Miért pont a latin volt a Magyar Királyság hivatalos nyelve, ha a lakosság többsége nem beszélte?

A Magyar Királyságban a latin volt a hivatalos nyelv, mert a királyi udvar és az egyház használta ezt a nyelvet, és a törvények és dokumentumok is latinul íródtak. A latin volt az egyetemes kulturális nyelv, amelyet az oktatásban és a tudományban használtak, így az ország vezetői, a jogászok, a lelkészek és a tudósok mind latinul tudtak.

Ráadásul a Magyar királyság volt az egyik fő központja a keresztény egyháznak, tehát a latin volt az egyházi ügyekkel kapcsolatban használt nyelv. A latin a Magyar királyságban a szélesebb európai kultúra része volt, a királyok és a társadalom elitje pedig Európához kívánt kapcsolódni, és a latint használták ennek érdekében.

Sokminden más volt akkoriban.

Egyrészt az állam nem szólt bele olyan mértékben a kisember életébe, hogy jogi szövegekkel és eljárásokkal kelljen foglalkoznia. Akiknek meg kellett ezekkel foglalkoznia, azok tudtak latinul, sokszor jobban, mint magyarul, az vezető rétegben sem volt mindenki magyar. Akkoriban nemnaz volt a nemzeti összetartó erő, hogy valaki milyen nyelven beszélt, hanem hogy a Magyar Királyság alatvallójának tartotta-e magát.

Talán jobban áttekinthető, ha egész Európára nézve látod át a latin nyelvet. A latin a Római Birodalommal terjedt el. Akkoriban a görög volt a tudás nyelve és ehhez jött a latin. Általában véve is a görögöt is kiterjedten beszélték, mint a tudományok nyelvét és még a rómaiak is olvasták a görögök írásait. Sőt Itáliában is a keresztény feliratok többnyire görögül maradtak fenn. A provinciákon a római hivatalnokok latinul beszéltek és latinul lehetett hivatalos ügyeket intézni, mert a hivatalos nyelv (lingua franca) a latin volt. Az egyszerű emberek, például a földművesek nem tudtak latinul annyira, de részben azért igen mert kellett nekik az is, általában véve az emberek többsége a saját nyelvén beszélt mindenhol a provinciákon a magánéletben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy görögöt és latint a nem meghódított területeken is beszélték és olvasták, mert tudományos nyelv is volt.

A Római Birodalom alatt is Kelet-Európában a görög volt az ismeretek forrás nyelve, a hivatalos nyelv, és Nyugat-Európában a latin. A kifejezés is innen ered, hogy "görög kelet" és "latin nyugat".

Térképen így néz ki (ez i.sz 330-ban így oszlott meg).

[link]

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Európában csak a római hivatalok és a katonaság használta a latint, míg Kelet-Európában már csak a katonaság. Közben azért a latin hatott a nyelvekre és innen ered az újlatin nyelvek hasonlósága is, afféle új nyelvekké alakultak.

Ehhez jött később az egyház latin nyelvűsége folytatásként, a Római Birodalom után az egyház vitte tovább a latin nyelvet. Az egyház hivatalos nyelve a latin volt és nem csekély hatalma révén így folytatólagos volt a latin Európában.

A középkorban a latint használták nagyjából minden íráshoz, akár egyházi szövegeknél, akár a királyok egymás közötti levelezéseinél is és a tudományos munkákat és szépirodalmat is latinul írták többnyire, de nem kizárólagosan. Az oktatás is latinul folyt.

Röviden az ókorban már hivatalossá tették amit a középkorban az egyház és az írástudók és előkelőségek tovább vittek. A tudomány területén is innen maradt meg máig is a latin, mint a növénytanban vagy orvostudományban is. Érdekes módon viszonylag későn szűnt meg ennyire hivatalos és közfelhasználású lenni.

A magyarok utolsó nagy 895-ös bevándorlása és a Magyar Királyság 1000-től egy latin nyelvű közeget szintén folytatott. Sőt az oktatásban a görögöt alapvetően tanították és elég későn szüntették meg. A Magyar Királyság pont úgy mint Európában is használta a latint a nemzetközi ügyek intézésében, a kereskedelemben és írásban is a tudományok és irodalom terén is. Mint mindenki, tehát ez nem sajátosan a Magyar Királyság jellegzetessége volt.