Hogy kell kiejteni az eredeti az ly-t?

Itt elég jól leírják:

[link]

1: Ezt a cikket egy olyan laikus írhatta, aki még életében nem hallott fonetikáról. A cikk tele vann tárgyi tévedéssel mind a J, mint a LY hang ejtésével kapcsolatban. Hozzáértőként fogtam a fejem, amikor odáig jutottam a cikkben, hogy "Nem ér a nyelv - annyira - a szájpadláshoz az ly ejtésekor, mint a j esetében." Könyörgöm, a J hang ejtésekor hozzá sem ér a nyelv semmihez! Ellenben a LY hang ejtésekor hozzá KELL érnie a nyelvnek a szájpadláshoz. Pontosan ott és úgy, ahogy a NY, TY, GY hangjaink esetén.

És az is óriási tájékozatlanságra és tudatlanságra vall a szerző részéről, hogy szerinte sokan már nem tudják kiejteni a LY hangot, ezért tanácsos lenne megtanulniuk. Csakhogy a LY hangot ma is napi szinten használja minden magyar anyanyelvű beszélő.

No nem az írásban az LY által jelölt helyeken, hiszen az a J hangot jelöli, hanem részleges hasonulás eredményeképpen. Amikor ugyanis az L hangot NY, TY, vagy GY hang követi, akkor az L ejtése normál beszédtempó mellett is hasonul hozzájuk, és ekkor pont azzá a hanggá válik, amit régen a LY betű jelölt. Így aztán mindenki képes kiejteni ezt a hangot és ejti is rendszeresen, nem valami kuriózum, amit meg kellene újra megtanulni.

Szóval pl. az elnyom, kopoltyú, tölgy szavakban, de akár két szó határán is (pl. fél nyolc) az L betű valojában a LY hangot jelöli, csak ezt írásban nem jelöljük. De ebben nincs semmi meglepő, hiszen más szavaink helyesírása is a hasonulásra épít, pl. a ponty vagy hangya szavainkat sem NY-nyel írjuk, pedig azzal ejtjük: ponyty, hanygya.

És hogy hogyan ejtjük a LY hangot? Ehhez vizsgáljuk meg a L hangot először: a L hang esetén a nyelvünk hegyét/peremét a fogsor mögötti részhez, a fogmederhez nyomjuk, a tüdőnkből kiáramló levegő pedig a nyelv két oldalán halad el. Ha megvizsgáljuk pl. a GY hang képzését, azt találjuk, hogy a nyelvünknek nem a hegyét, hanem a nyelv lapjának elülső részét nyomjuk a szájpadlás elülső részéhez, elzárva a kiáramló levegő útját. Ha a GY hangból indulunk ki, akkor csak annyit kell tennünk, hogy a nyelv két szélét (de csak a szélét!) kissé elhúzzuk a szájpadlástól, hogy a levegő az L hang esetéhez hasonlóan két oldalt távozni tudjon, amihez persze el kell kezdenünk kifújni a levegőt – és ezzel meg is érkeztünk a LY hanghoz. Úgy is mondhatnánk, hogy a LY hang olyan, mint a L hang, csak a nyelv hegye helyett a nyelv lapjának elülső részét emeljük a szájpadláshoz.

Tetten érhetjük ezt a hangot, ha pl. az elnyom szót normálisan készülünk kiejteni, de aztán hirtelen a NY hang kiejtése előtt "megdermedünk". Ekkor mevizsgálva nyelvünk állását, érezni fogjuk, hogy nem a pereme érintkezik, mint az L hang ejtésekor, hanem a lapja – ez a LY hang.

3: Nyilván jobb, hiszen nekem a kiejtés, a hangképzés a szakterületem, én évtizedek óta ezzel foglalkozom. Cikkíró meg lelkesen propagál valamit, amiről amúgy azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák. Ez a zárt ë-s cikkéből is kiderül, abban is hajmeresztő állításokat tesz…

Az, hogy jelenleg 43%-on áll a válaszom, azt mutatja, 1) mennyien nem értenek a fonetikához a Gyakori válaszolói közül, 2) mennyien hiszik azt, akarják azt hinni, hogy a LY betű más hangot jelöl a mai magyar nyelvben, mint a J. Ők valószínűleg ezt a választ is le fogják pontozni – igazolva az állításom.