Miért vigad sírva is a magyar?

És ebben mi a kérdés? Megválaszoltad a saját kérdésed...

A sírva vígadás azt jelenti, hogy élvezed azt, hogy szomorú, ehangoló történeteket hallasz. Valamiért a magyarok nagyon nagy százaléka valami perverz élvezetet lel abban, hogy mások rossz sorsról hall.

És hogy miért élvezi? Egyrészt mert a legszebb öröm a káröröm - igen beteg egy gondolkodásmód, mégis a legtöbb magyar sajátja, másrészt meg mert titokban örül, hogy nem vele történtek meg a rossz dolgok. Ez utóbbi magyarázat még érthető is.

Eredetileg azért nem a mások rossz sorsán való vigadozást értik rajta, hanem a sajátunkon.

A nótában sem annyira a "kárörvendezés" a fő motívum:D:

Bakkecskének nagy szakála van,

Az én anyósómnak nagy pofája van,

Rusnya álatt mind a kettö,

Verje meg a jeges esö.

Rusnya álatt mind a kettö,

Verje meg a jeges esö.

Kedves kérdező, ha én rosszul gondolom, akkor te pedig egyenesen értelmetlen kérdést tettél fel. Megválaszolod a saját kérdésedet. Az ismerőseid nem rosszindulatúak? Akkor miért énekelnek olyan dalokat, amik arról szólnak, hog nekem milyen jó, hogy szenvedek, és bárcsak a másik is úgy szenvedne, mint én? Azt mondod, azért, mert az ember a bajban segítségre vágyik és pár jó szóra. Viszont ami a probléma, az az, hogy a magyaroknál szinte verseny alakul ki abban, kinek megy rosszabbul, és kimondottan szeretnek ezzel dicsekedni az emberek. Valamiért élvezik, hogy ha odamegy hozzájuk valaki, és elpanaszolja, hogy neki milyen rossz az élete, akkor ő rá tud licitálni azzal, hogy "hehe, nekem sokkal rosszabb, ezért meg ezért, úgyhogy örülj annak, hogy neked jobb, mint nekem". Nézz körül akár csak itt az oldalon: minden nap tömegével érkeznek olyan kérdések, amik arról szólnak, hogy nekik milyen rossz az életük (ezt gyakran kisregényekben ecsetelik), aztán kiderül, hogy valójában nem is akarnak változtatni rajta, csak együttérzésre hajtanak. Kifogásokat keresnek, miért nem tudnak változtatni, és lehülyézik, lepontozzák azokat, akik azt mondják, hogy a probléma gyökerét magukban kellene keresni, nem külső tényezőkben. Ez viszont nem megy, mert a magyarok általában meg vannak győződve arról, hogy ők mindent jól csinálnak, csak azok a fránya körülmények, illetve a gonosz emberek miatt kerültek ilyen helyzetbe. Nem kíváncsiak másféle véleményekre, csak a sajátjukat fogadják el.

Ilyen a magyar mentalitás, és kész. Rosszul látom, rosszul gondolkodom? Vagy csak te nem érted a magyar gondolkodásmódot?

A magyarok borzasztó irigy emberek úgy általában, a világon itt a legnagyobb a káröröm kulturális elfogadottsága, általános a "dögöljön meg a másik tehene is"-gondolkodásmód. A magyar ember nagy általánosságban, ha meglátja, hogy a másiknak zöldebb a fű a kertjében, nem hogy a sajátját locsolgatná, inkább suttyomban legyomirtózza a másikét, csak hogy neki se legyen jobb.

A magyar kultúra egy tipikusan pesszimista kultúra, a hangsúly a "valahogy túlélésen" van, a magyar emberek pedig inkább szeretik meglátni a rosszat a dolgokban, minthogy a jó dolgokra koncentrálnának, mert úgy vannak vele, hogy ha az ember már eleve rosszra számít, akkor nem érheti negatív meglepetés, csalódás.

Ajánlom, kérdező, hogy olvass híreket, és beszélgess többet emberekkel, mielőtt azt mondod, hogy valaki is rosszul lát, illetve rosszul gondol dolgokat.

Hát ha neked a "100 forintnank" dalból a sírva vigadás jut eszedbe akkor semmit nem tudsz az egészről. Már bocsi nem akarlak megsérteni de normális vagy? Az egy mulatós ének, semmi sírva vigadás nincs benne.

Tudod mi az igazán sírva vigadós zenemű? A Himnusz! A Szózat! És köze nincs a kárörömhöz, akármit is írt le az első válaszoló. A sírva vigadás, a búsulás a múltak szenvedésein, a magyar lélek legsajátosabb kifejeződése.