Miben különbözött az 1930-as -40-es években használt angol nyelv a mostanitól?

Ha az ember akkoriban íródott nívós könyvet vagy folyóiratot olvas, hát elég nehéz ósdinak találni.

Ha megnézzük például P. G. Wodehouse Leave it to Psmith című jópofa könyvét, amit valamikor 100 éve írt, de 1930-ban átfésült, hát persze, van benne shall, de mondjuk nem keverendő az I shall meg a he shall, utóbbi ma is van. Kissé lemaradva 1972-ben adták ki magyarul, nagyokat nevetett, aki olvasta a családból, ha még nem ismernétek.

Van egy csomó újságcikkem a második világháborúból, de lusta vagyok elemezni, meg fel kéne állni a székre, hogy levegyem. :D

Ami például ma már fra (nem emlékszem rá, hogy megütődtem volna rajta Wodehousnál, hogy

Hejeje... Ki akartam törölni, de látom, csak a felét sikerült. :D

Hogy régen a have-t úgy használták, ahogy ma már nem: Have I a book, Miss Erin?

"az I shall meg a he shall, utóbbi ma is van"

???

"Kiejtésben"

Kiejtésben pont olyan sokszínű ma is, mint akkor volt. Ennyi idő alatt nem változott "a nyelv" kiejtése.

"???"

B2-re ezt még nem kell tudni.

#7: Nem változott a kiejtés? Ó, dehogynem! Az akkori standard brit kiejtés, az RP, jelentősen eltért a mai standard britishtől. Maga II. Erzsébet is az 50 évvel ezelőtti hangfelvételén még eltérően ejtett bizonyos magánhangzókat, mint ahogy ma ejti őket.

Akkoriban még az intrusive R sem volt annyira elterjedt, mint ma (Pl. I saw(r) it), de glottal stoppal sem volt teletűzdelve a nyelv (pl. a butter kiejtve bu'uh).