Azért ez nem röhejes?

De most őszintén, erre most milyen választ vársz? :D de, tényleg röhejes, mert nagyon sok szavunk már régen is létezett, és mindig újabb és újabb szavakat hozunk létre. Jó, vannak olyan szavak, amelyeket tényleg máshonnan leginkább angol és szláv nyelvektől szedtünk, de azért nem kell a magyar nyelvet "tolvajnak" titulálni.

Elgondolkodtató, hogy egy átlagos brit például mennyire nem akad ki azon, hogy a nyelvében élő szavak igen tetemes része nem az angol atyjaként ismert régi germánból ered, hanem a szászokra rátelepült normandiai hódítók (latin eredetű) ófrancia nyelvéből. Mi több, töretlenül büszkék magukra ÍGY IS, immár századok óta! Ennek oka az, hogy képesek kellően komplex módon feldolgozni a maguk igencsak komplex eredetét, jól megértve azt, hogy a mai brit népesség (és vele a beszélt nyelv érdekes szókincse is) több különféle embercsoport keveredésének az eredménye. Ezzel szemben a magyar mintha nem lenne képes abba a nagyon egyszerű ténybe belegondolni, hogy a ma itt élők NEM egy az egyben ugyanaz a népesség, mint amelyik egykoron Etelközből, avagy még távolabbról elindult. Bár a nyelv eredete és a genetikai felmenők kérdése tudományos szempontból két teljesen külön síkon kezelendő dolog, érzékletes példaként és apró tanmeseként akkor is érdemes kicsit rávilágítani arra, hogy AMILYEN nagy mennyiségben vannak szláv eredetű szavak a magyar nyelv szókincsében, körülbelül PONT OLYAN nagy arányban csörgedezik szláv vér is sok mai magyar ereiben. Amikor a "munka, brat, miloszt" szavakat tartalmazó Halotti beszédet írták, meg amikor Anonymus élt, addigra MÁR(!) végbement az első nagy összeolvadás a keletről érkezett honfoglalók és az itt élt szlávok között, akikről óriási tévedés lenne azt gondolni, hogy Szvatoplukkal együtt mind a Dunának mentek, csendben eltüntetve magukat a térképről. Maradtak, éltek, keveredtek, és elkeveredtek, éppen annyira ősatyáivá és ősanyáivá válva a mai magyar embereknek, mint amennyire a jóval többet emlegetett, náluk semmivel sem "értékesebb" (vagy éppen "értéktelenebb") hajdani lovasnomádok. //Akit pedig jobban érdekel a téma, annak itt pluszban említhető, hogy voltak akik a nyelvükben fennmaradtak, magvát adva például a mai szlovákságnak.// El kéne egyszer odáig jutni, hogy ezeket a szláv eredetű szavakat is egytől egyig minden magyar a saját szerethető örökségének tekintse, a maguk szlávságában is sajátként. A nyelvtudomány szempontjából természetesen JÖVEVÉNYszavak(!!!), mert egy másik nyelvből származnak, de akik azt a bizonyos másik nyelvet használták, azok már korántsem tekinthetőek amolyan "jövevényeknek", és egykor itt járt, "fölös sallangként" leírandó hajdani "külföldieknek". A magyar múlt szerves részei ők is, és pont MIATTUK értelmetlen az a szittya hiúság szülte kérdés, ami e szavakat a magyar etimológia kezdetei óta sokak szájából körüllengi. Ezek is magyarok, ezek is ősiek, csak máshogyan. Makogni meg nem makogott előttük sem senki, egyszerűen csak más szavakat használtak a "kovács", vagy éppen a "csinál" kifejezésére (-az utóbbira például ma is ott van a "tesz" szó), továbbá volt néhány olyan dolog is, ami a korábbi életformák eltéréseiből adódóan nem volt ismert, így szó sem létezett rá. Ami pedig az említett példaszavakat és a fenti publikációban "közszlávnak" nevezett nyelveket illeti, róluk csak annyit mondanék, hogy az idézett példák PONT lekövethetőek szinte valamennyi szláv nyelvben. A gyötrelmet jelentő "munka" (-ami a Halotti beszédben részint még ezt a jelentését hordozta!) például gyönyörűen ott van az oroszban is MUKA-ként. Csak ehhez tudni kell kicsit az ószlávot is, meg azt, hogy az on/un és en nazálisok ("orrhangzók") a lengyel kivételével mára az összes szláv nyelvből eltűntek, merő érdekességként durván pont az első ezredforduló táján. És ha ezt nem is, azt nagyjából mindenki jól tudja, hogy a szlávok a magyar honfoglalás táján már a Dnyepertől a Baltikumon át egészen a Balkán déli részéig szétrajzottak. Ezek szerint a magyarok egytől-egyig meglátogatták volna mindannyiukat, hogy az egyesek által vitatott eredetű szavak nagy része lehetőség szerint majd minden mai szláv nyelvben ott legyen? Ugye nem! Hitetlenkedőnknek pedig további elgondolkodtató tény a Halotti beszéddel kapcsolatban az is, hogy ott a "barát", meg a "malaszt" szavak még a magyar nyelv számára jóval nehézkesebb, szlávos alakjaikban szerepelnek: brat (ld. mássalhangzó torlódás!), miloszt (ld. vegyes hangrend!). Ezek szerint csak nem a szlávok vették át a magyarból őket, idővel átformálva szlávosabb alakokra, sokkal inkább fordítva ment végbe a dolog! ENNYI. Ezen kívül szó esett még a nyelvújításról, meg arról, hogy sok szó már előtte is létezett. Igen létezett! Ott van a nyelvújítás részletesebb történetében is szépen megírva az, hogy a nyelvújítók nem csak teljesen új szavakat alkottak, hanem nagy számban élesztettek fel régieket is, egy részüket érintetlenül hagyva, más részüknek pedig új jelentéseket adva.