A japánok tényleg nem szeretnek ölelkezni?

Biztosan a szumo jut eszükbe róla.

Amúgy tutira ölelkeznek, arrafelé sem a gólya hozza a gyerekeket.

Az, hogy nehezen mutatják ki az érzelmeiket, társadalmi hatásra alakult ki. Magánügyként kezelik, szűk körben. Ezen felül megelégszenek avval, hogy tudják, ki mit érez feléjük.

Hallottam európaiaktól, magyartól is, hogy megkérdeztek japán férfiakat, miért nem mondják a feleségüknek olykor, hogy "szeretlek"?

A válaszuk az volt, hogy "minek, úgy is tudja; nevetséges, ami az USA filmekben, meg EU filmekben megy, hogy a férj rendszeresen odalép gyengéden az asszonyhoz, ölelgeti, puszilgatja, meg szeretlek-et mond neki gyakorta... Nálunk, Japánban az csak szerelmi vallomáskor történik, onnantól felesleges ismételgetni..."

A szexuális élet is ritkulóban van Japánban, nem csak a gyerekvállalás. Társadalmilag bármi nyilvános gyengédség elkötelezettségre enged következtetni ellentétes neműek között Japánban, és a többség felháborodik azon, ha nincs foganatja (együtt járás, esetleg házasság), ha ellentétes neműek nyilvánosan ölelkeznek, csókolóznak. (Erre vannak a diszkrét Love Hotelek -sokszor még a felismerése sem egyértelmű a Love Hoteleknek, annyira utalás jellegű csupán sok ilyen, diszkréció okán-, na meg a papírfalas házak lakói számára alternatívaként a nemi életre.)

Ha meg rokonok ölelkeznek nyilvánosan, arra se kíváncsiak mások, sőt, zavarja őket, mert a japánok a legenyhébb magánügyekre is kényesek, egyébként is ha pletyka kerekedik egy ilyen esetből, akkor ha a merev társadalmi normákkal ütközik valamilyen szempontból, akkor esetleg kiközösítés, megszégyenülés is esetleg járhat érte, ami Japánban az egyik legdurvább dolog, az öngyilkosságok egy része ebből ered Japánban - persze nem pusztán attól, hogy hugi és bátyó megölelik egymást nyíltan, de számos apróbb-nagyobb társadalmi normára ügyelniük kell, hol, hogyan, mikor teszik, és ettől függően lehet elnézni nekik, vagy kerekedhet belőle esetleg botrány.

Tehát a sokrétű és merev normarendszer is oka, hogy egyszerűbb

nem csinálni valami kockázatost / félreérthetőt Japánban, mint a számos részletre egyidejűleg ügyelniük (mit hol mikor, pontosan hogyan lehet stb).