Valaki leforditaná ezt nekem?

A nevem Klaus. Valami más vagyok. Egy másfajta szörnyeteg- egy hibrid. Még többet akarok teremteni magamból.

A nagy, gonosz farkas.

Nem változtál. Még mindig a játékszereid mögött rejtőzködsz, mint egy gyáva. Hát élhetsz örökké úgy, hogy senki sincs melletted?

Senki nem törődik veled többé, fiú.

Tudod, minden művésznek van egy története. A szenvedélyeim egyike. És mit gondolsz, mi az ő története?

Dühös. Sötét. Nem érzi magát biztonságban és nem tudja, mit tehetne ez ellen.

Egy hibrid vagyok. Nem lehet megölni! Csak meg kell szabadulnom tőled. Te sosem fogsz elpusztítani engem.

Azt kívánja, bárcsak irányíthatná a démonjait, ahelyett, hogy azok irányítanák őt. Elveszett. Magányos.

Szóval, miről szól ez az egész? A hibridek iránti megszállottságod? Csak nem akarsz magányos lenni.

Azt akartam, hogy ez mindnyájunké legyen. Egy hely, amit mind otthonnak hívhatunk. Egy helyet, ahol mind egy család lehetünk. Egyikünknek sem kell egyedül lennie, soha többé.

Magányosság. Ezért van az, hogy te és én felidézzük a halálunkat. A röpke pillanatok, mielőtt ölünk, amikor szó szerint a kezünkben tartjuk az életüket, majd széttépjük. De végül végtelenül és teljesen egyedül maradunk.

Te és én egyformák vagyunk. Manipulálunk, hatalomra szomjazunk, irányítunk, büntetünk, de a tetteinket egyetlen dolog mozgatja belülről: egyedül vagyunk. És ezt gyűlöljük.

(Egy mondat, amit nem sikerült megértenem. :()

Nem érdekel.

Ő tehetetlen a valódi érzésekkel szemben.

Soha, senki nem ül egy asztal körül és mesél történeteket egy vámpírról, aki tudna szeretni. (?)

Tetszel nekem.

Tudom, hogy szerelmes vagy belém.

Kell, hogy legyen egy titka.

Mit mondasz neki?

Azt hiszem, van némi tennivaló egy bizonyos szőke vámpírral. Mi egyformák vagyunk, Caroline.

Megérte? Látni a mosolyát...

A festés egy metafora az irányításra.

Irányítani akarsz, Klaus?

Minden döntés az enyém... A vászon, a szín...

Most te irányítod az életét.

Van ebben valami magányos.

A lány a te gyerekeddel viselős.

Öld meg, és a gyereket is.

Minden, ami valaha is akartam: hatalom, hűség, család. Családot akartam. De ők egyszerűen nem akarnak engem. Ezer éves vagyok. Nevezd unalomnak.

Ok nélkül teszel rosszat.

Te azért teszed, hogy p*cs legyél.

Talán ez azért van, mert színtiszta gonoszság vagyok, és nem tudok segíteni magamon.

Nem, ez azért van, mert sérült vagy. Ami azt jelenti, hogy van egy részed, ami emberi.

Miattad, Caroline. Ez mind érted volt.

Hát nem volt egyetlen pillanat sem az egész életedben, amikor ember akartál lenni.

Egyszer. Elgondolkodtam, milyen lenne, ha minden nap keményen kellene dolgoznom, csak hogy életben maradjak, milyen lenne állandóan a halál peremén lenni.

És egyedül leszel. Örökkön-örökké.

Ez így, videó nélkül kicsit (nagyon) zavaros, de azért remélem, tudtam valamennyit segíteni... És bocsánat azért az egy mondatért, de tizedszerre sem sikerült tisztán kivennem minden szót, úgyhogy inkább kihagytam. Lehet, hogy van benne pár hiba is, kicsit siettem vele.