Idézés és ragozás; hogyan?

Nem mindegy, hogy milyen okból.

A könyveknek, költői műveknek, értekezéseknek, cikkeknek stb. több szóból álló címét szöveg közben idézőjelbe is tehetjük: A haladó magyar költészet remekeit mutatja be a „Hét évszázad magyar versei” című négykötetes antológia. Stb. Ilyenkor a toldalékok kötőjellel kapcsolódnak: Ez benne van a „Hét évszázad magyar versei”-ben. Stb.

Ugyanakkor idézőjelek közé teszünk a mondaton belül olyan szavakat, amelyeknek hangulati velejáróját, gúnyos vagy egyéb értelmét ki akarjuk emelni: Megkaptam „kedves” soraidat. Ne akarj te engem mindenáron „jobb belátásra bírni”! Stb.

Utóbbi esetben eléggé adja magát, hogy nincs értelme azt írni, hogy:

Kiszúrta a szemem ezzel a "csont"-tal.

Helyette: ... "csonttal".

Mindenek előtt azt kell tisztába tenni, hogy a magyar nyelv helyesírási szabályai szerint nálunk nem létezik „ " ... " ” , csak „ „ ... ” ” .

Gyakorlatban meg átvitt értelemre használják a " ... " -t, idézett szöveg (vers, etc.) megjelenítésére pedig a(z) „ ... ” alakot.

Amúgy kettes jót írt. Ha az adott idézettel kapcsolatban merül fel rag (róla beszélsz, tőle történik valami, benne van valami) úgy kötőjellel írandó, ha maga az idézet, vagy az ún. "idézőjeles megjegyzéshez" ("" haha...) (ahogy itt is) kapcsolódóan fejezed ki magadat, de nem az idézőjelben szereplő tárgy a lényeg, tehát nem annak kapcsán merül fel más dolog, amiről beszélnél (írnál), hanem maga az idézendő gondolat a lényeges, ahogy itt is, ezért írható bele a "-hez", illetve mivel nem valaki másnak a gondolatát idézed, amit nem szabad megmásítani, ezért ahhoz nem írnál hozzá semmit, akkor hozzáírható a rag.

Első olvasásra bonyolult lehet, de nem írtam butaságot! :)