Hogy kell helyesen angol párbeszédes szöveget magyarra fordítani, ha van benne alapból egy — jel, és a bekezdés nem is a párbeszéddel kezdődik?

A nagyon hosszút (bármi is a neve) nem használjuk, én három pontot szoktam helyette tenni - időzőjel helyett gondolatjel, kötőjelet csak kötőjeles összetételeknél (pl. Atlanti-óceán, ízig-vérig...)

August a nő nyakára fonta/kulcsolta a kezét.

– Nyisd ki a szád! - mondta neki összeszorított foggal/megfeszülő állal. Ariadne tudta, hogy ez nem düh... ez ugyanaz a kib*szott, emésztő vágy volt, amely mindkettőjüket üldözte...

Hopp, a Word átalakítja gépelés közben a kötőjelet gondolatjellé... a GyK nem, bocsi, nem figyeltem. Természetesen:

– Nyisd ki a szád! – mondta neki...

Ezek közül megyiket kell használni, mikor, s hogy?

-, –, —

Az első a kötőjel: elválasztáskor, ill. kifejezések összekapcsolásakor használjuk (pl. össze-vissza, autóbusz-vezető, Nyugat-Magyarország).

A második a nagykötőjel ill. a gondolatjel. E két különböző fogalmat ugyanazzal a karakterrel jelöljük, de míg a gondolatjel körül mindig van szóköz, addig a nagykötőjel körül többnyire nincs.

A nagykötöjelet -tól-ig esetben használjuk, ha pontosan ismert a tartomány két széle, pl. a "6–8 évesek" pontosan 6 és 8 év közötti gyerekeket jelöl, annál egy nappal sem lehetnek fiatalabbak ill. idősebbek; míg a kötőjeles "6-8 évesek" csak nagyjából ennyi idősekre utal, lehetnek akár egy hónappal is fiatalabbak vagy idősebbek. Nagykötőjelet használunk pl. két különböző személy/ország/csapat/akármi párosára is: Ausztria–Magyarország-mérkőzés, osztrák–magyar határ, Budapest–Bécs-járat Kovács–Szabó-páros. De ha Kovács és Szabó házasság útján felveszik egymás nevét, akkor az már sima kötőjeles Kovács-Szabó lesz.

Célszerű a negatív előjelet is nagykötőjellel jelölni, hogy egyértelműbb legyen, hogy nem egy tartományjelölés része a kötőjel, pl. –8 és –3 fok között. (Létezik önálló mínuszjel is a Unicode-ban, ami, ha sorvégére kerülne, akkor – a kötőjellel és a nagykötőjellel ellentétben – mindig a számhoz tapadva átkerül a következő sor elejére, ezért igényes kiadványokban ezt illik használni a nagykötőjel helyett, még ha nehézkes is bevinni billenytyűzetről.)

Gondolatjelet pedig párbeszédekben ill. közbevetések jelölésésre használunk, pl. A gyerekek – bármennyire is akarták – nem kaphatták meg a csomagot.

A harmadik irásjelet ma már a magyarban nem használjuk — régebben az volt a gondolatjel. De pl. az angol ma is ezt használja gondolatjelként, ám mindig szóközök nélkül: She likes pets—especially cats. 'Szereti a kisállatokat – főleg a macskákat'.

“August a nő nyakára fonta/kulcsolta a kezét.“

Na, igen, igy a jo.

Itt her - no.

A Kerdezo altali forditas ugy hangzott, mintha August a sajat nyakat szorongatts volna.

A tobbit, a helyeket mar leirtak.