A 17. században az emberek mit használtak WC papirnak?

Javarészt szalmát, ha volt kis eszük, mivel az a legalkalmasabb erre. Ezen kívül a szalma mint rost anyag a cellulózzal megköti az ürülék szagát és nem berohad tőle, hanem "begyullad", ami egy lassú égésnek fogható fel. Hosszú idő alatt (kb. 1,5 év) pedig magas tápértékű földdé bomlik le.

Ezt aztán kiszórták a földekre. A WC vagyis a Water Closer (Clenaer), megjelenésekor jelent meg a wcpapír is. Az előnyei pont a hátránya is. Túl kevés faanyag kerül az ürülékbe, így nincs elég cellulóz. Ettől büdös lesz és berohad, elkezd erjedni. A mai WC -k, még veszélyesebbek, mert vízzel keverik aztán pedig nem tudnak vele mit kezdeni, ugyanis pont, hogy száraz környezetre lenne szükség a kezeléshez és sok cellulózra. E helyett bazinagy lapátokkal keverik a szart, hogy levegőhöz jusson, persze ez nem olyan egyszerű. Aztán üllepítik aztán visszaengedik a folyókba.

Az ember az egyetlen állat, ami a saját ivóvizébe szarik.

De ha erdőjáró lennél mint én is, akkor bizony néha elkap az erdőben is, főleg, hogyha napokra mész ki. Ugyan viszek magammal WC papírt én is, de a kíváncsiság miatt kipróbálja az ember az alternatívákat.