Akik koreaiul tanulnak/tanultak, mik a tapasztalataitok a nyelvvel kapcsolatban?

Én csak odáig jutottam, hogy ki bírom olvasni az írásjeleket. Nem olyan, mint a kínai, hogy egy írásjel = egy szótag + tónus, hanem az adott írásjel több alapjelekből áll össze, amit kiolvasol.

Nagyon szép, és érdekes nyelv. Talán az egyetlen nyelv a magyaron kívül, amiben magánhangzó harmónia van.

Tőle tanultam meg a betűket, a videó angolul van, de a betűk kimondását csak megjegyezni kell, érteni nem kell hozzá az angol körítést:

https://www.youtube.com/watch?v=0ZhOeA0RD9o

4.: Jaaa, az teljesen más.

De érdekes megoldás a hangutánzó szavakra.

Mint a csengettyű "csingiling", a kolomp "bimmbamm"

Az írásjeleiket nagyon hamar meg lehet tanulni, el lehet sajátítani. A nyelvtan viszont nehezebb is tud lenni, illetve rengeteg dolgot kell, konkrétan, bemagolni. Nagyon kell figyelni arra, hogy kihez szól a beszélő, mert különbségek vannak a formális, informális beszédben és írásban, konkrétan a szavak végződésében is, illetve bizonyos kifejezéseket kell használni formális helyzetekben. (roppant szigorúan veszik, hogy formálisan beszélnek-e velük, emiatt már az első találkozáskor megbeszélik a születési idejüket, hogy a megfelelő beszédstílust használhassák)

Ami nekem elsőre nagyon szokatlan volt, az a Korean Counters "dolog" (válaszom végén linkelem). Dióhéjban: különféle megszámolható dolgok, emberek, egyebek mögé tesznek egy szócskát, hogy jobban ki tudják fejezni számokban ezeket.

Rengeteg regionális dialektus (satoori) van, ami ugye régió szerint változik, ebbe különféle ragozás, szó- és kifejezéshasználat tartozik, de helyenként még a nyelvtan is egyedi. (csak egy pici érdekesség: ATEEZ 'The Real' MV-jében, amikor a fiúk beszélnek a pillanatnyi szünetekben pl. a születési helyüknek megfelelő dialektussal szólalnak meg)

Hihetetlenül különleges nyelv, ami sokszor elveszik/eldeformálódik a fordítás során, viszont sokszor valóban nem egyszerű dolog átadni a beszélő mondandóját egy másik, pl. angol, nyelven. Nem is mindennek van meg a másik nyelvbeli megfelelője, vagy épp a megszólítások esete: 'oppa' (=idősebb fiútestvér; de ennél cifrábban használják), de a fordító ehelyett a srác nevét írja a pl. koreai drámák feliratában.

Létezik egy 'Aegyo-s' írás/beszéd, aminek a cukiskodás a lényege, ez pedig végképp elveszik a fordításban. A hanglejtés, a szavak vége az, ami eltér a szokványostól. Ez is különleges, egyedi volt, főleg írva látni.

Ha valaki ezen a nyelven tanul, el kell felejteni a Google fordítóját. A válaszom elején említett formális/informális szabályokat pl. nagyon, de nagyon keveri, összemossa.

[link]

"Talán az egyetlen nyelv a magyaron kívül, amiben magánhangzó harmónia van."

Ekkorát ne csúsztassunk már, ott van a török is, ahol ráadásul eléggé szabályszerű a rendszer.