Miért kell egy nőnek és egy férfinak egy fél életen át együtt élni, amikor annyira különbözőek? Ki a fene találta ezt ki?

"más esetekben az egyik fél, többnyire a nő, mindent eltűr a férjének" Ez egy elég csúnya általánosítás (és baromi soviniszta is). Nézzük meg fordítva. Azt hiszed olyan nagy élmény egy olyan ember mellett élni, akinek soha semmi sem jó, mindig, mindenért, folyamatosan szemrehányást tesz. Gyakorlatilag pszichikai terrorban tartja a másikat. Az embernek sokszor már hazamenni sem sok kedve van, mert tudja, hogy otthon mi várja, bármit is tesz. Attól, hogy te ezeket nem tapasztalod (mert ezeknek többnyire a nők a forrásai és a férfiak az elszenvedői), még ugyanúgy egálban vannak a dolgok. Amit beleadsz a kapcsolatba, hosszú távon azt is kapod vissza.

Egyébként meg minden kapcsolat kompromisszumokkal jár. Lehet, hogy könnyebb egy társat elviselni egy életen át, mint a magányt. Pláne, hogy egy bizonyos kor után már a kutyának sem kellesz. Ha akkor még van veled valaki, akkor szerencsés vagy, ha nincs (mert nem akarsz egész életedben valakivel együtt élni), akkor egyedül szívsz öregkorodra. De az ember társas lény, szereti, ha van mellette valaki, akihez kötődik valamilyen szinten.