Honnan ered az a szólásunk, hogy: Nem most jöttem le a falvédőről?

Régen a falvédőkre különböző elcsépelt szólásokat, akkori igazságokat, szólásokat hímeztek.

Ilyenek pl.

Az én uram csak a vizet issza,

Nem is sírom a lányságom vissza.

Sütni-főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz.

Ahol szeretet, ott béke.

Hol béke, ott áldás.

Hol áldás, ott Isten

Hol Isten, ott szükség nincsen.

Az ebéd készen vár

Kedves uram, jössz-e már?

Ha megnézed őket, ezek olyan kis egyszerű, giccses mondások, mai szóhasználattal elcsépelt frázisok.

Ezek általában a vidéki lakóházak falain voltak megtalálhatók, parasztházakban.

A vidékieket, parasztokat a városiak lenézték. Ez a szólás azon alapul, hogy a vidékiek elmaradottak, faragatlanok.

/Nem most jöttem a hathuszassal./

Maga a falvédő az álomvilág, igénytelenség asszociációja.

Úgy is mondhatnánk, hogy én nem úgy élek, én nem vagyok olyan elmaradott, mint azok, akik a falvédő írásai szerint élnek.

De sokkal jobban hangzik, viccesebb így a szólás:

Nem most jöttem le a falvédőről.

Ági

Nagyon szívesen.

Én is paraszti körülmények között nőttem fel - amit nem szégyenlek - és gyerekkoromban nekünk is voltak ilyen falvédőink.

Akár elmaradott volt az a kor, akár nem, a vidéki emberek sokkal tisztább, gazdagabb értékrenddel rendelkeztek.

Nagyon sokat tanultam szüleimtől, nagyszüleimtől, hogyan kell megbecsülni az emberben megtalálható jót, ők valóban eszerint éltek.

Hol szeretet, ott béke

Hol béke, ott áldás,

Hol áldás, ott Isten

Hol Isten, ott szükség nincsen

Üdv