A víz hol van rövid i-vel és hol husszúval? És a viziállat egyben van? vizi állat, vízen vagy vízben úszó dolog

Egy kis segítség lehet a "kéz" szó.

Kézi - akkor hosszú í

Kezes - akkor rövid i

Víziállat egyben

Vízen és vízben úszó is jó, de lehet már a jelentése. Vízen - a víz felszínén. Vízben - lehet benne is, meg a felszínén is.

#1: Ugye látjuk, hogy ez mennyire abszurd? Egy másik szóra kell gondolnunk, hogy egyet helyesen le tudjunk írni, mert a kiejtésre nem tudunk támaszkodni. A szóelemzés elve meg megintcsak nem segítség, mert az inkább csak mássalhangzó-kapcsolatoknál segít eligazodni. Pl. hiába elemzzük a tízes szót tíz+es-ként, ebből még nem fogjuk tudni, hogy a tíz úgy viselkedik-e, mint a kéz…

Ezek a többség által röviden ejtett, de hosszúval írandó szavak kiborítóak, pl.: tűzifa, tízes, húszat – és az utóbbiaknál még a kéz-analógia sem működik.

A vizes szót rövid i-vel kell írni, más ragozott vagy képzett formája a víz szónak nem jut eszembe, amit rövid i-vel írnánk.

A vízi állat külön írandó, de pl. a víziló már egybe.

A “vízben, vízi, vízen” alakok hosszú, a “vizek, vizes és vizünk” alakok pedig rövid magánhangzót tartalmaznak. A hosszúság megállapításában az úgynevezett “kezes szabály” segít: amikor egy toldalék miatt a “kéz” szó “é”-je “e”-re változik, a “víz” szóban szintén megrövidül a tőbelseji magánhangzó (pl. kezes : vizes). Ez a szabályos váltakozás érvényesül a következő szavakban is: híd, kút, út, tűz.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

5: Engem az érdekelne, mire alapozzák a szabályzat megalkotói, hogy a víz és a kéz azonosan viselkedik. Amikor nyilvánvaló, hogy nem, hiszen a vízi-ként írandó szót [vizi]-nek ejtjük a szabványos köznyelvben. A kézi-t viszont nem ejtjük [kezi]-nek, tehát megbicsaklik az analógia, ezért érthetelen, hogy a szabályzat miért írja elő a kéz mintájának követését.

A váltakozónak mondott többi szó magánhangzója is rövidül egyébként a köznyelvben -i képző előtt: hajóh[i]di, k[u]tivíz, [u]ticél, t[ü]zifa. Szóval nekem úgy tűnik, hogy valójában a kézi szó a kakukktojás ebben a felsorolásban, mert az kivételesen soha nem rövidül az -i képző előtt.

Ezzel a "kezes szabály"-lyal az a másik nagy baj, hogy megalkot egy mondvacsinált, külön kategóriát valamennyi helyesírási alapelvünket felülírva és figyelmen kívül hagyva, hiszen e szavak helyesírása nem követi sem a kiejtés szerinti, sem a szóelemzés szerinti, sem a hagyományos, sem az egyszerűsítő írásmódot.

7: Ebbe inkább ne menjünk bele, de annak idején, amikor A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása készült, a nyelvészszakmán belülről elég erős kritika érte a – szakma által nem éppen elismert – szerkesztőket, és egyáltalán nem alaptalanul. A szakma nyilván előadta volna az észrevételeit egy szakmai vitán – már ha lett volna olyan…

Nem tudom amúgy, milyen nyelvészeti ismeretanyag birtokában lehet előírni, hogy egy röviden ejtett magánhangzót hosszúval kelljen leírni. De valahogy ellentétesnek tűnik a magyar helyesírás alapelveivel.

"milyen a nyelvészszakmán belülről elég erős kritika érte a – szakma által nem éppen elismert – szerkesztőket, és egyáltalán nem alaptalanul. " - szakmabeli vagy, vagy csak korabeli Indexes cikkek alapján alkotsz véleményt? Költői kérdés.

"milyen nyelvészeti ismeretanyag birtokában " - Hadd ne írjam le a Magyar szakos bölcsészdiploma, illetve, az azon túlmutató egyéb, magasabb tudományos fokozatok megszerzésének feltételeit. Megfelelő egyetemek honlapjain megtalálod, illetve, megnézed a MTA Nyelvtudományi Intézet tagjainak tudományos fokozatait és megkapod a választ.