Miért használják az emberek ennyiszer azt a szót hogy "bazdmeg"?

Egyes népeknél bevett szokás, hogy kicsit sokszor használnak csúnya szavakat. A görögök nagyon rászoktak a "malakázásra", de a lengyeleken is a fél világ mosolyog a "k*rwa" szó gyakori használata miatt, ahogy a ruszkik cyka blyat-ezése is mém lett.

"B@zmeg" vs. "b@szd meg": az olasz "vaffanculo" is "va a fare in culo"-ként kezdte.

[---------->

A Mosdó Arra Van; vagyhát, a vécével egybekötve.

:)]

Helló; én nem én vagyok az a válaszoló; én egy másik vagyok. :)

ba sszátok meg, nem is tudom miért kattintottam rá már megint egy ilyen baromságra, de nem csalódtam :D eszembe is jutott, hogy anno gimiben büntetésből/kisötösért/??? - szal rég volt már no - kellett írnom egy 1-oldalas fogalmazást egy szabadon választott témából...kettőt találhattok mi lett az :D és ami a legjobb, meg is találtam a merevlemezem egyik poros zugában, szal enjoy (also keep in mind, hogy fiatal voltam még és hát na nem egy akadémiai okfejtés):

A káromkodás: tág értelemben indulatos kifakadás, mellyel az ember tárgyat, személyt, szenteket vagy Istent szidalmaz. A káromkodás a nyelvvel együtt született több ezer éve. Azóta formálódik, új szavakkal bővül, vagy éppen kihal pár.

Habár minden nyelvben jelen van, mégis a magyar az egyik, amelyben széles skála áll rendelkezésünkre a cifra káromkodásokhoz. Ez azért van, mert minden nép az ősvallásából káromkodik. Habár első szavainkat még nomád életmódunk alatt szereztük meg, de az utóbbi ezer évben főleg a Kárpát-medencei terület volt ránk hatással. Tehát Európára leszűkítve, ahol a csúnya beszéd égtáj szerint csoportosítható: északon felmenőkkel, keleten a vallással, délen pedig az altesti kifejezésekkel dobálóznak. Magyarország pedig, ami Európa szívében helyezkedik el, ezt mind magába szívta. Ezért van egy ellentétes felfogás az amerikai és a magyar között. Sokan gondolnak úgy az Egyesült Államokra, mint a „legliberálisabb” országra, azonban ott szigorúan szabályozzák a szitkozódást. Például tévében, rádióban kevesebbet hallani, mint nálunk. Egyik amerikai animációs sorozat részében például erre utalva 162-szer ejtették ki cenzúrázatlanul a „szar” szót. Egy másik részében pedig a „nigg*r” szót ejtik ki többször is. Ebben a részben bemutatnak több valós, élő ember rajzfilmesített változatát is, akik minden rosszindulattól mentesen, csupán véletlenül mondták ki ezt a szót, életük azonban gyökerestül megváltozott.

Habár az amerikai angolban kevesebb szót használnak káromkodásra, mégis az igeidők miatt ezeket jobban tudják nyomatékosítani ezzel egy erősebb jelentést adva a szónak, vagy éppen fordítva.

Ezzel ellentétben itthon sokszor hallani (főleg az utcán) káromkodó gyerekeket, fiatalokat, öregeket. Az is bizonyított tény, hogy minden generációnak egyre „mocskosabb” a szája. Példa erre az *** gimnáziumba úszni járó általános iskolások. Ők még csak azért káromkodnak, mert ezt hallják a nagyobbaktól – és mivel nem értik pontosan a lényegét – és úgy gondolják ez vicces és menő dolog. Ezzel nincs is baj, habár jobb lenne, ha ők még nem káromkodnának, de mivel azt sem tudják mit jelentenek azok szavak, amiket mondanak, így ez nem is akkora probléma, mintha valakinek minden második szava egy „bazdmeg” lenne. A tizenévesek körében azonban megjelent egy új „trend”: a cifra káromkodás. Ennek a lényege, hogy a szokásos szaporításra felszólító kifejezéseket lecseréljük, valami kreatívabbra. Ugyanazokat a szitokszavakat használva mégis megfosztva pejoratív jelentésüktől és különlegessé téve a káromkodást, eltérve a köznapi szitkozódástól. Mintha megkérdeznénk az utca emberét, és meghallgatnánk egy előadást az üvegházhatásról. Habár mind a ketten ugyanazt mondanák, mégis más lenne a kettő.

Az idősebb korosztály megmaradt a régi káromkodásoknál, istenkáromlásnál. Habár őket ritkán hallani szitkozódni, legtöbbször a fiatalokat szidják teli szájjal.

Összességében mindenki egy dolog miatt káromkodik, hogy kiadja dühét. Ma már bizonyított tény, hogy az elfojtott düh, agresszió, stresszes állapotot idézhet elő, ami pedig szervi problémákat.

A költők is sokszor használják a szitokszavakat, hiszen egy írott műben nem lehet a hangsúllyal, arcjátékkal jelezni ingerültségünket. Például Kosztolányi Hajnali részegség című versében ezt írta: „miféle rin gyók rabságába estél”. A portugál című színműben pedig az egyik női szereplő mindig azzal a kiáltással esik le a bicikliről, hogy „fa szom!”. Ebben a darabban egy kisváros kocsmája és az oda járó emberek voltak a középpontban, így ezen káromkodások hiányában nem lett volna elég realista a mű.

Tehát egész addig, amíg mi uralkodunk saját indulataink és szavaink felett – nem káromkodunk éjjel-nappal – addig a szitkozódás elfogadható. Azonban oda kell figyelni, mikor, hol és mely szavakat használjuk. Végezetül pedig egy szakállas káromkodós vicc:

Nemzetközi turista csoport megérkezik a Niagara vízeséshez.

...ooo my God it' s wonderfuuuul...

...ooo mein Got, das ist wuuuunderbar...

...ooo боже мой, это красивый...

...bazdmeg, hát ez ku rva jó…..