Ma értenénk egy közpépkori magyar beszédét?

1190-es években

"Látjátuk feleim szümtükhel,

mik vogymuk: isá, por ës homou

vogymuk. Mënyi milosztben

terömtevé elevé miü isëmüköt

Ádámot, ës adutta valá neki

paradicsumot házoá. Ës mënd

paradicsumben valou gyimilcsëk-

tül mondá neki élnië. Hëon

tilutoá ut igy fá gyimilcsétul.

Gye mondoá neki, mérët nüm

ënëik: isa, ki napon ëmdöl

az gyimilcstul, halálnek

haláláal holsz. Hadlavá

holtát terömtevé Istentul, gye

feledevé. Engedé ürdüng intetüi-

nek, ës ëvék az tilvot

gyimilcstul. Ës az gyi-

milcsben halálu evék.

Ómagyar Máriasiralom

Eredeti szöveg

Volek ſyrolm thudothlon

ſy rolmol ſepedyk.

buol oʒuk epedek ··

Walaſth vylagum tul

ſydou fyodumtul

eʒes urumētuul.

O en eſes urodū

eggen yg fyodum

ſyrou a / / niath thekunched

buabeleul kyniuhhad.

Scemem kunuel arad

en iunhum buol farad

the werud hullothya

en iū / hum olelothya

Vylag uila ga

viragnak uiraga.

keſeru / en. kynʒathul

uoſ ſcegegkel werethul.

Vh nequem en fyon

eʒes meʒuul

Scege / nul ſcepſegud

wirud hioll wyʒeul.

Syrolmom fuha / ʒatum

therthetyk kyul

en iumhumnok bel bua

qui ſumha nym kyul hyu

O ygoʒ ſymeonnok

beʒʒeg ſcouuo ere

en erʒem ez bu / thuruth /

kyt niha egyre.

Tuled ualmun

de num ualallal /

hul yg kynʒaſſal /

fyom halallal.

Sydou myth theʒ turuentelen /

fyom merth hol byuntelen /

fugwa / huʒtuʒwa

wklel / / ue / ketwe /

ulud.

Kegug / gethuk fyomnok /

ne leg / kegulm mogomnok /

owog halal kynaal /

anyath eʒes fyaal /

egembelu ullyetuk.

Magyarr átirata

Volék sirolm-tudotlon.

Sirolmol sepedëk,

búol oszuk, epedëk,

Válȧszt világumtúl,

zsidóv fiodumtúl,

ézës ürümemtűl

Ó én ézës urodum,

ëggyen-igy fiodum,

síróv ȧnyát teküncsed,

buábelől kinyúchchad!

Szëmëm künvel árȧd,

én junhum búol fárȧd,

te vérüd hiollottya

én junhum olélottya

Világ világȧ,

virágnȧk virágȧ,

keserűen kínzatul,

vos szëgekkel veretül!

Uh nëkem, én fiom,

ézës mézűl,

szégyënül szépségüd,

vírüd hioll vízől.

Sirolmom, fuhászȧtum

tertetik kíül,

én junhumnok bel búa,

ki sumha nim híül.

Végy hȧlál engümet,

ëggyedüm íllyën,

maraggyun urodum,

kit világ féllyën!

Ó, igoz Símëonnok

bëzzëg szovo ére:

én érzëm ez bú tűrűt,

kit níha ígére.

Tűled válnum,

de nüm vȧlállȧl,

hul így kínzȧssál,

fiom, hȧlállȧl!

Zsidóv, mit tész türvéntelen?

Fiom mért hol bíüntelen?

Fugvá, husztuzvá,

üklelvé, këtvé

ülüd!

Kegyüggyetük fiomnok,

ne légy kegyülm mogomnok!

Ovogy hȧlál kináȧl

ȧnyát ézës fiáȧl

ëgyembelű üllyétük!

Azért azt tudni kell, hogy a kiejtés és írásmód is változott azóta.

Valahol megtalálható va valószínűsített korabeli kiejtés -az egy kicsit érthetőbb-, valamint a mai értelmezés.

"A Halotti Beszéd az akkori magyaroknak csak egyik nyelvjárását mutatja be s így valószínű, hogy a «szümtükkel» és «pur» kiejtés mellett megvolt más vidékeken a «szömtökkel», «szemetekkel» és «por» kiejtés is; hasonlóképen a többi hangváltozás.

Tekintetbe kell venni továbbá, hogy a Halotti Beszéd szövegét feltehetőleg idegenajkú ember írta s így nemcsak kiejtésében, hanem ragozásában is lehetnek hibák és hiányok."

Ezekket a beszédeket, verseket többnyire papok írták, akik közül sok volt a külföldi és a latin irásmódot próbálták a magyar beszédre ráhúzni.

Más dolog, hogy az egyes betük írása is más volt.

Gyekerekoromban első elemiben a z és az r betűt egy idős tanító egészen másként tanította, mint ahogy ma tanítják. Lásd: kynʒathul.

Kisebb eltérések több betünél is voltak.

Volt is belőle gondom, amikor 2. osztályos koromban felkerültem Pestre.

A magyar nyelv írása a rovásjelekből áll össze. Abban megvann a beszélt nyelv összes hangjának "deikált" saját jele.

Bármilyen más írásjel rendszerrel próbálkozva a kezdeti időkben nem volt egységes, egyértelmű és általánosan elfogadott hozzárendelés a hangokhoz. Melyik lejegyzőnek éppen mi jutott eszébe.

A szókincs még így is láthatóan azonos, azaz érthető.

A korabeli kiejtés mi alapján ítélik meg? Miért lenne érthetetlen szinten eltérő? Feltételezhetően a csángóság nyelvjárásában halhatunk arhaikushoz hasonlót. Főleg a gyakorlatban fennmarad archaikus imádságokban fellelhető. Az érthető.