Miért tizenegy meg huszonegy a neve a számoknak, miért nem tízegy meg kettőtízegy? Lent magyarázom.
tizenegy = tízen egy
Vagyis a tízen egy (szám, darab stb.) Ugyanígy a huszonegy nem más, mint húszon egy. De miért rajta? Akkor a harmincegy miért nem harminconegy?
A másik dolog. Tíz és húsz. Még csak alakbeli hasonlóság sincs az egy és kettő szavakhoz, míg a harmincnál észre lehet venni, hogy a szó töve eredetileg a három. (hár'm) De mi az az "inc", ami a három vagy harm szót követi? Ugyanígy a negyven, ötven, hatvan szavaknál, mit jelent a van és van utótag?
Bár érdekes a kérdésed, de ugyanezt feltehetnénk a kérdésedben levő összes szóval kapcsolatosan is.
Miért, miért?
Miért vagyis?
Miért szavak?
Stb...
Mert így alakult ki, így használjuk őket.
Ezek etimológiai kérdések.
A tízen egy valami régi gondolkodásmód eredménye lehet. Egy biztos, a szláv nyelvekben (konkrétan az oroszt tudom) szintén így van.
Hogy miért tíz, húsz, harminc, ahhoz elő kell venni a finnugor nyelvcsalád többi tagját, és ott kutakodni. Neten például nézegess etimológiai szótárakat: íme a kérdésedre a válasz: [link]
A többi kérdésedre is ugyanitt megtalálod a választ. Jó böngészést!
Oroszul miért "sórok" a negyven, amikor a négy "četýre"? A tíz miért "désjat'", ha az egy "odín"? Angolul a negyven miért nem "fourty"?
Egyébként, igazad van, ez volna a legegyszerűbb ("tízegy", "kettőszáznégytízöt"), de ez egyetlen európai nyelvben sem így működik tudtommal. Fejből egyedül a japán jut eszembe, ami így képzi a számokat.
A válasz a nyelvek egyik fő jellemzője: az önkényesség.
Amit mi önkényesen "asztal"-nak mondunk, azt a németek "Tisch"-nek, az angolok meg megint másnak. Nincsen rá magyarázat, legfeljebb hasonlóság ezek között a szavak között, ha valamilyen kapcsolat(rokoni vagy átvétel) áll fenn.
"Oroszul miért "sórok" a negyven, amikor a négy "četýre"?"
Mázlid van, mert véletlenül ezt is tudom!
Egy egykor szlavisztika-szakon végzett tanárom mondta el egyszer: a "szórok" eredetileg egy zsák neve volt, amibe a coboly nevű állat prémjét tették bele. Egy ilyen zsákba negyven darab prém fért el. Innen a név:D
"A tíz miért "désjat'", ha az egy "odín"? Angolul a negyven miért nem "fourty"? "
A régi nyelvelmélet szerint az indoeurópai nyelvek két nagy ágra oszthatók: a satem-ágra és a kentum-ágra. Ennek az elméletnek az a lényege, hogy a "száz" szó minden indoeurópai nyelvben ennek a két ősi szónak a valamelyikére vezethető vissza. A centum latinul jelenti a százat, ennek leszármazottja a német hundert, angol hundred, a görög hekaton, olasz cento, spanyol cien, francia cent, stb. Ide tartoznak az újlatin és germán nyelvek.
A szatem szó a szanszkritban jelenti a százat, és ennek leszármazottjait találhatjuk meg az orosz szto, a perzsa szuta, az ind satam és a litván szimtas szavakban. Ide tartoznak a balti, szláv, indoiráni nyelvek.
Bővebben: [link]
Fourty: az angol wikipédia magyarázata szerint:
"Despite being related to the word "four" (4), 40 is spelled "forty", and not "fourty". The reason is that etymologically (also in accents without the horse–hoarse merger), the words have different vowels, "forty" containing a contraction in the same way that "fifty" contains a contraction of "five"."
"Egyébként, igazad van, ez volna a legegyszerűbb ("tízegy", "kettőszáznégytízöt"), de ez egyetlen európai nyelvben sem így működik tudtommal. Fejből egyedül a japán jut eszembe, ami így képzi a számokat."
Az eszperantóban így működik, de persze azt így alakították ki, mivel mesterséges nyelv. Úgy látszik, Zamenhof egyetértett veled, hogy így a legegyszerűbb.:D Szerintem talán azért alakult ki így, mert így a számok összekapcsolódnak, nem lehet összetéveszteni egy felsorolással őket. Mert a "kettőszáztízöt" az lehet két külön szám egymás mellé állítása is.
Szerintem sokkal érdekesebb kérdés az, ahogy a német kapcsolja a számnevek tagjait "egyéshúsz" "ötésharminc". Az "és" szóval összekapcsolás talán a legegyszerűbb és leglogikusabb, amit ki lehet találni, kérdés, hogy mi a fenének cserélik meg a számjegyeket:D A franciában meg úgy tudom, hogy a számneveket egyszerű összeadási műveletekkel képzik.
Egyébként tényleg nem érdemes nagyon szabályokat keresni, mert minden természetes nyelvben akad kivétel. Hogy az orosznál maradjunk: a 100 сто (szto), a 200 двести (dvesztyi), a 300 триста (trisztá). Háromféle végződés. Ez kb. olyan, mint azt boncolgatni, hogy miért van az, hogy a magyarban ugyanaz a hangrendű szó esetenként más toldalékot kap: hAs, mAg, de hasAt, magOt. Ezeknek a magyarázata szerintem a "történelem homályába vész."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!