Germán nyelvek vagy latin nyelvek? Melyek tetszenek jobban neked?

Én magát a latin nyelvet szeretem, az újlatin nyelveket annyira nem. Ugye, a latin nyelv 'szintetikus' nyelv, mint a legtöbb flektáló (pl. orosz, görög, kissé a német is, de az inkább ilyen "avatár" ;-)), és agglitunáló (pl. magyar), a ragokat, és a klasszikus részesíti előnyben. Az újlatin nyelvek pedig 'analítikusak', - mint pl. az angol -, tehát a nyelvtani funkciókat több szóval, és annak rendjével, és összefüggéseivel fejezi ki.

Tehát az egészet pusztán nyelvcsalád megítélése alapján nem lehet választani. Az angol esete pedig hasonló a román nyelvek esetével, germán nyelv létére ugyanis a nyelvtana és lexikája félelmetesen hasonlít az újlatin nyelvek tipikus vulgáris analizációra.

De hogy ne csak okoskodjak, én a németet, latint, görögöt, szláv nyelveket, s az olaszt kedvelem leginkább. :-)

Érdekes a tetszés kérdése, mert én gyakran hangoztatom, hogy minden nyelvet lehet rondán és szépen beszélni, és a beszélő személyétől általában jobban függ az, hogy szép lesz-e a beszéd, mint a nyelvtől.

Az angol nyelvnek sokféle kiejtése van, a hivatalos bíbíszís kiejtés nekem pl. nem tetszik, ahogy az ausztrál vagy a délafrikai sem. De pl. ahogy a birminghamiek beszélnek, az tetszik. (Az angolok viszont a birminghami kiejtést általában nem szeretik). A skótok is érdekesen beszélnek angolul.

A svéd egy nagyon vidám hangzású nyelv, csilingelő és dallamos is tud lenni (sok benne az Ö, Ü, I, É stb., és változatos a hangsúlyozása), ugyanakkor a germán nyelvekre jellemző keménység, "férfias" hangzás is megvan benne (sok Ó, angolos R betűk és sok kemény mássalhangzó). A norvég és a dán dísztelenebb, sötétebb, kevésbé elegáns, de aki az agresszívebb, szárazabb hangzást szereti, annak megfelelők. A német hangzása nem tetszik különösebben, főleg, amikor köpködnek beszéd közben, vagy csattog a nyál a szájukban (sajnos németeknél gyakori, és köze van a nyelv sajátosságaihoz). Viszont sok jó német vers, dal stb. van, ezért közel áll hozzám a német nyelv (meg szakirodalmat is sokat olvasok németül). Sok rondábbnál rondább tájszólása van, pl. osztrák, svájci, szász...

Az újlatinok közül a francia hangzása a legérdekesebb. Nem mondanám egyértelműen szépnek, de nagyon változatos, különleges. Talán emiatt van az, hogy sokan rajonganak érte, sokan undorodnak tőle. Ettől erősen különbözik az olasz és a spanyol, melyek hangokban szegények, nagyon monoton hangzásúak, fantáziátlanok. Szerintem az olasz néhány perc után fárasztó, idegesítő. A spanyolt a valóságban általában rondán beszélik, hamis kép él sokak fejében a "spanyol nyelv hangzásá"-ról. A portugál már érdekesebb hangzásvilág, olyan, mintha oroszok beszélnének spanyolul, de kicsit franciás beütése is van. Az európai portugál szerintem szép, egyedi, a brazilban vannak ocsmány változatok (pl. a dzs-betűző verzió).

Hangzásra szerintem a germánok nyernek orrhosszal, a germánok közt is vannak csúnyábbak (pl. német) meg a latinok közt is (olasz), de szebbek is mindkettőben (svéd, portugál).

Ami a nyelvtani rendszereket illeti, a latin a csúcs, egy gyönyörű, pompás "építmény", amihez képest a spanyol, francia stb. alsórendű "bomlástermékeknek" tűnnek, mert ahol a latin valamilyen tömör szerkezetet használ, ott ők slamposnak ható körülírásokat. Más kérdés, hogy "a latin" abban a formában, ahogy a gimnáziumban tanítják, tehát Cicero nyelve sosem volt a mindennapok nyelve (a klasszikus latin egy irodalmi nyelvforma).

Ami a ma élő nyelvek nyelvtanát illeti, a skandináv nyelveké tetszik legjobban, bár sem a germán, sem az újlatin nyelvek nyelvtana nem tartalmaz sok érdekességet. (Az egyedüli izgalmas eset az izlandi, mely egy nagyon ősi állapotot mutat, kicsit úgy aránylik a többi germán nyelvhez, mint ahogy a latin az újlatinokhoz)

Nincs kedvenc nyelvem, a véletlen úgy hozta, hogy angolul, németül és spanyolul tudok jól, franciául és portugálul csak olvasni, meg régebben foglalkoztam keveset a svéddel.

Különben ha már nyelvek és tetszés, ne feledkezzünk el pl. a skót gaelről, elképesztő:

http://www.youtube.com/watch?v=Lktt_DlpsJA

Nekem legjobban az izlandi nyelv tetszik (ami ugye germán nyelv). Nekem az egésznek a hangzása valahogy olyan kellemes. Érdekes a nyelvtan is, az előbb már említett ősisége miatt. Másik nagy kedvencem a feröeri nyelv.

Kedvelem még a norvégot is, de azt nem is maga a nyelv miatt, hanem azért mert jó tapasztalataim vannak a norvégokkal. De ezt a 2 dolgot már nem tudom elválasztani.

Németül ugyan folyékonyan beszélek, de mégsem tetszik annyira. Nagyon csúnyák a különböző dialektusok (sztem a legrosszabb a bajor).

Újlatin nyelvek közül a francia tetszik a legjobban. Érdekes hangzása van és szépek a szavak.

A latint én nagyon nem szeretem. 4 évig kellett tanulnom. Az első 2 évben a kedvenc tantárgyam volt, és nagyon jó is voltam belőle. Aztán másik tanárt kaptunk, egy nárcisztikus, homofób hülyét. Szóval az utolsó 2 évben nemhogy dicséretet nem kaptam, de még a 3-ért is küzdenem kellett. Szóval én ezért nem szeretem a latint, de ha ettől elvonatkoztatok akkor a latin egy határozottan érdekes nyelv.