Az átlagos köznapi dél-alföldi magyar beszéd ma mennyire hasonlít a vajdasági magyarok beszédére, vannak tipikus kifejezések, tájszavak, esetleg szerb-horvát szavak?
Mennyire vannak jelen a nyelvjárási tulajdonságok pl. Szegeden, Makón, Baján, Halason? Gondolom köznapi helyzetekben senki nem úgy beszél, mint ahogy a TV-ben. Szeged lakosságának ma jelentős része nem tősgyökeres szegedi, egyetemi város is és így valószínűleg kiveszőben vannak a tipikus dél-alföldies beszéd jellegzetességei, de másutt Magyarországon két szegedi egymásra tud ismerni a nyelvhasználatuk alapján, vannak tipikus szegedi kifejezések? Azt hallottam pl. hogy a rámpa (sorompó) vagy a kesza (zacskó) szavak ismertek.
Én jócskán délebbre vagyok a határtól, a bánáti oldalon, az itteni magyar falvakat annak idejében többnyire Szeged és Makó környékiekkel telepítették be, és ez jól hallatszik a beszédünkön is, megmaradtak a nagyon dél-alföldies vonások (pl. ilyenekre gondolok hun, mikó, gyün, mék, mén stb.).
Középiskolába és főiskolára Szabadkán jártam, és mikor odakerültem 15 évesen, nem tudtam hogy milyen az ottani átlagos magyar beszéd. Gondoltam hogy közelebb áll a sztenderd magyarhoz, és igazam is volt, de az meglepett hogy mennyire elszerbesedett. Sokkal több szerb szót használnak a szabadkai magyarok, mint valahol sokkal délebben a nagy szórványban, pedig Szabadka a vajdasági magyar élet központja, sok magyar intézménnyel, közel a határhoz. Később az is kiderült hogy a szerbek-horvátok beszéde is Szabadkán sok magyaros jegyet visel, úgyhogy ez valami kölcsönösség.
Azt akartam kérdezni hogy mikor valaki magyarországi, elsősorban a déli térségből átjön akárcsak Szabadkára, akkor furcsállja az átlagos vajdasági magyar beszédet? Kizárólag a magyar szavakra gondolok, nem a szerbekre, pl. hogy nagyon archaikus-e, vannak-e szavak, szerkezetek amik már "odaát" szinte kivesztek, eltűntek?
Szegedi vagyok, de itt kb. mindenki épp úgy beszél, mint a tévében, (ahogy te fogalmaztál), tehát nem ismernék rá egy másik szegedire a város határain kívül a beszéde alapján.
A rámpa egyébként nem sorompót jelent, hanem ilyen emelkedő szerűséget, aminek a segítségével fel lehet hajtani egy kocsival magasabb helyre vagy fel lehet tolni rajta valamit. A kesza szóról pedig soha életemben nem hallottam.
A hun, mikó, gyün, mék, és hasonló szavakat pedig legfeljebb csak viccből szoktam használni, amikor egy igazán nagy parasztnak akarok hangzani. :D (Ezúton is elnézést azoktól, akik unirónikusan használják ezeket...)
Köszönöm a válaszodat. Járok át néha Szegedre, de csak rövid időre kirándulás és vásárlás céljából, úgyhogy nincs időm megfigyelni az ottani nyelvhasználatot, de eszembe jut azért hogy hallottam ö-zést, ü-zést vagy tájnyelvi alakokat pl. a Mars téri piacon, buszon, az Árkádban, újszegedi oldalon... De megeshet hogy nem szegediek voltak azok, hanem környékiek, pl. Röszke, Tiszasziget, Deszk stb.
Ha viszont a tájnyelvi alakokat tudod/ismered és viccből használod, akkor csak nem ismeretlenek. Megeshet hogy aki belvárosi és a tizedik emeleten lakik, annak az elődei teljesen elszoktak a tájnyelvtől, de nem gondoltam hogy az "átlagos szegedi beszéd" "teljesen ugyanolyan mint ahogyan a TV-ben beszélnek", egy csipetnyi lokális jellegzetesség nélkül, pl. amiben elkülönülne a miskolci, pécsi vagy szombathelyi beszédtől.
Nálunk a rámpát olyasmire szoktuk mondani, ami blokkolja az utat a jármű előtt, megeshet hogy sorompón kívül ez lehet akármi más is, a kesza pedig nejlon zacskó.
A dél-alföldi és vajdasági nyelvjárás szókincset tekintve nem annyira egyedi mivel a 18-19.században az ország más területeiről telepítették újra. Dunántúli, felvidéki, palóc, észak-keleti jellemzők keveredtek. Erdélyben, Felvidéken, Nógrádban illetve Zala és Vas környékén vannak olyan szavak amikre az ország más részeiről érkező csak pislog, ezek viszonylag archaikus nyelvjárások.
Az ö-zés az ami külsősöknek szembetűnő ott délen, de ma már ez se annyira jellemző. Amikor jártam Szegeden, alig néhány embert hallottam így beszélni, bár valóigaz rengeteg kiránduló és beköltözött is járta az utcákat az echte szegedieken kívül. Kisebb városokban ez biztos jobban megmaradt.
A vajdasági annyiban érdekes, hogy mivel vagy 100 éve külön élnek a többi magyartól jobban fennmaradt a 100 éves illetve régebbi nyelvállapot. Illetve a szláv hatás is tetten érhető természetesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!