Angliában a kiselsősöket hogy tanítják olvasni?

Nem vagyok pedagógus, szóval lehet, hogy nem jól magyarázom el, de én úgy tudom, a szóképes olvasás azt jelenti, hogy mondjuk van egy alma lerajzolva, alá meg odaírva, hogy alma. A gyerek így a szó képét tanulja meg, és nem betűről betűre olvassa ki.

Ez az angolban jó is, hiszen alapból így olvasnak, és általánosságban elmondható, hogy a szavak alakja nagyjából állandó. De magyarban ez nem jó, hiszen toldalékoljuk a szavakat. Az angolban az apple az apple, akkor is, ha birtokviszonyt fejezünk ki mondjuk, viszont a magyarban már Peti almája.

Ja, amúgy én így "tanultam" olvasni, csak az volt a szerencsém, hogy már amúgy is tudtam :) Kiskoromban, még ovisként mindig kérdezgettem, hogy ez milyen betű, az milyen betű, így betűről betűre megtanultam olvasni. De sok régi osztálytársamnak, meg hasonló módszerrel tanult mostani felnőttnek van gondja azzal, hogy szóképes olvasással tanult.

De mint mondtam, az angoloknál ez nem probléma, a magyar nyelvben viszont nem éppen ideális módszer.

ava87: Stimm, jól leírtad a szóképes olvasástanulást. Magyarországon 1978-tól tértek át erre az iskolák, kötelező jelleggel (Tanterv és utasítás volt...).

Kb. 1990-től van pedagógiai szabadság az olvasástanítási módszer megválasztása terén (is); ezzel élve a nagy többség visszaállt a jól bevált szótagolós módszerekhez. A magyar nyelvhez tényleg nem jó a képolvasós; sok gyereknek problémát okozott, legalábbis azoknak, akik tényleg az iskolában szerettek volna megtanulni olvasni.

A szakemberek szerint az analizáló - szintetizáló módszer válik be a legjobban, és mindenképp szótagoltató olvasástanítással. De nem megyek bele jobban, mert a kérdés nem erről szólt. :)

Én is úgy hallottam, hogy Angliában szóképessel tanítanak, és hogy ott állítólag bevált. Lehet, hogy én vagyok nagyon kocka, de nem igazán tudom elhinni. A kicsiknek egy-egy betű képének rögzítése, begyakorlása is sok energiát igényel. Még eleinte hagyján, de már a sokadik betűnél elő szoktak jönni a problémák.