Miért van az hogy mi magyarok kesergünk míg más népek amelyek többet szenvedtek mint mi (pl: ukrán, örmény, balkáni népek stb. ) képesek hinni a hazájukban?

Máshoz hasonlítasz, amikor ott más a helyzet.

Amikor a kormányod rád lő, mert eleged van az 56ból...

Akkor többen hitték, hogy a haza számít.

Ma már csak a mutyi és a haverok számítanak.

Ha gondolkodom és nem akarom, hogy csőd szélére kerüljön az ország és alá írom a Nolimpiát, HAZAÁRULÓ leszek.

Ha kifogásolom, hogy olyan javakat kapnak a semmit nem dolgozó kisebbségiek, amit a dolgozó ember nem keres meg, mert ő becsületes, akkor az állam nem támogatja a becsületes és dolgos embereket (nemrég még ez volt)

Elveszik az oktatást. Hoffman Rózsák és Umbridge-ok kit ne biztatnának arra, hogy szeresse a hazáját?

Épül a stadion, miközben nincs rá igény. De amire van igény, az nem épül.

Végülis ezek olyanok, amiket minden hazafi szeretne nem?

A vezetőink Gyűlöletet keltenek. Minden politikai parti a másik ellen áskálódik és nincs közös cél, amivel a nép fejlődne. Ennél kevesebb Magyar dolog van ma. Ez szerinted mennyire jó minta? Ez szerinted okot ad arra, hogy szeressem a házam?

Sokszor megkérdezték már ugyan ezt csak pepitában : miért lehet Magyarországot szeretni.

A Válaszok között leggyakrabban azt mondták, hogy itt van a család. De ez nem a haza.

Második leggyakrabban a tájat említették. Ezzel nem lehet vitatkozni. A táj szép. Itt is, Whistlerben is, Nepálban is.

Aztán ott a nyelv és az irodalom. Persze, mert ezt ismeri. Ha tudna a világ összes nyelvén, szeretne mást is.

Senki nem említette az embereket. Senki nem említette az napi életet (munka, szabadidő, kultúra, ellátás, közlekedés, közhangulat, vezetők, lehetőségek)

Panaszkodni tudunk. De nem Csak panaszkodni, hanem küzdeni is! Nézd meg a magyar focit: legtámogatottabb sport és még szinkron úszásban is nagyobb eredményt érünk el. Aztán nézd meg az úszást, evezést, vívást. A három legkevésbé támogatottabb sport. Mennyi érmet szerzett az országnak ez a három sport? Plusz a cselgáncs.

Az ország nem azokat segíti, akik emelik az ország színvonalát, hanem akik jól mutyiznak. Önmagában ez mennyire hazafias?

1100 óta magyar területen lakik a családom. Sosem gondoltam, hogy magyar vagyok. Szégyen nekem minden, ami nemzeti.

Bele látok a műveszeti életbe, az orvosok helyzetébe, a közigazgatásba vidéken. Sírni tudok ezeken.

A haza szeretet egy egyéni dolog. Olyan, mint a kedvenc kajád. Hiába mondod, hogy a pacal finom és lepontozod, aki mást állít, attól, mert fejemhez vágsz néhány rosszindulatú szót nem fogd velem megszerettetni Magyarországot. Attól, mert szerinted az ukránok annyira szeretik a hazájukat - ami biztos, hogy az alapja az ottani polgárháborús hangulatnak, a gyár foglalásoknak és a hatalmas külföldön dolgozók arányának - attól még magyar helyzet nem lesz más semmilyen értelemben! Inkább csak azt mutatod meg, mennyire lenézed azokat, akiknek itthon nem megy a szekér, pedig küzdenek.

0%

Ez mindenhol így van és az az oka, hogy az emberek rettegnek attól, hogy a közösség kinézi őket.

Ezért félnek sokan arról beszélni egy csoportban, hogy mi is megy éppen jól az életükben. Az emberek többségében megvan az együttérzés képessége, ezért ha valaki rosszul él, akkor a többi ember nem akarja megbántani azzal, hogy a saját jószerencséjének történetével untatja. Elhallgatják azt. Mivel minden csoportban vannak rosszabbul élők, ezért ez egy öngerjesztő folyamat, azaz együttérzésből inkább arról beszélünk, hogy mi a rossz az életünkben, nehogy megbántsuk a kevésbé szerencséseket. Aztán azt vesszük észre, hogy körülöttünk látszólag mindenki ágrólszakadt, mégis jól keresnek, szép házuk van, autójuk és boldog családjuk.

Ez a folyamat csak bizalmi körben szakad meg, mert a barátainknak, kedvelt rokonainknak szívesen mesélünk a sikereinkről és szívesen hallgatjuk az ő pozitív történeteiket is. Mivel azonban ők vannak kevesebben, ezért úgy tűnhet, hogy a környezetünkben mindenkinek rossz az élete.

Ez határokon átívelő tulajdonság.