Miért nem ismerik el, hogy a magyar volt az ősnyelv, illetve azt, hogy a magyar a legszebb, leglogikusabb nyelv a világon?

Ööööö! Kifejtenéd bővebben ezt az ősnyelv dolgot?

Igen jól beszélem a nyelvünket, de a logikát keresve sem találom benne.

A szépséget tekintve nálam a francia nyelv áll az első helyen, de ez nyilván ízlés dolga.

Igen, ez valószínű!

A románok nyilván ugyanezt állítják, csak a saját nyelvükkel.

És ezt így folytathatjuk egy darabig.

Bizonyiték ime:

"> Kezdjük tán a jó szóval: Tárgyesetben jót.

> Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.

> Egyes számban kõ a kõ, többes számban kövek.

> Nõnek nõk a többese, helytelen a növek.

>

> Többesben a tõ nem tõk, szabatosan tövek, Aminthogy a csõ nem csõk,

> magyarföldön csövek.

> Anyós kérdé van két võm, ezek talán vövek?

> Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

>

> Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.

> Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?

> Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas, Nem lehet az utca hós,

> magyarul csak havas.

>

> Miskolcon, ám Debrecenben, Gyõrött, Pécsett, Szegeden, Mire mindezt

> megtanulod, beleõszülsz idegen.

>

> Agysebész, ki agyat mût, otthon ír egy mûvet.

> Tût használ a mûtéthez, nem pediglen tüvet.

> Munka után füvet nyír, véletlen sem fûvet.

> Vágy fûti a mûtõsnõt. A mûtõt a fûtõ.

> Nyáron nyír a tüzelõ, télen nyárral fût õ.

>

> Több szélhámost lefüleltek,

> Erre sokan felfüleltek,

> Kik a népet felültették,

> Mindnyájukat leültették.

> Foglár fogán foglyuk van.

> Nosza tömni fogjuk.

> Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.

> Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

>

> Fõmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fõje?

> Öt perc múlva jõ a neje, s elájul a nõje.

> Százados a bakák iránt szeretetet tettetett, Reggelenként kávéjukba

> rút szereket tettett.

> Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség. Nemekbol, vagy

> igenekbol született a nemiség?

>

> Mekkában egy kába ürge Kába kõbe lövet, Országának nevében a követ

> követ követ.

> Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen, Néha játszik, nem

> sajátján, csak idegen idegen.

> Szeginé a terítõjét, szavát részeg Szegi szegi, Asszonyának elõbb

> kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

> Elvált asszony nyögve nyeli a keserû pirulát:

> Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

>

> Ingyen strandra lányok mentek,

> Minden elõítélettõl mentek,

> Estefelé arra mentek,

> Én már fuldoklókat mentek.

>

> Eldöntöttem megnõsülök, fogadok két feleséget.

> Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget. Harminc nyarat

> megértem, mint a dinnye megértem, Anyósomat megértem, én a pénzem

> megértem.

>

> Hiba mentes mentõ vagyok,

> Szõke Tisza partján mentem,

> Díszmagyarom vízbe esett,

> Díszes mentém menten mentem.

>

> Szövõgyárban kelmét szõnek.

> Fent is lent, meg lent is lent.

> Kikent-kifent késköszörûs

> lent is fent meg fent is fent.

> Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

>

> Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött, Hagyma lapult

> kosarában, meg egy adag körözött.

> Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.

> Hát belõle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

>

> Díjbirkózó gyõzött tussal,

> Nevét írják vörös tussal,

> Lezuhanyzott meleg tussal,

> Prímás várja forró tussal.

>

> Határidõt szabott Áron,

> Árat venne szabott áron.

> Átvág Áron hat határon,

> Kitartásod meghat Áron.

>

> Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...

> Ne is folytasd barátom!

> Elsõ lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

>

> Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen, Lábasodnak nincsen

> lába, aki szemes szemtelen.

> A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, Magos lehet magtalan, s

> farkatlan a farkas.

> Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.

> Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.

> Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

>

> Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?

> Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?

> Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.

> "Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.

> Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved, Merjél mérni mértékkel,

> mertek, merték, mértek.

> Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"

> Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?

> Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé", Nem tudják, hogy helyesen:

> tiém, tiéd, tié.

>

> A magyar nyelv, remélem meggyõztelek barátom, Különleges-legszebb

> nyelv, kerek e nagy világon."

Kerdezo, gyanitom, hogy te nem beszelsz sok nyelvet, es nem utazol tul sokat a vilagban. Minden orszagban sokan ugyanezt hiszik a sajat nyelvukrol, es nagyon buszkek ra. Meglepodnel, ha latnad, ugyaugy viselkednek mas orszagok hazafiai, amikor az anyanyelvukrol kezdenek el beszelni, mint a magyarok.

Az igaz, hogy a magyar nyelv egy osi, bonyolult nyelv, de kozel sem az egyetlen amelyikrol ez mind elmondhato. Egyebkent pedig Miert is ismerne el ezt a vilag, amikor newm is beszelik a nyelvunket, es foggalmuk sincs rola, ahogy nekunk sem az oveikrol.

A magyar nyelvnek tipológiailag erős ragozó jellegű vannak, sőt helyenként inkorporáló-poliszintetikus vonásai is vannak (a tárgy személyének jelölése az ige ragozásában). Magyarul létrehozhatók egyszavas mondatok, egyetlen hosszú agyonragozott igéből (megszeretgetnélek). Mindez különbözik szomszédaink többnyire flektáló vonású nyelveitől. Egyéb jellegzetes vonások SOV szórend, a fej következetes hátra tevése, birtokos személyragok. Ezek Európában különlegességnek érződnek (a szintén poliszintetikus baszkot kevesen ismerik).

De ha valaki pl. Szibéria kisnépeinek nyelveivel foglakozik, akkor a magyarra jellemző vonásokat, még ha más kombinációkban is, de fellelheti nemcsak nyelvrokonaink nyelveiben, hanem a velünk nyelvrokonságilag nem rokon, de tipológiailag hasonló vonásokkal rendelkező csukcs, szibériai eszkimó nyelvben, illetve a törökségi nyelvekben. A birtokos személyragozás pl. a szibériai jupik nyelvben nagyon hasonló logikájú, az pedig, hogy a tárgy személye jelölhető az ige ragozásában, az még magyarénál is kiterjedtebben jelen van az eszkimó nyelvekben. Pluszban még van ott egy jellegzetes ergatívuszi mondatszerkesztés is, ami lényegében a magyar birtokos személyragozás egyfajta ,,továbbgondolása''.

Szóval a magyar valóban értékes színfolt Európában, de a teljes bolygót tekintve (vagy akár csak Szibériára korlátozódva is) inkább csak az egyik érdekes nyelv közül. Viszont az igaz, hogy Magyaroszágnak valószínűleg többet kéne tennie a nyelvtipológialag hasonló nyelv,,rokonok'' megmentése érdekében (a világ nyelveinek döntő többsége ú. kisnyelv, vagyis csak egy-két öreg ember beszéli már őket, és szinte hetente halnak ki nyelvek, különösen Szibériában, de Amerikában és másutt is).