Van-e valamilyen nyelvtani szabály a következő esetben: pld. Megyünk Debrecenbe, Tokajba, Győrbe, stb. DE . Megyünk Budapestre, Pécsre, Kaposvárra. Tehát a rag mikor -ba és mikor -re pl arra a kérdésre válaszolva, hogy "Hová megyünk? "?

Nincs szabály. Egyiket így mondjuk, a másikat meg máshogy. De van még egy rakás dolog, amihez szintén nincs szabály. Jó mi?

Pl Győrött-Győrben, Pécsett-Pécsen. Ezt így is lehet mondani. De soha nem mondjuk, hogy Budapestett, vagy Nyíregyházatt. :))

Budapesten - ez az alapeset. Sokan azt hiszik, hogy a szabály az, hogy ami megszokott, amihez közel lakunk, illetve újabban: ami belföldi, az -en, míg a külföld -ben. Pl. Budapesten és New Yorkban. Ez azonban részben tévedés, részben újdonság.

Debrecenben - megfigyelhető, hogy az -n-re, -m-re, -ny-re végződő településneveknél -ben a rag. Valószínűleg a -n/-ny/-m után túl monoton lenne a -n. Komáromban, Nagyabonyban.

NagybajomBAN, viszont SzeghalMON, mégpedig azért, mert az utóbbinál még értelmes a szó vége (halom), és ott az értelemszerű ragozás érvényesül.

Tokajba, Győrbe - szintén gyakori a -j végű településneveknél a -ba, -ban. Szintén gyakori -r végződésnél.

Pl.: Kótajban, Devecserben, Győrben, Egerben. Amikor Devecserben a vörösiszap-ügy idején a pesti riporterek "Devecseren"-t mondtak, akkor ki is javították őket elégszer a helyiek. A pesti tévések azt hitték, hogy a hozzászólásom elején leírt fantomszabály érvényes.

Tehát biztos, hogy nagyon sokszor a szóalaktól függ, hogy -ban vagy -on.

Más esetekben a név értelmétől függ. Így pl. nem azért Izlandon, Új-Zélandon és Srí Lankán, mert ezek Magyarországon vannak, hanem mert szigetek.

Nem azért Fiumicionóra érkezik a gép vagy Seremetyevón várakozik, mert ezek Magyarországon vannak vagy -n a végük, hanem azért, mert repterek és bázisok esetén is -n a rag.

Az a legvalószínűbb, hogy régen értelme szerint adták a ragokat a helyekhez: a szigetek, mezők pl. -n ragot kaptak, a városok -ban, -ben ragot. Az a gyanúm, hogy a városok -ban ragot kaptak (X városában), és az -en, -on később terjedhetett el, talán kényelmi okokból (Pestben-nél egyszerűbb kimondani, hogy Pesten), részben pedig értelemszerűen (puszták, mezők). Végül úgy alakult, hogy az -en, -on elterjedtsége, amit a "Budapesten" alak is népszerűsített, elért egy olyan szintet, hogy az emberek azt kezdték hinni, hogy "szabály" az, hogy a magyar településnevekhez az -en, -ra stb. tartozik. Ezért aztán sokszor előfordul, hogy valaki pl. azt mondja, hogy "Tokajon" meg "Devecseren", mert erőlteti ezt az állítólagos szabályt.

Izgalmas kérdés, hogy mikor terjedt el az -en, -on, -ön a -ban, -ben helyett.

Bornemissza Péter: "Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!"

Zrínyi azt írja: "Szigetvárban".

Tinódi: "Döbröcömben", "Szegedben", "Esztergamba,

Simontornyába, Pécsbe, Székösfejérvárba"

Ugyanakkor: "Lévára gyűlnének". Ezen valószínűleg azt érti Tinódi, hogy Léva mellett gyülekeznek, vagy Léva ostromára gyűltek össze. Ugyanaz, mint ahogy ma mondjuk, hogy a gép Heathrow-ra érkezett. Nem a városban kaszinóztak, hanem mellette a mezőn gyűltek össze a török hadak.

Csokonainál még az van, hogy "Pestbe", de lehet, hogy csak a rím kedvéért. Arany Jánosnál viszont már "Budára". Tehát valamikor a 19. század első felében történhetett a váltás.

Lehet, hogy nyelvjárás kérdése volt ez akkoriban. Kazinczynál Kassára, Budára, Pestre stb. olvasható. Lehet, hogy Kazinczy - aki tkp. a modern magyar irodalmi nyelv egyik kidolgozója - a "bűnös" az -on, -en, -ön elterjesztésében. Az ő nyelvjárásában így mondták, és ez terjedt aztán el. Sőt, mivel Kazinczy "Bécsben"-t is ír, ezért az sem kizárt, hogy ő már "felfedezte" azt a "szabályt", amiben ma annyian hisznek, és tudatosan alkalmazta.