Angol nyelvben van valamifele szabaly vagy logika abban , ahogy a szavakban ejtik a maganhangzokat? Vagy csak be kell magolni mint nalunk a “j” es “ly” szavakat?

Az egyes szavak kiejtését meg kell tanulni, általános szabályok vannak, de rengeteg a kivétel, a hagyományos ejtésmód.

A látszólag azonos jelentésü szavak esetén meg keress tobb példamontatot, akkor idövel érezni fogod a különbséget a jelentésükben.

Többek közt ezért is csak összefüggésben lenne szabad szavakat tanulni, mert másként nehezen érthetö a pontos jelentése, és sokkal, de sokkal nehezebb megjegyezni, mint szövegkörnyezettel együtt.

Ahogy előző is utalt rá, az angolban IS, mint más nyelvekben is van, hogy összeolvadnak a hangok, kihagyódnak stb. Így tehát ugyanaz a szó máshogy hangzik attól függően, hogy előtte és utána milyen szó következik.

https://www.youtube.com/watch?v=ChZJ1Q3GSuI

Vannak szabályszerűségek, vagy inkább csak elvek.

Az a betűt például akkor ejtik á-nak, ha utána a szóban egy r betű és egy másik mássalhangzó áll, vagy az r a szó végén van, pl.: car, star, bar; hard, start, park.

De ha magánhangzó jön az r után, akkor e-nek ejtik az a betűt, pl.: care, stare, bare.

A következő szópárok első tagjában e hangot jelöl az a betű, a másodikban pedig éj-t. Ezeknél is jól látszik, hogy a szóvégi e betű jelzi a kiejtésbeli eltérést, akárcsak a car–care típusú szópároknál:

rat–rate

fat–fate

hat–hate

mad–made

De persze ez alól is van kivétel, pl. a have szóban e hang van, nem éj.

Hasonlóan, a követkeő szópárok első tagjában i hang van, a másodikban áj, és megintcsak a szóvégi e betű lehet segítségünkre:

hid–hide

bit–bite

sit–site

kit–kite

De ez alól is van kivétel, mint pl. az általad is említett give.

Az angol helyesírás egyébként azért ennyi esetleges, mert a szavak kiejtése nagyon megváltozott az évszázadok során, az írásképet azonban nem igazították hozzá a megváltozott kiejtéshez – és már nem is fogják.

Éppen ezért sajnos sosem lehetünk biztosak egy ismeretlen szó kiejtésében, ezért minden szó kiejtését célszerű megnézni egy kiejtési szótárban. Hidd el, megéri a fáradságot, mert utólag átszokni egy hibásan megtanult szó helyes kiejtésére sokkal nehezebb, mint eleve helyesen megtanulni.

Angoltanár képzésen külön fonetika tantárgyként tanultuk. Vannak jó fonetika könyvek, sok bonyolult szabály, arra szabály hogy a kivételek milyen alapon kivételek, a kivételek alóli kivételek :D miért mégis szabályosak, milyen nyelvtörténeti okok vannak, stb.

A 3. hsz jól mutatja az egyik legáltalánosabb szabályt, hogy a nyílt hangsúlyos szótagok magánhangzója (általában) megkapja a Nagy Magánhangzóváltás (1600-as évek?) óta teljes hangértéket.

Nyílt az, amit legfeljebb egyetlen mássalhangzó betű után egy magánhangzó betű (vagy néma e) követ. (Vagy bizonyos betűkombinációk: rifle, night...)

De annyi mindent nem is biztos, hogy célszerű megtanulni, hacsak valaki nem nyelvész vagy nyelvtanár. (Főleg ha a több szótagú szavak hangsúlyi szabályaira is kitérnénk.) Ahogy mondod, a rendhagyásokat, egyszerűbb "beseggelni", bár szerintem hatékonyabb, ha sok beszélt angolt hallgatsz, úgy jobban megragad a fülben a kiejtés.