Hogyan nevezik ezt a nyelvtani törvényt?

Mássalhangzó-torlódás < Keress rá, sok példát, cikket találsz.

Vagy + magánhangzó beszúrásával, vagy kiejtéskor elhagyott mássalhangzóval tesznek kiejthetővé egy-egy szót.

Ahogy az Az istenek a fejükre estek című filmben hallottam a busman nyelvet, nekik tényleg nem lehet gond a mássalhangzó-torlódás : )

"A magyar nyelv általában nem szereti, ha a kiejtésben kettőnél több mássalhangzó követi egymást egy szóban. Ezért három különböző mássalhangzó találkozásakor kiesés következik be, vagyis a középső mássalhangzót nem ejtjük. Pl.: röntgen, rajzszeg, ijesztget."

[link]

Már a magyar határon is találkozhatsz pl 4 betűs szóval, amiben nincs magánhangzó egyáltalán. [link] Naná, hogy valahogyan kiejthetővé kell tenni.

Sok nyelvben jelen van a szó eleji magánhangzó-torlódás.

Vagy duplázás, mint pl kecsuában, https://www.youtube.com/watch?v=H6kcDrhVaJ0

vagy spanyolban, mint pl. a Lambada alapjául szolgáló népdal címében https://www.youtube.com/watch?v=iRLGjje9JDw <<< gondolom, hasonló esetekben az egyik betűt ki sem ejtik.

Amivel engem ki lehetett hozni a fősodorból, azok a nyelvek, ahol egy-egy szóban, névben bár leírnak betűt, de nem ejtik ki, "néma marad"! Akkor a francnak koptatja a papírt, meg a tollhegyet?

Meg az, ahogy például az angol/amerikai a világ kincséért nem azt a magánhangzót ejti ki, amit írva lát! Jó, ezzel lehet vitázni, hogy neki meg egy magyar szövegbe törne bele a nyelve, de akkor is...vajon, ha "magyarul", azaz fonetikusan írott angol nyelvű szöveg kerülne elé, felismerné, hogy az az édes anyanyelvén íródott? Még akkor sem, ha az eredei angol szöveget a fonetikusan leírttal összevethetné.

Ha azt érti, hogy USA, mit olvasna ki abból, hogy JÚESZÉJ? Lehet, van az angol nyelvnek olyan magánhangzója, amit annak ejt, aminek leírja, de az igen ritka.

Ahol bekerül a beszédbe egy-két betű, aminek legalább funkciója is van, az szerintem messze nem olyan "kínos", mint amikor leírnak 2-3-4 betűt, hogy abból egyet kiejtsenek.

(mint pl. a német "sch")

Fél órája kaptam, még nem olvastam végig a kommenteket, ahol fejtegetik, hogy ez vajon milyen nyelvű híradás, de küldöm, napi humor helyett. [link]

Ha te tudod, légy szíves, írd meg! köszönöm.

#0: "mivel a magyar nyelv "ezt nem szereti" ezért betold egy magánhangzót a kettő közé"

nem csak közé, vannak egyéb megoldások is, a legismertebb példa talán a scola -> iskola, de ld.:

[link]

"A mássalhangzó-torlódást kezdetben a magyar nyelv kiküszöbölte. Ennek többféle módja volt lehetséges:

a) a torlódás elé ejtéskönnyítő hang tevése (szl. sztol > m. asztal, lat. scola > m. oskola > iskola, olasz stallo > m. istálló

b) a két mássalhangzó közé egy bontóhang kerül szl. brat > m. barát, szl. glista > m. giliszta, szl. kral > m. király, szl. szreda > m. szereda > szerda

c) ha a szó első mássalhangzója v, akkor az általában magánhangzóvá válik:

szl. vnuka > m. unoka, szl. vlasi > m. olasz

ha a szó második hangja v, akkor az általában kiesik

ném. Schwager > m. sógor, szl. szvoboda > m. szabad

d) a szóvégi mássalhangzó-torlódásnál a német jövevényszavainknál általában egy magánhangzó kerül a szó végére ném. Nudel > m. nudli, ném. Kasten > m. kasztni, kaszni, ném. Lidl > Lidli

e) ha a szóvégi magánhangzó lekopása miatt alakul ki mássalhangzó-torlódás, akkor betoldódhat a két utolsó mássalhangzó közé egy magánhangzó szerelmü > szerelem, hármu > három (de a ragozás során előjön az eredeti tő: szerelem: szerelmet de: szerelemben, három: hármat de: háromszor.

Érdekes példa ÓMS-ből: Syrolm > siralom (betoldódás), + sirám (kiesés) (de megmarad a tő a siránkozik igében)."

Ha már a nevét kérezted, akkor mit szólsz ehhez a szép szakkifekezéshez?: inetimologikus magánhangzó :-)

[link]

"Az inetimologikus magánhangzók a magyarban"

"Az i n e t i m o l o g i k u s m a g á n h a n g z ó k körébe azokat a szervetlen vagy járulék hangokat sorolom, amelyeknek „nincs etimológiai előzményük”, azaz a magyar nyelvnek azokat a magánhangzóit, amelyek a szó eredeti hangszerkezetéhez képest etimológiai előzménnyel nem rendelkező új hangelemként jelentkeznek. Nem sorolom ide tehát a h a n g - h e l y e t t e s í t é s s e l létrejött magánhangzókat (pl. a német vagy szláv stb. jövevényszavakban).

Az ide sorolható hangjelenségeket fonetikai helyzetüknek megfelelően tárgyalom:

1. Hangsúlyos helyzetben: abszolút szó elején az e l ő t é t h a n g o k vizsgálatára kerül sor (iskola, istálló, asztal),

aztán a szóeleji kettős (vagy hármas) mássalhangzó- torlódást oldó b o n t ó h a n g o k r a térek rá (palánta, giliszta, dërága ’drága’);

2. majd a hangsúlytalan helyzetben, azaz a szó belsejében előforduló járulékhangok (bolgár > bologár, dalmát > dalamát; ill. sîmbra > cimbora, borstyán ’borostyánkő; Bernstein’ > borostyán) következnek;

3. a harmadik nagyobb csoportot az ugyancsak hangsúlytalan helyzetben levő, de a szóvégi m á s s a l h a n g z ó - t o r l ó d á s t oldó magánhangzók alkotják;

4. végül az abszolút szóvégi helyzetben található inetimologikus hangokat vizsgálom (Tas > Tosu, Ecilburgu stb.)"

- - -

#1 "az angol/amerikai a világ kincséért nem azt a magánhangzót ejti ki, amit írva lát"

itt valami tévedés van: nem az írást felolvasva beszélünk, hanem a beszédet rögzítjük írásban (valahogy, valamilyen szabályok mentén, ez persze nyelvenként változik)

(de lehet, hogy csak vicces megfogalmazás volt, ez esetben bocs :-)

"ha "magyarul", azaz fonetikusan írott angol nyelvű szöveg kerülne elé, felismerné, hogy az az édes anyanyelvén íródott?"

természetesen nem lenne könnyű dolga, hiszen egy csomó betű nem azt a hangot jelüli náluk, mint nálunk, de hát ezt te is tudod, így nincs is rajta csodálkoznivaló, hogy ha a JÚESZÉJ-t megpróbálná kiolvasni, annak nem sok köze lenne az általa megszokott ejtéshez :-)

"leírnak 2-3-4 betűt, hogy abból egyet kiejtsenek. (mint pl. a német "sch")"

ezt hogy érted? az sch-ból melyik az az egy, amelyiket ejtik?...

(az s nem lehet, hiszen az náluk nem azt a hangot jelöli, amit az sch (vagy nálunk az s))

ugyanilyen eset a magyar dzs: az ezzel a "bonyolult betűegyüttessel" jelölt hangot máshol egy betűvel jelölik. :-)

de ha már az sch-t említetted, ahhor az sz betűnk is "feleslegesen" hosszúnak tűnhet más nyelvek felől nézve. :-)

"ez vajon milyen nyelvű híradás"

igen ezen jól el szoktak poénkodni,d e valójában csak "bemelegít" a hölgy a hírolvasás előtt, mint amikor egy énekes skálázik.

ez is ilyen:

[link]

vagy ebben az összeállításban benne van az általad küldödd hülgy is :-)

[link]

persze, millió helyen van két msh. egymás mellett, ez nem olyan egyszerű, hogy ha van kettő, akkor azzal mindnképpen hamar történni fog valami...

sőt nem is olyan egyszerű, hogy kettő még maradhat, de három már túl sok (hiszen van strucc, strand, kontra stb.)

ez nyilván sok dologtól függ: milyen msh.-k, a szó melyik részén, milyen a szó többi része stb.

sőt, függ a történelmi kortól is, pl. most (az utóbbi néhányszáz évben :-) pl. az írásbeliség már sokkal jobban rögzíti a szavak alakját, és ez biztos visszahat az ejtésre is, amíg régen, amíg a nép nagy része számára csak beszéd létezett, meg távkommunikáció sem volt, nyilván sokal könnyebben változtak "torzultak" a szavak...

meg hát ezek a betoldások nyilván amúgy sem egyik napról a másikra történtek jellemzően, hanem szájról szájra, faluról falura, generációról generációra alakult, gondolom... (persze lehetnek kivételek, amiket egy-két konkrét ember idegen szóként behozott, és már az ő verziója valamit beletett, és a nyelven belül már úgy terjedt el...)

szóval amikor leírják a nyelvészek, hogy hova mi lett betoldva, azt ne vedd általános szabályként, amiből kikövetkeztethető, hogy ezentúl hogy lesz... lehet, hogy soha nem lesz a skála, skandallum, skoda, skalp szóból más, ezek már megmaradnak így... vagy némelyik eltűnik, mielőt történhetne vele valami... a nyelvi változások nem mindig gyorsak...

szóval a kérdésedre tömören: Meg. :-)

hosszabban: Jelenleg úgy tűnik, hogy megszokta (én nem tudok olyan tendenciáról, ami az említett msh.-kapcsolatok elé vagy közé betenne valamit), de hogy a jövőben mi lesz, azt nem tudhatjuk...

(megjegyzem, a Krisztus nevéből lett keresztyén/keresztény szónál pl. pont volt ilyen jelenség:

[link]

"Szláv eredetű szó: horvát krstijan, szlovén kristjan, szlovák kresťan (‘keresztény’), ezek vagy közvetlenül, vagy a latin Christianus közvetítésével a görög Khrisztianosz (‘Krisztusi’) szóból erednek (lásd kereszt). A magyar szó forrása a horvát vagy szlovén volt; a szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő magánhangzóval való feloldása révén előbb kirisztján, majd hangrendi kiegyenlítődéssel keresztyén alak jött létre. A 16. század óta mutatható ki a ~ alakváltozat, amely a kereszt szó határozott beleértésével alakult ki; a reformáció korától ez a forma a katolikus használatban állandósult, míg a protestáns felekezetek az eredetibb keresztyén alakkal különböztették meg (s különböztetik meg máig is) magukat."

– de ettől függetlenül a Krisztus szó maradt ilyen torlódásos, amiben szerintem fontos szerepe lehet, hogy tulajdonnév)