A cikkben írt kérdéssel kapcsolatban jelenleg mi a "hivatalos" állásfoglalás, a "szabály" ?

Milyen "hivatalos" állásfoglalásra gondolsz? A cikkben nagyrészt arról van szó, hogy szemmlel láthatóan most is, és már régóta használnak személyes névmást tárgyakra bizonyos nyelvtani körülmények között, és arról is ír, hogy ennek ellenére él az a nyelvi babona, hogy ilyet nem volna szabad. Ezek a megfigyelések nyilván nem változtak azóta sem ("hivatalosan" sem, máshogy sem).

Az más tészta, hogy manapság sokszor "személyesítenek meg" tárgyakat olyan esetekben is, amikor amúgy "nyelvtanilag" nem szokás (ld. a cikk első és utolsó bekezdését). Erről viszont nincs "hivatalos állásfoglalás" (miről is kéne állást foglalniuk?), hanem egyszerűen láthatjuk, hogy mi történik, és találgathatjuk az okát. És persze akinek nem tetszik, az ne használja.

Ezek olyan nyelvhasználati dolgok, amelyekre nincs "szabály", hanem a nyelvhasználók beszélnek valahogy, és erről lehet statisztikát készíteni, véleényt írni, ítéletet hozni stb. – de ilyesmire előírás – általánosságban – nyilván erre sincs, mint ahogy a beszéd más elemeire sincs. (Persze ha valaki ettől falra másik, és pl. van egy boltja, akkor megkérheti a beosztottakat (vagyis előírhatja nekik), hogy ne ő-zzék az árucikkeket... – de talán nem ilyesmire gondoltál "szabály" alatt. :-)

(A cikkben foglaltakkal nem értesz egyet? Vagy nem világos a helyzet? Vagy mi volna a kérdés?)

A témáról még: [link]