Ezek nem képzavarok? "iszonyatosan funom", "brutálisan szép" ma -két év után- újból néztem tv-t. Nekem most tünt fel, hogy mennyien beszélnek így

Mivel mással lehetne jobban, erősebben nyomatékosítani, mint egy erős negatív szóval?

A tiszta koszon pedig jókat mulattam gyerekként.

Az a baj ,hogy sokkal feljebb került az emberek ingerküszöbe .Mindennek ha azt akarja ,hogy figyelemre méltassák durrogni puffogni kell.Mert az embereknek eleve annyira meg van már osztva figyelme ,hogy nem jut mindenre idő ,energia stb.Ezért gondolják azt ,hogy megfelelő hatás és figyelme kedvéért nem nélkülözhetőek a nyomatékosítások a túlzások .

Ha már kevés ha csak finom valami és nem elég ha csak szép,akkor már nagy a baj.

A tv-ben az efféle észcsinálásnak ,durrogásnak, puffogásnak, nagyzolásnak, különlegeskedésnek van nézettsége, mert az kit érdekel, ha valaki rendes, megbízható vagy korrektül teszi a dolgát?

Ott főleg a híradókban olyanokat kell beleordibálni az éterbe ,hogy: ,BESZAKADT,FELROBBANT,150 HALOTT,MEGERŐSZAKOLTA A KISLIBÁKAT,6 MILLIÓ PÉLDÁNYBAN,280-NAL MENT ÉS BELECSAPÓDOTT..stb stb aztán ellensúlykép valami állatkerti baromság.

A reklámokban, meg színek ,hangok, zenék,agyafúrt szlogenek, teszik próbára az érzékszerveidet és a türelmedet.A jó,kitűnő,az olcsó már gyenge hívószavak már az kell,hogy exrtamagas minőségű,nagyonminőségi és ingyen. Miért? Mert megérdemled!

És a nép azistenadta el is hiszi és be is dől és önigazoláskép még tesz is rá egy lapáttal .Olyankor születnek ezek a fenekestül kifordított iszonyatos szóösszetételek.

Vannak emberek akiknek a napjuk jelentős része azzal megy el, hogy azon töprengenek tudatosan, vagy tudat alatt ,hogy most akkor ők jól vannak vagy sem , jól érzik magukat vagy sem,tetszik valami nekik vagy sem.Az ilyen bizonytalanoknál az efféle hatásvadász "pukkanat magvacskák" kiváló termőtalajra találnak.

Míg másoktól ,ha megkérdezed ,hogy is van ,köszöni az érdeklődést de nem tud válaszolni mert ma még nem volt rá ideje ,hogy ezen töprengjen.De tegnap sem. És nem is lesz ilyesmire ideje a nagy rohanásban.

Csak majd egyszer felbukunk, oszt megézhetjükmagunkat.

Oké.

Akkor most kérek mindenkit, hogy a fentebb említett baromságokat töröljétek ki az agyatokból, és ezt olvassátok el:

A jelenség neve OXIMORON. Évszázadok óta ismert költészeti irodalmi forma, nyelvi fordulat. Működési elve: egymásnak látszólagosan ellentmondó szavakat, szókapcsolatokat kombinál. A funkciója az összetétel felerősítése, tehát az "iszonyatosan finom" a "nagyon finom"-nál jóval erősebb, hatásosabb képet fest. Az oximoron NEM ELLENTMONDÁS és NEM KÉPZAVAR, hanem többnyire erős fokú irónia. Kihangsúlyozza az összetételben a konfliktusba kerülő szavak humorát, jelentőségét.

Eredetét tekintve már az ókori görög és latin költészetben is ismert volt.

Híres költőink, íróink is gyakran alkalmazták, a világirodalomban is széles körben elterjedt forma. Nem új, nem kitalált, nem felvágás, nem médiabaromság.

Pár ismert példa:

Jókai: Szegény gazdagok (már a címe is ugye)

Shakespeare: Rómeó és Júlia

"O heavy lightness! Serious vanity!

Mis-shapen chaos of well-seeming forms!

Feather of lead, bright smoke, cold fire, sick health!"

Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő

Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...

"Egy hangszer voltam az Isten kezében

Ki játszott rajtam néhány dallamot,

Ábrándjait a boldog szenvedésnek..."

Kölcsey Ferenc: Vanitatum Vanitas

"Pindár égi szárnyalása

Forró hideg dadogása"

Kedves 13,58-as válaszoló ,az a helyzet ,hogy ezeknek az "oximoronoknak" nem ugyan az a jelentésük akkor amikor nagy költők többé kevésbé kedélyesen ironizálgatnak velük; mint amikor a médiában vagy a közbeszédben, teljesen komolyan gondolva,csakis a figyelemfelkeltés ,a hatás miatt, szuperlatívusz fokozatként használja a nép.

Biztos vagyok benne ,hogy nem csúsztatni akartál, hanem csak simán félreértetted.

Nem értettem félre.

Az irodalmi formát a miheztartás végett kezdtem el magyarázni (magyarán: hogy nem egy újkeletű kitaláció); emellett azonban gondolom te is tudod, hogy vannak a köznyelvben rég kialakult és régóta használt formák, melyek egyben oximoronok is - itt csupán a felerősítés a szempont, ahogy mondod.

élőhalott, objektív vélemény, keserédes, tiszta kosz (ezt már a nagymamáinktól is hallhattuk, szerintem), és csak a vicc kedvéért: kereszténydemokrata :P

De ha ettől eltekintünk, rengeteg költő is csak fokozásképp használta az oximoront. Pl. az említett Shakespeare-idézetben is ez látható.

HA belegondolsz, akkor az iszonyatosan finom, rettenetesen jó, stb. Kifejezések mögött nem kevés logika van: szinte beleborzong az ember, annyira jó.

Félreértés ne essék, én csak amellett kampányolok, hogy nem feltétlenül hátrányos vagy rossz az oximoron ilyen formájú használata, és amellett, hogy ez nem egy újkeletű dolog. Ha belegondolsz ilyeneket, hogy "haláli jó" vagy "pokolian jó" 50 éve is mondtak az emberek, és akkor is azt érették alatta, hogy nagyon jó.

Az, hogy újabban ezek gyakrabban és durvábban jelennek meg, szerintem nem olyan különleges, tekintve azt, hogy maga a szleng is évről évre durvábbá válik.

Csak tudod az a baj, hogy ezeket a mókás képtelenségeket tartalmazó szófordulatokat, nem gondolják végig csak szajkózzák.Mert hallották és trendi ,de nem ironizálásra használják ,hanem bárhol, bármikor, szinte bármire , teljesen komolyan gondolva fokozásképp és így épül be a köztudatba az iróniától megfosztva.

És így épül tovább hazugságokra, tévedésekre alapozva az egyre valóságmentesebb már már a korrektséget ,még látszatában sem imitáló álvilágunk.:))