Szerinted mi a legjobb, legpraktikusabb dolog a magyar nyelvben, és mi a legkevésbé?

10:40

"archaikus, mi megértjük az ezeréves szövegeinket"

Ez egy divatos tévedés.

A magyar nyelv nem archaikus. Gondolj bele, hogy pl. ma gyakorlatilag 2 igeidő van benne, míg 200 éve még volt vagy 6. Ez egy elég markáns változás...

Ráadásul a magyar átesett egy nyelvújításon is.

Ezeréves szövegeket nem értünk. Az Ómagyar Mária-siralomnak kb. a 80%-át nem értenéd, ha nem lett volna iskolai tananyag.

19:29

"te ugyanaz vagy, aki a kínai írással kapcsolatosan szokott érvelni?"

Az egyik, ahogy megfigyeltem.

"Megkérdezhetem, mi a foglalkozásod?"

Gazdasági elemző.

"én is egyre jobban hajlok afelé, hogy a magyar csak a közhiedelmben él nehéz nyelvként."

Igen, aki elgondolkodik, az hamar rájön, hogy ezek a bevett közhelyek néha nem igazak.

"Azonban a legkönnyebbek közé nem tenném. Itt van például az alanyi-tárgyas ragozás"

Elhiszem, hogy ez egy "mumus". Sok külföldivel találkoztam már, akinek minden más ment, csak ez nem. Sőt, magyaroknak sem mindig megy egy bonyolultabb mondatban.

Viszont megjegyezném, hogy eléggé hasonló jelenségek vannak mondjuk a spanyolban, olaszban stb. is. Nem pont ugyanez, de hasonlók. Szóval nem ez lesz az, ami a magyart különösen nehézzé teszi.

"Vagy azt, hogy mikor mi a kötőhang, mikor milyen hangrendű toldalékot kell a szó végére illeszteni"

Erre szabályok vannak. Kb. 2 A4-es papíron elférnek. Soha nehezebb dolgot egy nyelvben!

"mi a toldalékok sorrendje"

Ez már trükkösebb, bár a német szintaxist úgysem verheti.

Megmondom, mi a pokoli nehéz a magyarban: a szórend.

Magyarul könnyű olyan mondatot alkotni, ami nyelvtanilag stimmel, sőt, érthető is. De olyan mondatot alkotni, ami magyarosan hangzik, nehéz. Ha egy külföldi magyarul ír, rögtön lebukik, még ha amúgy teljesen jó is, amit ír. Mert a szórendje "nem természetes".

A magyar szórendet nehéz egy tankönyvből megtanulni. Nem is egészen ismert az összes szabálya.

Más nyelvekben is vannak hasonló csúszós dolgok. Ha tudsz németül, akkor pl. nem kell bemutatnom a "ja", "doch", "aber" stb. szavakat, amelyeknek a kevésbé nyilvánvaló használatairól egész disszertációk szólnak, mert annyira szubtilis szabályaik vannak.

A magyarban nagy a különbség a passzív és aktív nyelvhasználat között (akárcsak a németben, de pl. az angolban a kettő közelebb van), és a szórend az egyik a fő ok erre (a másik két ok az összetett szavak és az igekötők).

"Tehát a magyart csak az érti igazán, aki "érzi", vagyis aki anyanyelvi beszélő. Másrészről viszont a nehézségéről csak kívülállóként lehetne nyilatkozni."

De ha beszélsz pár idegen nyelvet, akkor már onnan vissza tudsz nézni ide. Meg ha ismersz magyarul jól és rosszul beszélő külföldieket.

"Egyébként írtad, hogy külföldön úgy oktatják, hogy a szavaknak nemeik vannak. Ezt kifejtenéd?"

Nem úgy, hogy felsorolják, hogy hímnem meg nőnem. Hanem ugye a magyar főneveket nem mind ugyanúgy kell ragozni. Házak és gázok. Várak és bárok. Ezek egyszerű minták, amiket nem kell agyonelemezni. A második szótári alakból (többes szám vagy tárgyeset) következik az összes ragozott alak. Na ebből csinálnak "nemeket", táblázatokat stb. Helytelen eljárás, mert csak pánikba esik tőle a tanuló. Célszerűbb megnézni egy halom példát, és gyorsan belerázódik.

"a fog...ni nem hiszem, hogy ki fog halni, hisz ez az igazi jövődiőnk."

Én sem tartom valószínűnek, hogy kihal, de különösebb szükség sincs rá, ezért elvileg kihalhat. A befejezettséget általában fontosabb jelezni, mint az időt.

"Viszont sajnálom, hogy a -ban, -ben helyett egyre inkább a -ba, -be dominál:("

Kiejtésben mindig így volt és így lesz. Írásban meg nem lesz -ba a -banból.

"1.Józsi megkérdezte, hogy kinyithatja-e az ablakot.

2.Józsi megkérdezte, hogy kinyithatja-e az ablakot?"

A második mondatban arra kérdezünk rá, hogy megkérdezte-e Józsi. Aki a két mondatot keveri, az igazából nem is nyelvtanilag, hanem logikailag keveri a dolgokat.