Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Nyelvek » Miért használják hivatalosan...

Miért használják hivatalosan ezt a szem és fülbántó kifejezést, hogy Pécsett, vagy Győrött?

Figyelt kérdés
Hogy alakult ez ki és ki tette ezt hivatalossá? Ennek tükrében miért nem mondjuk pl. hogy Budapestett, Ózdott, Érdett, Zalaegerszegett... stb.

2013. jún. 9. 21:18
 1/10 anonim ***** válasza:
94%
Szimpla modorosság, nincs mögötte szabály, hogy csak EZ a helyes, sőt.
2013. jún. 9. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:

Nem tudom, hogy ma mi a helyesírási szabály. De én még így tanultam az iskolában. Ezért használom és és még sokan mások is így.

De kérdezhetnéd azt is, hogy miért nem mondjuk azt, hogy Győrön a Győrben helyett.

2013. jún. 9. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 A kérdező kommentje:
Azt azért nem kérdezem, mert érzem, hogy a Győrben a helyes. Ez lehet, hogy csak berögződés és így vált bennem természetessé, ahogy Pécs kapcsán a Pécsen, de a kérdésben szereplők számomra természetellenesnek hangzanak, pedig ugyanúgy rögzülhetett volna, hisz kis korom óta hallom, de mégis mindkettő kimondva a fülemet bántja, leírva a szememet.
2013. jún. 9. 21:44
 4/10 anonim ***** válasza:

Győrön még lehet vitatkozni, de Pécs esetében így helyes


Bécsbe megyünk de Pécsre pl. szintén eltér

2013. jún. 9. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 A kérdező kommentje:

Na most már volt olyan, hogy csak modorosság, de utsó azt mondja, így helyes. De érdekelne a nyelvtani része, hogy miért. Általában a legtöbb településen történt dolgokat, vagy az odamenetelt a ra-re-on-en-ön és a ban-ben ragokkal fejezzük ki használjuk, de honnan ez a két t?


Tényleg érdekel, a megértés szándéka vezérel :)

2013. jún. 9. 21:55
 6/10 anonim ***** válasza:
54%

Bár nekem a kérdésed bántja a szememet, mégis válaszolok, mert szeretném, ha a válaszolók legalább tisztában lennének nyelvi értékeinkkel:


Régen a -t/tt rag volt a települések legáltalánosabb helyragja, fokozatosan azonban felváltották a bel - és külviszonyragok (-ban/ben, -on/en/ön), mert egybeesett a tárgyrag -t ragjával.


A –t/tt rag leginkább nagyobb, fontosabb települések esetében maradt fenn, melyekről régen sokat írtak, így a helyi szóhasználat ismert volt a szélesebb köznyelvben is, és a köznyelv alkalmazkodott a helyiek nyelvhasználatához.


Ma már a –t/tt helyrag irodalminak, archaikusnak tűnik, de használata semmiképpen sem elvetendő. Manapság a Pécsett, Győrött, Vácott formák mellett a -vár végződésű településnevek esetében találkozhatunk vele gyakrabban: például Kaposvárott, Kapuvárott, Fehérvárott, Temesvárott, Érsekújvárott, Gyulafehérvárott vagy Pétervárott.


A helyi nyelvhasználat sokfelé őrzi a -hely végződésű településnevek esetében is (Szombathelyt, Hódmezővásárhelyt), szélesebb körben azonban jellemzően már kikopott nyelvünkből ezek esetében.


[link]

2013. jún. 9. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:

Bevallom nem saját okosságom, egy korábbi kérdés másik válaszolóját másoltam be: http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__61532-..



A két t a magyarban egy locativus nevű eset elcsökevényesedett maradéka. Ezt egy helyhatározós esetnek kell felfogni, kb. ugyanazt jelentette, mint a -ban, -ben toldalékokkal jelölt eset. Miután azonban a nyelvek nem szeretik alapból, ha valamit két, egymással teljesen ekvivalens módon ki lehet fejezni, az egyik esetet általában száműzik. Ezt most megpróbáltam nagyon-nagyon egyszerűen leírni, minden nyelvészkedés nélkül.

Nomost, miután a locativusnak egy kicsit szűkebb volt a jelentésköre, mint a helyhatározós esetnek (csak létező helyekre lehetett használni), célszerű volt ezt hanyagolni, így az évszázadok során elkezdett redukálódni a használata. Megmaradt azonban néhány alapvető szóban: itt, ott, sok helyütt, stb. Ebbe a kategóriába tartoznak egyes városnevek: Pécsett, Győrött, Vácott, stb. Ezeknél valamiért a mai napig masszívan tartja magát a locativus úgy, hogy az anyanyelvi beszélő nincs is tudatában, miért is használja. Az utóbbi években/évtizedekben kezdett el ingadozni a nyelvhasználat itt is (törvényszerűen) a helyhatározós eset javára, ezért sokan már így mondják: Pécsen, Győrben, Vácon.

Én magam nyelvészként azt valószínűsítem, hogy legkésőbb egy évszázad alatt teljesen eltűnik a településnevekből a locativus-rag, az egyéb esetekben (itt, ott, amott) viszont megmarad.

2013. jún. 9. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:

Jaj, elnézést, most látom, hogy mit írtam.

A kérdezőnek válaszoltam, de úgy látom, a válaszolók sincsenek tisztában ezzel a kérdéssel.


Itt pedig egy nyelvész válaszát olvashatjátok. Érdekesek a többi válaszok is.


http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__61532-..

2013. jún. 9. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 A kérdező kommentje:

Köszönöm a 6-osnak és a 7-8-asnak. Bár a hatosnak nem tudom miért bántotta a szemét a kérdésem, hiszen bevallottam, hogy nem kötekedni akarok, hanem megérteni, de ha ez szülte meg a választ, akkor örülök, hogy zavarta. Fogalmam nem volt erről és inkább arra gondoltam, hogy ez ilyen tudálékos, álműveltséget keltő szándékkal mondják. Áhítattal olvastam a magyarázatot és ezen ismeret által elfogadást nyert ez a használat. Nyilván sosem fogom így mondani, de már nem fog idegesíteni, ha ezt látom.

A 7-8-as is hasonló hatást keltett, szóval köszi :)

2013. jún. 10. 01:09
 10/10 anonim ***** válasza:
Én azt figyeltem meg, h a magyar településekhez az -on, -en, -ön ragokat kapcsoljuk, a külföldiekhez a -ban, -ben ragokat. Persze vannak kivételek itt is, pl. az említett Győrben :)
2013. jún. 11. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!