Mi erre az angol szabály?

Igen. Ilyen értelemben nem használják a "but"-t és nagyon nincs is rendes helyettese, "yes"-t mondanak leginkább. Láttam már többször is kérdést ahol sokan probálkoztak ezt lefordítani valahogy, de igazán jó választ senki sem tudott adni rá (tudtommal).

2. Eredetileg egyszerűen csak "he"-t használtak, ha nem tudok a nemét, és ez még ma is helyes igazából bár egyre többen gondolják szexistának és így kezd kikopni. Egy dokumemtumban vagy formális (írott) szövegben he/she vagy "he os she"-t szokás használni, de azért ez beszédben meg informális helyzetekben elég "idegesítő", főleg ha sokat kell ismételned. Ezért mostanra az a szokás alakult ki, hogy többesszámban utalunk vissza olyan személyt jelölő főnévre, aminek nem ismerjük a nemét. Mára ez is elfogadott, sőt sokkal inkább preferált bár azért még "he/him/his" se teljesen helytelen. (De inkább they/their/them) vagy his/her (his or her), ha olyan a helyzet (pl. egy kitöltendő lapon simán elfér)

Akkor az elsőre mondom a proper answert :)

A "but"-nak, ahogy írtátok is, az angolban nincs "de igen/de nem" jelentése. Azért mondanak valamilyen formájú állítást vagy tagadást (yes/no, do/don't, is/isn't, stb), mert az előtte elhangzó mondatot cáfolják meg.

És ugye a tagadást állítással, az állítást pedig tagadással cáfoljuk.

You don't come with us to the cinema, do you? - I do.

Vagy egyszerűbben: Don't you come with us? - I do.

Ezt aztán lehet variálni, egyértelmű esetekben csak odavágnak egy yeah-t, aztán jónapot, de a lényeg, hogy mindig az előző mondat cáfolata.