Japán nyelv, most akkor melyiket használják?

A nyelvkönyved elmagyarázza, mi a különbség a "desu-masu" és "plain style" között?

Az elsö egy hivatalosabb stílus, olyan mint nálunk a magázás, ha valamihez hasonlítani kell. A második, a rövidített alakos stílus pedig egy közvetlenebb, bizalmasabb körben használt stílus, mint nálunk a tegezödés.

Az első válaszadónak igaza van.

A kérdésedben felsorolt első formák a desu-masu udvarias/normális formához tartoznak, a 2. pedig barátok, ismerősök, stb. között használt ún. "rövid" forma. Ahhoz, hogy a 2.-at alkalmazhasd, el kell jutni a "tegeződés"szintre úgymond, leginkább ehhez hasonlítható.

Tehát

Rövid formában elhagyják a "ka" kérdőszócskát, igen

a dewaarimasen/ja arimasen helyett rövid formában janai van

és a hai helyett rövid formában un-t használnak.

Emellett még rengeteg változtatás van, de milyen nyelkönyvből tanulsz, hogy ezt meg sem említi? Az interneten is sok normális van, de a tiéd nem tűnik annak.

"Az első probléma, hogy a "です" (desu) szócska helyett állandóan a rövidített alakot alkalmazzák (だ). Erről viszont azt olvastam, hogy van egy kis különbség a használatában mégpedig az, hogy az előbbi kizárólag a mondat végén helyezkedik el még az utóbbi nem feltétlenül. "

Erre kitérve egy kicsit. Nem biztos, hogy egyetértek a kijelentéssel. Valószínűleg arra gondoltak, hogy bizonyos szerkezetek megkövetelik a kopulat (da és desu nyelvtani megnevezése) főnvekhez (és persze na-melléknevekhez), ilyen pl. az idéző partikula "と" és ezek előtt alapvetően mindig egyenes alak van. Viszont van egy-kettő, ami megengedi a です-t is (kara, illetve használatileg node, shi) bár igaz, hogy így elsőre csak kötőszavak közül tudnék mondani példát.

Sokkal kardinálisabb különbség, hogy desu-nak kettős jelentése van: meg mutatja a főnevek ragozását, illetve (i)-mellékneveket (meg bővebb használatban bármit) tiszteletessé tesz. Da csak főnevek ragozását mutatja meg, tehát magában ragozható alakok után soha nem tesszük ki.

Pl:

わたし　です。　・　わたし　だ。

わたし　は　へた　です。　・　わたし　は　へた　だ。

Ugye watashi (én) egy főnév, heta pedig na-melléknév, így magukban nem ragozhatóak, ezt átválalja a da.

Viszont i-mellékneveknél:

わたし　は　わかいです。　・　わたし　は　わかい。

Itt nincs da és elméletileg helytelen.

Illetve desu sok mindent mást is tud tiszteletessé tenni,

Igák egyszerű tagadott alakja után (nai) is használatos (viszonylag nyelvtanilag elfogadott már).

いきません。 ・ いかないです。

Illetve hát igék után is vannak, akik használják kijelentő alakban: (ez már nem igazán elfogadott; leginkább olyan inkább anime/játék cliché-kban látható, amikor a főszereplő megszokásból egyenes beszédet használ, majd hozzáteszi desu-t mikor rájön/rászólnak, hogy tiszteletesen kéne beszélnie.)

いきます　・　いくです

Ilyen értelemben da nem fordulhat elő.

Továbbá da-nak eleinte egy kijelentőszerű (mármint nem nyelvtani kijelentő mondat, hanem kb. "Ezennel kijelentem, hogy...") jelentése volt, ezért bár mára igazából elterjedt a használata, de elméletileg nyelvtanilag nem kéne kitenni és főként lányok sokszor nem is teszik ki. Hasonló okokból da kérdésben nem fordulhat elő, míg desu simán. Kivételt képez a kérdőszavas kérdések, ahol viszont mégis csak lehet da.

Egy pár megjegyzés a többiről:

うん inkább az ええ-nek feleltethető meg, míg はい egy külön kategórai, hisz はい jelentései közt ott van az "igenis", meg a ráhagyás (persze, persze) és stb.

Da-nak a "ragozása":

だ、だった、じゃない、じゃなかった (nem múlt kijelentő, nem múlt tagadó, múlt kijelentő, múlt tagadó).

Amúgy　じゃ nem csak itt cseréli le a では-t, hanem egy alapvető összevonása. Illetve csak érdekeségként előre bocsájtom, hogy nem véletlen itt a ない, mivel az ある (あります egyenes alakja) [rendhagyó] tagadó alakja, illetve minden más igének a tagadó alakját is segítségével képzed (tokiói nyelvjárásban legalábbis).

Amúgy van sok jó forrás is, legalábbis én angolul amikor keresgéltem, akkor mindig találtam sokat is.

Példák újra írva:

Watashi desu -> Watashi da

Watashi ha heta desu -> Watashi ha heta da

Watashi ha wakai desu -> Watashi ha wakai

ikimasen - (ikanai desu)

ikimasu - (iku desu)

Amúgy ikanai desu (tehát igéknél nai desu) se nagyon elfogadott nyelvtanilag, használatilag viszont viszonylag elterjted, mivel ugye mellékneveket így tagadunk (nyelvtanilag helyesen is): wakai desu -> wakakunai desu.