Szerintetek jobb lenne a magyar szavakat latin betűk helyett kínai jelekkel leírni? (A karakterek nehézségét most ne nézzük.)

Én arra jutottam ugyanebben a kérdésben - 1987 óta gondolok rá - hogy képírást lehetne teremteni. Nem pont a kínai jelek alapján, hanem akár még azoknál is sokkal jobb, közérthetőbb jelekből, olyasmikből, mint az ikonok. Ma ugye a számítógép korában bármilyen jel können nyomtatható, csak meg kell tervezni őket.

Hátra van még a nyelvtan kérdése. „Én szeretlek téged”, versus „te szeretsz engem” különbözősége. „Én látlak téged”, versus „te látsz engem” különbözősége.

Tehát ha pl. az „én” fogalmát egy saját magára mutató pálcikaemberke ikonja jelképezi, a „te” fogalmát pedig két szorosan egymással szemben álló pálcikaemberke, ahol az egyik a másikra mutat. A „látni” fogalmát egy szem ábrája mutatja, még jobb ha nem pont előlnézeben, hanem valahogy kicsit oldalnézetben is, szóval meg lehet jelölni pontocskákkal a szem előtti, és a szem mögötti terüöletet.

„Én látlak téged”:

Magára mutató pálcikaemberke

Szem ábrája

Társára mutató pálcikaemberke

A fogalmak már megvannak, most húzkodjuk fel a nyelvtani viszonylatok jelzését. Ezt nem külön ikonokkal, hanem nyilakkal teszük meg.

A szem **előtti** pöttyöt nyíllal összekötjök a társára mutató pálcikaemberke társának rajzolatával, a szem **tövénél** levő pöttyöt meg össekötjuk a saját magára mutató plcikaemberke ikonjával.

Más példa:

„A kutya a házban van”

A kutya ábrája és a ház ábrája ugye veszonnylag kézenfekvő, induljunk ki abból hogy ilyen emoticonok vagy hasonló formában ezek már megvannak.

Annak a nyelvtani viszonynak a fogalmát, hogy „valami valami másnak a belsejében van”, jlölje egy kis téglalap, amilnek a belsejében egy pötty van.

Most jön a lényeg: a nyilacskák. A téglalap belsejében levő pöttyöt összekötjuk a kutya ikonjával,magának a téglalapnak a kontúrját pedig összekötjuk a ház rajzával.

Ennek a módszernek az általánosításával minden nyelvtani viszonylat kifejezhető. Múlt, jelen, jövő: pl. egy óra rajza, ahol a mutató mögötti sávozás jelenti a multat, a mutató előtti sávozás a jövőt, és nyilacskákkal ezeket a sávokat is össze lehet kötni cselevések ikonkáival. Ezzel a latin nyelv „consecutio temporum”-jához hasonló elő- és utóidejűségeket lehetne ábrázolni, meg persze általában is az időt.

A lényeg: egy képírásnak meg kell tervezni a **saját** nyelvtanát! Egyébként a siketek jelnyelve is ilyen. Az sem olyan, hogy szóról szóra követi a magyart / angolt. Valójában a jelnyelvek elvileg teljesne függetlenül is alakultak ki a beszélt nyelvektől ilyen bentlakásos iskolákban, de egyébként természetes móson, a siket gyerekek természetes nyelvi ösztöne következtében. Nem ilyen tudós tanárok találták ki őket, hanem éppúgy természetes erdeteűek, mint a beszélt nyelvek, gyerekek találták ki őket életük mindennapos gykorlatában, és a nyelvtanuk független azoktól, és az is gesztusokból áll.

Szóval az igazi jó képírásnak is ilyennek kell lennie.

én a 80-as évek végén gimiben próbáltam egy ilyet csinálni, lefordítottam rá egy két mondatot, illetve az irodalomórán tanult versekből is egy-kettőt.

Most meg megmutatok két képírást, amit eg ilyen tudósok találtak ki.

Az egyiket használják is beszéd- vagy más zavarokkal feljődő gyerekek oktatásában..

Bliss:

[link]

Unker nemlineáris írásrendszer (UNLWS):

[link]

az Unkert meg lehet tanulni a kínált anyagból.

A Bliss kicsit nehezebb, mert kicsit szétszórtabbak a tananyagok, a legjobb talán ha elovassa az ember a Bliss megalkotójának, Charles K. Bliss-nek a főművét, a Szemantográfiát (Semantography). terjedelemes könyv, és sok mellékesnek tűnő) filozófiai fejtegetés szakítja meg az anyagot, az embernek kell lengyen érzéke hozzá, hogyan halad az anyaggal, ami elsőre mellékesnek tűnik,legfeljebb átugorja vagy későbbre halasztja. De egészében véve sok minden jól megvan benne. nagy, asszem kb ezeroldalas mű, sajna nehéz megtalálni.

Találtam magyar nyelvű anyagot, de ez inkább a gógypedagógiában való hasznosításáról szól, van benne egy elején magáról anyelvről is egy leírás.

[link]

(Folytatás)

A kérdésre felelve, persze hogy egy rendes jövőbeli felszabadult anarchista vagy kommunista társadalomban igazából természetesnek kell lennie a nyelvi sokféleségnek, ami részben speciális vagy egyéni igényekhez, részben pedig az egyes kisközösségek identitásához kötődhetik. A látszólag túlzónak tűnő soknyelvűség valójában az, ami antropológiai, etológiai szempontból meg is felel az ember ősi állapotnak, nem véletlen hogy pl. épp Pápua-Új Guineában, Dél-Amerikában a legnagyobb a nyelvek száma, ami épp azért van, mert ott maradtak fenn a legtovább olyan vadnépek, akik felfedezésére csak a legutóbbi évtizedekben került sor. Általában a vadaknál mindig is magas volt a nyelvek száma, és egyéni léptékben is természetesnek számított a soknyelvűség, pl egy átlagos vadászember (még csak nem is feltétlen sámán vagy bölcs öreg), simán tudott vagy öt nyelvet, és ez csak a hétköznapi élethez, meg törzsi találkozókhoz.

Olyasmi is létezett, hogy az egyes szomszéd falvak rendre mind más-más változatát beszélték a nyelvnek, és ha az ember több falun át utazott, akkor a nyelv fokozatosan átment egy már külön nyelvnek számító nyelvbe. Ilyen persze Európában is létezett a középkorban a feudlis széttagoltságok idején, főleg a német és a holland nyelvjárásai tudtak folytatólagosan átmenni egymásba.

[link]

A vadaknál ezen felül a nyelvi változatsságon kívül még szinte egyéni, családi szinten is lézezett még plusz változatosság, szellemm- és sámányelvek, meg az mindenféle tabu viszonyok áthidalására szolgáló „anyósnyelvek”. Az előbbi inkább metaforákkal tarkított archaizmusokból állt, az utóbbi meg inkább afféle nyelvi regiszter, szaknyelv volt.

[link]

Jesszus. Sok ember irni sem tud, nemhogy rajzolgasson. Talan palcikaemberkeket.

Igy is teljesen lebutul mar a nep, miert tegyuk oket tok hulyeve?

Mert egy jól megtervezett képrásnak saját nyelvtana van, aminek az ábrázolása matematikai készségeket tudna fejleszteni. Lehet hogy a dolog ezzel együtt sem lenne mindenkinek való, de sok ember számára ez a matematika játékos felfedezésének egyik forrása lehet. Például az UNLWS-nek van valami sajátos függvényszerű nyelvtana. Ugyanúgy hasznos lehet, mint a programozásban a Haskell meg a Prolog: szemlélelet tanít.

Szóval ha jól megszervezik, és van élő közössége, akkor sok fiatal számára ez kitörési pont lehet, főleg depressziósabb vagy elszigeteltebb peremcsoportok esetében (a magyar társadalom szétszakadt mivolta tragikus mérvű, bár épp Amerikában is hasonló problémák vannak).