Mi a különbség a cinikus és az irónikus között?

Platón iróniája - szembesítve az erényként beállított tartalmakat a maguk valóságával, siralmas voltukkal és a lényegi hátterükben megmutatkozó önállótlansággal, gyávasággal és gőggel - nevetségessé teszi az önzésformákat. Nevetni persze csak az emberi önzetlenség, a nemesség képes az önzésen. (Ha róla van szó, akkor természetesen önmaga önzésén is.) Az egónak az önzést lemeztelenítő iróniát hallva csak a keserű szájíze marad hátra, s vagy úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, amit neki címeztek, vagy a maga jól bevált módszerével, az alantas eszközöket felvonultató dühödt támadással válaszol. Az egót védelmező szofizmus az irónia megtisztító, nemesítő humorával a cinizmus lekezelő, alantas és egót-erősítő humorát tudja szembeállítani.

Célkitűzésükben egymás egyenes ellentétei: az irónia célja az ego, az önzés kicsinyes, emberhez méltatlan voltának a felmutatása, vagyis az ego gyengítése mind magában, mind a vitapartnerben; ezzel szemben a cinizmus szofizmusának az a célja, hogy a másik én fölött aratott verbális győzelmével a saját egójának a pozícióját megszilárdítsa. A platóni minta alapján a cinizmusnak is három alapformája különböztethető meg. A cinizmus szerkezetében is egyenes ellentéte az iróniának, ezért az előbbi kifejtéssel összevetve célszerű tárgyalni.

A platóni irónia az utánzás mögötti lényegi vonásra, az ostobaságra és a mértéktelenségre világít rá. A cinizmus igazából semmit sem kíván föltárni, célja a másik én verbális letiprása, rosszmájú gúnya, ezért a vitapartner személyének bármilyen eszközzel történő ellehetetlenítésére irányul. Az első lépése általában az, hogy lekezelő gúnnyal ostobának tünteti föl a vitapartnerét.

Sziasztok!

Olyan szépen elmagyarázgatjátok a jelentéseket, miközben SENKINEK nem tűnik fel, hogy ÖSSZE-VISSZA alkalmazzátok a két alakot: ironikus és irónikus.

Na, akkor hogy is van ez?

Ha mégis helyes mindkettő, akkor melyiket és mikor kell/lehet használni?

Csak az ironikus helyes.

irónia, DE ironikus

harmónia, DE harmonikus

túra, DE turista

stb.