Részletesen valaki leîrja az angol és a magyar kiejtési különbségeket? Melyikben van több hangzó (nem betű)? És milyen a Hunglish akcentus?

Az angolnak és a magyarnak nincs egyetlen egy olyan magánhangzója sem, ami közös lenne bennük. A mássalhangzók közül is csak a b, g, f, v, s, zs, sz, z, dzs, m, n, j, h betűvel jelölt hangjaink egyeznek meg az angolban lévőkkel. Szóval elég sok különbség van, aminek a részleteibe én nem mennék itt és most bele.

A Hunglishban a magyar beszélő a magyar nyelv magánhangzóival helyettesíti az angolokat, ill. a magyarban nem létező mássalhangzókat is valamelyik magyar mássalhangzóra cseréli. Emellett a magyaros szó- és mondathangsúlyozást haszálja.

2-eshez egy kis javítás:

Egyrészt sok olyan angol dialektus van, ahol nem használják ezt a "th"-t. Íroszágon belül pl. a legtöbb területen ugyanúgy t-t és d-t mondanak helyette, mit amit te fájó Hunglishként jellemeztél.

Másrészt a "th" nem diftongus, hanem egy sima frikatíva :)

Kérdező, ami téged érdekel, az a fonetika és fonológia, ezekre keress rá!

Hát, az iskolákban nem az ír dialektust tanítják, ugye, de mindegy.

Másrészt meg elnézést a két fogalom összekeveréséért. :)

#5: "Az iskolában kb. csak RP-t tanítanak"

Ezzel sajnos vitatkoznék. Az iskolákban, tisztelet a kivételnek, leginkább Hunglisht tanítanak... :(

RP-t már a BBC híradóban sem hallani, de még a királyi család ifjabb generációjától sem. Esetleg Sir David Attenborough természetfilmjeiben lehet vele találkozni.

Nem az iskolának tanulunk, az igaz. Kivéve, ha iskolában vagyunk.

Azért én kíváncsi lennék, hogy a több, mint 450 millió, az angolt anyanyelvként beszélő közül mennyien ejtik a th-t az RP-nek megfelelően, dialektustól függetlenül...

#8: Az a baj vele, hogy minél jobban eltér a Hunglish (Spanglish) beszélő kiejtése az anyanyelviétől, annál jobban nehezedik a kommunikáció, mert az illetőt annál nehezebben fogják megérteni, ami ellentétes a kommunikáció elsődleges céljával. Sokkal több energia kell egy akármilyen-lish beszélő megértéséhez, mint egy jó angol kiejtésűéhez, tehát fárasztóbb figyelni rá.

Persze, még mindig könnyebb azt megérteni, aki szisztematikusan tér el és az egyes fonémákat egyféleképpen ejti, mint azt, aki egyik szóban így, a másikban úgy ejti őket. Szóval nem csak az a baj a X-lish beszélővel, hogy máshogy képzi a hangokat, hanem az is, hogy azzal sincs tisztában, hogy egy adott szóban milyen hangok vannak egyáltalán. Ránézésre dönti el egy szó kiejtését, nem a szótárban néz utána, így lesz pl. a cushion [*kásön], holott az ugye [kusön].