Honnan ered a női nevek a-ra végződése?

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek_.. (#3, #7-8) - amúgy a keresztnevek enciklopédiája fent van pdf-ben a hálón.

(nem fontos, de az oroszban találtam egy nem -a-ra végződőt: Ljubov, többet viszont nem, ha van is... -- "a" képző valóban a női vezetéknévé, -na képző pedig az apai névé: Lena Ivanovna Popova - apuka vezetékneve Popov, keresztneve Ivan:))

Szerintem szokás.

Amúgy görögben a női nevek szerintem leggyakrabban é-re végződnek (Helené, Antigoné, Iszméné, Pénelopé, Athéné, Aphrodité, stb.). Úgy gondolom, hogy attól függ, az adott nyelv mit tart nőiesnek meg mit férfiasnak, meg hogy milyen kultúrkörről van szó. Pl ha szétnézünk az ősmagyar nevek között, nem találunk sok a-ra végződő nevet, amik vannak nekünk, azok szinte mind átvételek (pl a héberből, ugyebár a kereszténység brutálisan nagy hatást gyakorolt a kultúrákra, sokan szerették volna a gyereküket szentről/bibliai karakterről elnevezni)

Mert Európában évezredekig a latin nyelv volt a világnyelv, mint ma az angol.

A latinban pedig az -a végződés jelenti a női nemet, és nem csak főneveknél, hanem a hozzá egyeztetett melléknevekben, jelzőkben is.