Az tényleg igaz hogy mindenkinek van akcentusa?

Akcentus alatt gyakran azt értjük, hogy az illető kiejtése eltér, ill. hogyan tér el az irodalmi nyelv normájától. Mivel pl. a magyar esetében nem egy létező nyelvjárást/akcentust kiáltottak ki irodalmi nyelvnek, hanem mesterségesen alkották meg, így az valójában senkinek sem az anyanyelve. Aki tehát az irodalmi vagy ahhoz közeli nyelvet beszéli, az azt vélhetően megtanulta az otthonról hozott akcentusa helyett vagy mellett.

Nem tudom azonban, van-e egyáltalán olyan, aki teljesen le tudta vetkőzni az eredeti akcentusát és a "vegytiszta" irodalmit beszéli helyette, de gyanítom, hogy nincs. Ilyen értelemben arra jutunk, hogy nincs akcentus nélküli beszélő.

De egy akcentus lehet (többek között) egy területre vagy egy közösségre is jellemző, ezáltal az irodalmi nyelv önmagában is egy akcentus. Ilyen értelemben tehát mindenkinek, még az irodalmi nyelvet beszélőnek is van akcentusa.

Ugyanakkor, nyelvészeti értelemben, az akcentus egy beszélő kiejtési jegyeinek összességét is jelenti. Ilyen értelemben szintén kijelenthetjük, hogy mindenkinek van akcentusa, beszélje akár az anyanyelvét, akár valamilyen idegennyelvet.

Szóval akárhogyan is értelmezzük az akcentus szót, arra jutunk, hogy mindenkinek van akcentusa.

Mielőtt akcentusról beszélünk, a normáról kéne beszélni, amihez viszonyítjuk.

A kérdésben rejlő állítás feltételezi, hogy ilyen norma létezik. A feltételezés hamis, nem létezik. Ami igaz, az az, hogy bárkit veszünk, találunk olyan másikat, akihez képest más módon ejti a szavakat.