Elfogult vagyok ha szerintem szép a magyar nyelv?

Persze, hogy elfogult vagy, de ez a normális! A saját anyanyelvünket ismerjük teljes mértékben, az irodalmunkat, a történelmünket, de világ egyéb dolgait is nagyrészt ezen a nyelven ismerjük meg, ehhez kötnek a mindennapi interakcióink, az emlékeink, az álmaink, a gondolataink...

Az 1-esnek nincs igaza, ő kívülről, semleges nézőpontból próbálja nézni, de ezt nem lehet. Próbálhatjuk magunkra erőltetni a külső nézőpontot, és akkor tudunk ilyen jól hangzó polkorrekt kijelentéseket tenni, hogy ezt mi nem tudjuk megítélni. Dehogynem, meg tudjuk, és nekünk szép.

3. Még jó, hogy gondolatolvasó vagy és tudod hogy érzek :) . Ha az ember beszél egy nyelvet nap, mint nap, akkor az természetessé válik a számára. Azon a nyelven gondolkodik, azon keresztül fogja fel a világot, ilyenkor a nyelv sajátos jellegzetességei, a nyelv hangulata eltompul, hogy teret adjon a jelentés hangulatának. Ott van például a szó: öl. Mi tudjuk mit jelent, ezért komoly fennhangot érzünk, de egy külföldinek az öl szó, viccesen, bohókásan hangzik (tapasztalat). Ugyanez van a latin szavakkal, egy betegség latin neve sokszor egész szépen hangzik, amíg az ember meg nem tudja mit jelent és úgy tudatosul benne.

Ha tájleírást és költészetet hallgatsz magyarul, akkor szépnek fog hangzani a nyelv, de nem a hangalak, hanem a hozzá kapcsolt jelentés miatt, ugyanez fordítva is igaz, ha egy mészárszéket leíró szöveget olvasol, a hangalaktól függetlenül negatív érzések fognak el. Ugyanez a helyzet azzal is, amikor valaki más nyelvet tanul. Az angol először nekem olyan sznobosnak, orrot fenthordónak és egy kicsit idétlennek hangzott, most hogy beszélem, ezek mind elmúltak és teljesen természetesnek hangzik, mert már nem a hangalakra, hanem a jelentésre koncentrálok, tudat alatt is.

Ha csak a hangalakra koncentrálsz, akkor vannak szép, harmonikus, lágy magyar szavak, például szerintem a Levente kifejezetten ilyen, de vannak durva, kemény, csúnya hangzású szavak is, például görcs. De mivel magyarként nem tudok mindig a hangalakra koncentrálni, mivel automatikusan a jelentés hangulata érvényesül, nem is tudom pontosan megmondani, hogy úgy összességében hogyan hangzik a nyelv, nekem összességében természetesen hangzik.

Erről az jutott eszembe, amikor a magyar tanárom arról beszélt, hogy milyen szép a magyar nyelv, mint például a szeretlek szó is milyen szép. Holott a magyar emberek csak a jelentése miatt éreznek így, de ha hangalakilag nézed, ez a szó elég durva, töredezett, mekegős, a jelentésével ellentétben. Nem azért érzed szépnek a anyanyelved, mert a hangalakja feltétlenül szépnek hangzik, hanem mert az anyanyelvéről egy embernek sokszor a szépirodalom, dalok, más egyéb pozitív dolgok jutnak eszébe.

Nem elfogult vagy.

A mai világban az, akinek tetszik egyik identitásának alkotóeleme, vagy esetleg több van neki, az egyszerűen egy büdös nátzi.

Csak a lib sik meg ne neszeljék ezt a kérdést, mert kínjukban kimennek az utcára őrjöngeni.

(Amúgy maga egy/több identitás megléte is bűn.)

Kérdésedre válaszolva, meg a magyar nyelv igenis szép, és különleges. Nagyon árnyalt nyelv, sőt, hallottam művészektől, hogy a magyarnál már csak a kínai árnyltabb. - Én ezt nem tudom, de ha belegondolunk, a kínai civiliáció nagyon ősi.

"Amúgy maga egy/több identitás megléte is bűn."

Ezen túllépett az idő, szerintem fel kellene zárkóznod a rohanó világ alakulásához! Most már az identitáspolitika megy, pont az a cél, hogy egy/több identitással azonosítsd magad! Jó, a nemzeti identitás nem annyira preferált, de még mindig jobban kezelhető, mint az, aki nem megy bele ebbe az identitás-játékba.