Melyik nyelvet érdemes tanulni: az eszperantót vagy a latint?

Eszperantó könnyebb.

Egyik se igazán hasznos. Latinnal többet találkozol a mindennapokban.

Szia! :)

Mind a kettőt tanultam. És mind a kettőt tanítottam is.

Bocsánat a hosszú válaszért és a kissé elvont magyarázatért a nehézség kapcsán (de ha már a latin vonz, akkor szokjad előre is: ott minden ezzel lesz tele :) ).

Az a kérdés, hogy nehézség szempontjából melyiket érdemes tanulni:

A latin sokkal nehezebb. Az eszperantó azzal a céllal lett megalkotva, hogy eléggé egyszerű legyen.

Részletesebben:

-Nyelvtani nemek: LATINBAN (LA) 3 van (hímnem, nőnem és semleges nem); Eszperantóban (EO) nulla (nyomokban a személyes névmáson található meg E/3-ban [ugyanúgy mint az angolban] "li", "ŝi" és "ĝi", de ez teljesen lényegtelen)

-nyelvtani esetek: LA 5 van (alany, tárgy, birtokos, részes, "elöljárós"; és még van egy adag szó aminek van "locativus"-a és "vocativus"-a); EO 2 van (alany és tárgy)

-főnév/melléknévi ragozási rendszerek (declinatio): LA 5 van (ebből az első 3 gyakori a 4. 5. ritkább; viszont vannak rendhagyó szavak, amik egyik rendszerbe sem tartoznak, igaz ezekből nincs túl sok); EO nem igazán értelmezhető mindent ugyanúgy kell többes számba és/vagy tárgyesetbe tenni.

-mind a két nyelv egyezteti a főnevet és a melléknevet számban és esetben; LA viszont még ebbe belevonja a főnév nemét is

-igerangozási rendszer (coniugatio): LA 4 van (meg egy adag kivétel; nem túl sok de azért számos); EO minden ige ugyanúgy ragozódik (az alany NEM befolyásolja a ragozást "mi vidas, vi vidas, li vidas..." ezzel szemben LA: "(ego) video, (tu) vides, (is/ille) videt")

-igeidők: LA 6 van (amikben az igék declinatiojuknak megfelelően különbözőképpen ragozódnak; a ragozás eltér "coniuctivus" (kötő mód, "feltételes mód") és activ vagy passzív alakokban pl. a "video 2 (videre), vidi, visum" ige: "látok" ez ugye "aktív, kijenetőmód (idicativus), jelenidő, E/1" tehát "video" vagy "látva voltak (láttatak)" ez "passzív, kijenetőmód (indicativus) múltidő [legen most az egyszerűség kedvéért a præteritum imperfectum"]" tehát "videbantur" az "amo 1 (amare, amavi, amatum) ugyan ebben a két alakban "amo" és "amabantur" lesz); EO esetében 3 igeidő van (pl.: "látok" = "mi vidas"; "láttam" = "mi vidis"; vagy "szeretni fognak" = "ili amos"; "szerettek" = "ili amis")

-szenvedő alak/szerkezet (passiv): LA esetében kb. "külön ragozási rendszer" (ahol az ige coniugatios típusa, alanya, igeideje, és módja (indicativus vagy conictivus) mind számítanak); EO sokan nem szokták tanítani külön, de eléggé intuitíven az "est/i" (létige) + a melléknévi igenév (participio) megfelelő idejű alakja pl.: "La letero estas vidita" = "a levél látva lett" vagy "La letero estas vidota" = "A levél látva lesz"); estleg az "iĝ/i" szó illetve ebből származó "-iĝ-" képző segítségével bizonyos esetkben megoldható

-Felszólító mód illetve feltételes vagy kötő mód esteén: LA külön rendszer; EO esteében -us végződés = feletételes mód minden időben, számban, személyben (mindenkor); -u végződés = felszólító és kötő mód minden számban személyben (ige idő lényegtelen).

-LA esetén (mivel nem klasszika filológus leszel) sokszor érzed majd azt egy idegen szöveg esetén, hogy mintha egy titkosírás-fejtés lenne. Szótár gyakorlatilag nélkülözhetetlen lesz a legtöbb könyvhöz (egy latin szakos kolléga fogalmazott annó úgy, hogy "néha Ciceroról Cæsarra váltani, olyan mintha egy teljesen másik nyelvet kezdenék olvasni", nyílván kissé túlzó, de szemléletes a példa). EO úgy megy mint minden másik élő idegennylev (l.: angol, német, francia vagy orosz) a beszélt nylevet tanulod és kb mindenki azzal a pár ezer szóval beszél és ír; persze itt-ott azért bele fut az ember még nem ismert szavakba.

Alapvetően a latin sokkal komplexebb és nehezebb. Azt nem tudom, hogy kihívást, agytornát szeretnél-e vagy konnyüséget mindenestre ezek alapján látod.

A második kérdés részed pedig a Hasznosság szempontjából vetné össze a két nyelvet.

-Az eszperantó élő nyelvnek minősül az MTA, az ELTE-BTK, az Oktatási hivatal stb. szakmai állásfoglalása alapján (itt egy cikk ami összegyűjti ezeket: [link] de meg lehet találni egyéb hivatalos dokumentumokban is); ebből következően a belőlle tett nyelvvizsga plusz pontot ér egyetemi felvételin és alapértelmezetten elfogadják nyelvvizsgaként a diplomához (azonban egyes egytemek különböző megfontolásból hozhatnak saját szabályokat, hogy csak x nyelvet [ez általában kizárólag angol] foganak el a diplomához).

A latin holt nyelvnek minősül, így a belőle tett nyelvvizsgát (igen lehet belőlle nyelvvizsgázni: [link] nem fogadják el az egyetemek. (Felvételi esetében nem tudom.)

-Mind a két nyelv segít más nyelvek megtanulásában: értsd ezek a borzalmas nylevtani/nylevészeti szakszavak érthetőek és átláthatóak lesznek. Latinnál, azért mert meg kell tanulnod őket (viszont ezeket kb a latinra találták ki). Eszperantónál pedig azért mert a nyelv szabályossága tökéletes példákat és modelleket fog adni ezekre (mégha a szakszavakat nem is hallod a tanulás során). Mind a kettő nyelv nyújt nagy segítséget egyéb indo-európai nyelvek tanulásához: az eszperantó főleg szókincsével egy csomó újlatin nyelvet érthetővé tesz (és azért a nyelvtanba is segít lásd fentebb); a latin declinatio és coniugatio rendszer egyes része nagyon sok indo-európai nyelvben kísértetíesen hasonlóan vannak).

-A latin sokat segít a különböző idegenszavak/idegeneredetű szakszavak megértésében; ebben az EO is segít igaz kevesebbet.

-Latinnál rengeteg irodalom van az ókor óta. Az eszperantó ennél szerényebb (de azért egy komoly élő nyelvről beszélünk van Biblia, Kommunista Kiáltvány, Gyűrűk Ura, Micimackó, Állam és nem mellesleg egy csomó eredeti mű is).

-Eszperantó beszélőkkel viszonylag könnyű összefutni, ha tudod hol keresd őket (amikumu, pasporta servo, eszperantós események/csoportok...) és fogsz is tudni velük beszélgetni teljesen jól (néhány hónap/hét tanulás után). Latin estében ez nehezebb: nehezebb találni is, nehéz eljutni arra a szintre, hogy tudj beszélgetni, és kifejezetten nehéz olyan latinistát találni aki szívesen társalog latinul.

-Sokkal előbb leszel középfokon EO esetében (és élevezheted annak gyülölcsét) mint LA esetén (ha pl. most itt június végén neki állsz mondjuk a Duolingóval angolról, franciáról, spanyolról stb. [magyarról nincs EO kurzus] s napi 50xp-t csinálsz (az olyan 20-60 perc naponta) kb. kora őszre te B2-es szinten leszel és (egy megfelelő tanári konzultáció után) akár el is tudsz menni nyelvvizsgázni. Latinra azért rá tud menni egy-két év

-Az eszperantós világba (ha megtetszik neked) egész könnyen lehet egy csomó embert megismerni kapcsolatokat építeni és akár pénzt is keresni (akár a nyelv oktatásából, akár valamelyik eszperantós szervben dolgozva, vagy akár esperantujonak valamilyen terméket gyártva). És egész sok felé el tud jutni így az ember (meglátva olyan országokat és sok olyan részeit) ahová az átlag turista nem jut el. S az eszperantisták általában borzasztóan örülnek, ha valaki szintén beszéli a nyelvüket.

-A latinisták világa ennél jóval másabb: eleve ott a legtöbb ember tudományos fokozattal bír az adott nyelven (eszperantóból is lehet diplomázni vagy akár doktorizni).

Összességében: Ha inkább fiatal vagy és szeretsz járni-kelni, barátkozni, tenni-venni, akkor az eszperantó sokkal hasznosabb lehet a számodra (én ilyen vagyok). Ha inkább szeretsz leülni, elmélyülni, akkor lehet inkább a latint fogod hasznosabbnak találni.

Bocsánat az esetleges elgépelésekért.

Ha gondold, természtesen nyugodtan írhatsz privátot (akár te is kedves olvasó)!

"-A latinisták világa ennél jóval másabb: eleve ott a legtöbb ember tudományos fokozattal bír az adott nyelven (eszperantóból is lehet diplomázni vagy akár doktorizni)."

A '80-as évek élőlatinosai mérhetetlenül sznobok voltak: úgy akarták "világnyelvvé tenni" a latint, hogy az tökéletesen visszatükrözze az aranykori szerzők (főleg Cicero) nyelvét és stílusát. Nem lehet azt mondani a számítógépre, hogy computatrum, mert a -trum nem egy gyakori képző Cicerónál, ezért körül kell írni 4-5 klasszikus aranykori szóval. Ha a neolatin korszak tudósai ilyen akadályokba ütköztek volna, semmit nem publikáltak volna latinul...

A szakmabeliek pedig úgy foglalkoznak a nyelvvel, mint a hettitával és az óegyiptomival, így körüllengi az egészet valami, amit ők patinának, én viszont dohnak érzékelek. Emiatt nem jelentkeztem anno latin szakra.