Mit gondoltok, csak akkor érdemes angoltanárnak menni, ha az ember szereti az angol nyelvű országokat?

10: "Aki nem olvas szépirodalmat, az nem ismeri a nyelv 60 %-át"

A nyelvét? Te szerintem a szókincsre gondoltál, de ha szerinted a kettő ugyanaz, akkor lövésed sincs a nyelvekről...

Másrészt meg, én magyarul sem olvasok szépirodalmat, akkor szerinted a magyar nyelv 60%-át sem ismerem? Bájos a felsőbbrendű érzésedből fakadó tájékozatlanságod...

12-es, azért, mert a nyelv akár tetszik, akár nem, a beszélők kultúrájával és történelmével szorosan összekapcsolódik. Az, hogy melyik rhotikus, az konkrétan történelmi okokra vezethető vissza.

De más példákkal élve, hogy magyarázom el például ünnepeket, amikre nincs is magyar szó a kultúra ismerete nélkül? Vagy akár ételeket?

Black pudding, boxing day, és még lehetne sorolni.

13: Próbálj már meg elvonatkoztatni attól, hogy angolul csak és kizárólag angol anyanyelvű és kultúrájú emberekkel lehet beszélni!

Az angol ma elsősorban közvetítő nyelv különböző, nem angol anyanyelvű emberek között. Aki ma angolul tanul, az jó eséllyel sokkal többet fog nem angol anyanyelvűekkel beszélni, mint angol anyanyelvűekkel. Mégpedig akár kiválóan és változatosan, bő szókinccsel – anélkül, hogy a két beszélgető fél különösebben ismerné az angol kultúrát.

A kultúrának része a nyelv, de a nyelvnek nem része a kultúra.

Az, hogy pl. a rotikusságnak történelmi oka van, nyilvánvaló. Viszont ahhoz, hogy valaki tudja, hogy az amerikai angol minden helyzetben kiejti az R hangot, a brit meg csak magánhangzó előtt, ahhoz nem kell ismernie ennek történelmi okait, elég ismernie, és ennek megfelelően alkalmaznia a jelenleg fennálló állapotot.