Székelyekhez szólok! Tudnátok személyes történeteket mesélni, vagy olyanokat, amiket a nagy/dédszüleidtől hallottatok a Trianon utáni évekről?

Sajnos ilyen régi, mamától hallott sztorit nem tudok, de elmondom engem speciel hogyan érint.

Magyar városban lakom, Székelyudvarhelyen. Minden rokonom magyar. De anyanyelvi szintű érettségit kell tennem magyar mellett románból is, holott gyengébb vagyok románból mint angolból pl. De kell. Hivatalos ügyekhez kell. Ha egy rendőr az utcán igazoltat, nem szólal meg magyarul. Csomó energiát ölünk a hülye román nyelvbe pedig használni se fogjuk, amint befejezem a tanulmányaimat, elhúzok.

Ha Bukarestbe, Brassóba vagy bármely nagyvárosba megyek (Kolozsvárt leszámítva persze), a románok képesek megdobálni kővel, meg is rugdosni ha magyarul hallanak beszélni. Szóval ha nem is a nagymagyarság miatt, de tuti hogy minden székely fájlalja a kurtizán trianont minden nap!

Ja, és egy gyakori mondás: Addig iszunk, míg magyar világ lesz!

Egy székely, idén érettségiző lány.