Szerinted mi a legjobb, legpraktikusabb dolog a magyar nyelvben, és mi a legkevésbé?
Én ilyenekre gondoltam:
Jó:
- (Majdnem) tetszőlegesen felcserélhető szórend.
- Vezetéknév megelőzi a keresztnevet (Névsornál...stb. praktikus)
- Nem kell mindig kirakni a mondatban a személyes névmást, vagy a tárgyat. (Pl: Ich weiss es. I know it. Tudom. )
Nem olyan jó:
- Túl sok e betű
- Az idegen szavak elég furán néznek ki toldalékolva (Pl. Britney Spearsszel) Ez azt is jelenti, hogy csak akkor tudsz leírni egy szót toldalékolva, ha tudod a kiejtését. Habár visszafelé is igaz: a leírt alak segít a kiejtésben. Pl. Kate-tel : mivel kötőjeles, az utolsó hangot semmiképp sem ejtjük, és a mgh. sem lehet "a", mivel akkor mély hangrendű toldalék kapcsolódna hozzá.
Ezek csak ötletadók, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.
Köszi nektek is!
14.11-es: Tényleg, ezen még nem is gondolkodtam, hogy milyen macerás az "emellett a ház mellett"...stb. szerkezet kifejezése. Lehetne "ezen ház mellett" is, csak ez kicsit régies :)
Egyébként mért baj, ha eltűnik a jövő idő? Az rendben van, hogy sokszor jelent használunk helyette (egyszerűbb), de van, amikor fontos, hogy megkülönböztessük. Ezt kifejtenéd légyszi bővebben?
ma 14:56
Azt írtam, hogy "helyes", hogy el fog kopni a jövő idő. Ugyanis semmi szükség rá.
Amúgy a múltra sincs: "1939-ben kitör a II. világháború, és 1945-ig tart." Érthető? Teljes mértékben. Sőt, nem is hangzik helytelennek, már igencsak terjed ez a megfogalmazás. A -t, -tt igeidőre (ami egyébként a befejezett jelen volt régen, ma meg egy elmosódott "múlt idő"), nincs túl nagy szükség. A magyar ugyanis körülírásokat és igeidőket használ igeidők, módon, nemek, aspektusok és más ökörségek helyett.
Persze a fog ...ni is már csak körülírás, de sokan még úgy kezelik, mint valami valódi igeidőt.
(A végállomás a kínai, ahol semmiféle igeidő, igemód stb. nincs, bár vannak kis szavacskák, amik a mondatba téve változtatnak a történések idején, aspektusán stb.)
"külföldieknek könnyű megtanulni (igen, könnyű, a magyar nem nagyon nehéz nyelv)"
A külföldiek általában a harmadik legnehezebben megtanulható nyelvnek mondják a magyart, és ezt tapasztalatból mondom.
tegnap 21:54
Harmadik legnehezebb? A világon? Ha valaki ezt állítja, arról rögtön tudni lehet, hogy semmit sem tud az idegen nyelvekről és a magyarról sem.
Még Európában sincs a magyar a 3. hely közelében, sőt, még Közép-Európában sincs. A Kárpát-Medencében beszélt nyelvek közül maximum a 6. legnehezebb (a német és a román talán - talán! - könnyebb).
A magyart nehéznek mondani valamiért divat a tájékozatlanabbak körében. Ennek egyik oka, hogy valamiért a magyarok szeretik terjeszteni, ami súlyos hiba, mert így senki sem fog magyarul tanulni. A valóságot kellene inkább ehelyett reklámozni, pl. azt, hogy ez a legkönnyebb közép-európai nyelv (az összes szlávnál könnyebb, talán csak a román versenyezhet vele egyszerűségben).
A teljesen tájékozatlanokon kívül még azok gondolják nehéznek a magyart, akik a mítoszok szintjén ismerik, vagyis féloldalas, pontatlan "ismereteik" vannak róla. Az egyik ilyen nagyon káros mítosz pl. az, hogy a magyarban "hűha, 26 eset van, míg a szláv nyelvekben csak 7", miközben valójában a magyarban nincs is nagyon olyan, hogy "eset", ez a fogalom a szláv vagy a germán nyelvészetből úgy kerül a magyaróra anyagába, mint a csizma az asztalra. Másrészt meglát az amerikai egy Ő vagy Ű betűt, juj, ilyet ő még nem látott, biztos ez a legnehezebb nyelv, gondolja, miközben magyarul leírni egy diktált szöveget jóval könnyebb, mint angolul.
Ez a hallás utáni írás megint más tészta...
Én pl. sokkal magabiztosabban írok le valamit hallás után angolul, mint magyarul, mivel számomra előbbi helyesírása kevesebb sémán alapszik. A magyarban ilyen szempontból több a kivétel, a kiskapu.
Nekem nyelvtanulásnál nem az igeidők okoznak problémát, inkább a kifejezések, a prepozíciók, melyekre gyakran nincs szabály, csak eseteiket lehet elsajátítani. Ha ebből indulok ki, számomra a magyar valószínűleg nehéz lenne, ugyanakkor nem cáfolom, amit állítasz. Szeretem az anyanyelvem, de nem ezt tartom a legnehezebb nyelvnek.
Egyébként a magyartanárok is imádják hangoztatni - persze ez gyakran együtt jár a hazafiassággal.
Ezeket még hozzáteszem, hogy nehogy azt hidd, légből kapottan állítottam valamit:
Gyakorlatilag ha beírod google-be, hogy "hardest(vagy)most diffcult languages to learn", a felsorolások elején találod ált. a magyart. Ezzel nem neked akarok ellentmondani, csak a tapasztalatot mutattam. Én nem vagyok túlzottan otthon a szláv nyelvekben sem pl., csak a spanyolt, az angolt és a japánt ismerem behatóbban az anyanyelvemen kívül, így muszáj hinnem neked. :D
ma 02:32
"Én pl. sokkal magabiztosabban írok le valamit hallás után angolul"
Mert a magyart előbb beszélted, csak később kezdted írni. Az angollal meg először tankönyvben találkoztál, ezért ott inkább a kiejtés a problémás, nem a leírás. Gyakorlatilag minden nyelvtanuló, aki nem pincérkedés közben tanulta odakint a nyelvet, rosszabb kiejtéssel rendelkezik, mint helyesírással. Anyanyelven viszont fordítva.
"kifejezések, a prepozíciók, melyekre gyakran nincs szabály, csak eseteiket lehet elsajátítani."
Ez a szókincsmagolás. Az idiómák is oda tartoznak.
"Ha ebből indulok ki, számomra a magyar valószínűleg nehéz lenne"
Könnyű! Ugyanis a németben minden új szóhoz a névelőt is hozzá kell magolni, az igékhez pedig azt, hogy umlautos, brechungos vagy csak rendhagyó a múltideje stb.
A szláv nyelvekben irdatlan mennyiségű rendhagyó ragozott alakot kell megtanulni, tehát nem elég megtanulni azt, hogy a tárgyat hogyan hívják, hanem még egy sor információt be kell hozzá magolni. A magyarban is kell ilyesmit magolni, de csak ritkán (pl.: ház - házak, gáz - gázok: ezt be kell magolni, nincs mese). A magyar nehezebb az angolnál ebből a szempontból, vagy pl. a spanyolnál, de könnyebb a németnél és a szlávoknál.
"persze ez gyakran együtt jár a hazafiassággal"
És ez egy nagy rejtély, hogy ezt a gonosz rágalmat, hogy a magyar nyelv nehéz, miért terjesztik a magyarok olyan szívesen, azt gondolva, hogy jó nekik, ha ez terjed el.
"Gyakorlatilag ha beírod google-be, hogy "hardest(vagy)most diffcult languages to learn", a felsorolások elején találod ált. a magyart."
Igen, mert vagy magyarok odaböffentik egy fórumban, vagy mások már hallották magyaroktól ezt a legendát. Az ultimate, number one érv emellett az szokott lenni, hogy az amerikai filmstúdiók díszletében, amikor Budapesten játszódik a film, akkor szokott lenni egy "GYÓGYSZERTÁR" felirat, ami miatt a buta amcsi úgy gondolja, hogy nincs még egy nyelv, amiben ilyen hosszú és bonyolult szavak vannak, tehát ez egy rejtélyes marslakó-nyelv, mely nagyon nehéz.
Természetesen a sok fórumbeli okosságon túl van tudományos nézet is a magyar nehézségéről. Azzal együtt, hogy nyugaton a magyart teljesen hülyén, a valóságtól elrugaszkodottan oktatják (pl. azt állítják róla, hogy vannak benne "esetek"), sincs a legnehezebb nyelvek közé sorolva:
Természetesen tökéletes képtelenség a magyart a görög fölé és a vietnamival egy szintre helyezni, ahogy súlyos dilettantizmusról árulkodik az is, hogy az indonézt az 1. szintre teszik, de látható, hogy az FSI (az amerikai külügy nyelvoktatási programja, tehát nem akármi) sem gondolja, hogy a magyar a legnehezebb nyelvek között van.
tegnapelőtt 20.24. :
Köszi a magyarázatot, mostmár tudom, mire gondoltál, de csak részben értek veled egyet. A jövő idő jelennel való helyettesítée tényleg szinte mindig megállja a helyét, és nem félreérthető. Viszont a múltat nem lehet ilyen egyszerűen letudni. A példádban nincs gond, mivel ott van időhatározó is a mondatban, de ahol nincs, ott elég félreérthető a dolog. Nem beszélve arról, hogy ha a jelen időt már a jövőre is használjuk, akkor végképp zavaros lesz, mikor mit akarunk kifejezni vele. Pl. Bejön a kisgyerek a szobába, és kijelenti: Megírom a leckém! Ez itt jövőre utal (megyek, és megírom), senki sem gondolja, hogy most, mert most épp velünk beszélget. Viszont ha múltat is kifejezhetnénk vele, akkor úgy is érthetné: Megírtam a leckém!
Egyszóval kell az a múlt idő. Lehet, hogy sok év múlva annyira megváltozik a nyelv szerkezete, hogy elhegyhatjuk, de most még szükség van rá.
A magyar nyelv nehézségéhez: Én is azt hittem, hogy az egyik legnehezebb nyelv, de aztán megismertem jópár embert a világ minden tájáról, akik magyarul tanulnak, és meglepően jól beszélték. Az egyik német ismerősöm a nulláról kezdve fél év alatt felsőfokon elsajátította a nyelvet, szépen, választékosan, gyakorlatilag akcentus nélkül beszélt. Persze ez egyéni adottság kérdése is, de nem ő volt az egyetlen ilyen eset. Nagy átlagban az a véleményük a külföldieknek, hogy nehéz (főleg az alanyi-tárgyas ragozás, meg a sok elváló- nem elváló igekötő), de közel sem annyira, mint ahogy gondolták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!