Mi is az a zsecskáztatás tulajdonképpen?

A „csicskáztatás” kifejezés is, és az eljárás lényege is a katonaságtól, illetve a börtönök

világából, tehát a zárt és hierarchikusan építkezõ, tekintélyelvû, férfi szubkultúrákból

származik. A „csicska” eredetileg tisztiszolgát jelentett, akinek el kellett végeznie mindazt a „piszkos munkát”, amelyet „felettese” rá hárított. S bár a „katona-szolgák” formálisan

már nem léteznek, a „csicskáztatást” az idõsebb katonák az újoncokkal napjainkban

is igen kíméletlen és kegyetlen formában gyakorolják csakúgy, mint a börtönökben

az erõsebb és tekintélyesebb rabok a kiszolgáltatottabbakkal szemben. A „csicskáztatás”

a szakképzõ iskolák kollégiumaiban fõként a fiúk körében számít általános jelenségnek,

bár több helyen némi nyelvi „ferdítéssel” „szecskáztatásnak”, az ezt elszenvedõ ifjú kollégistát

pedig „szecskának” nevezik.

A„csicskáztatás” a gyakorlatban mind fizikai, mind pszichés tekintetben fájdalmas, nehezen

elviselhetõ sértéseket jelent, amelyeket a fiatal kollégistáknak kell elszenvedniük,

miközben az idõsebbek jól „szórakoznak” és levezetik agresszív indulataikat. Az alábbiakban

a 11. osztályos tanulókkal készített interjúkból idézünk errõl néhány részletet.

„Tojást tesznek a zokniba, rajta van a zokni, és a sarkán van a tojás, és akkor úgy táncoltatjuk, és

ha a tojás összetörik, akkor ott kész az egész. Nagyon durva. De nagyon sokat szoktunk rajta röhögni.

Szóval minden elsõs úgy fogja fel, hogy hát ezen át kell esni. (pincér tanuló)

„Hát, nekem például be volt kötve a szemem, és vízbõl kellett kiennem az almát..”

(ruhaipari tanuló)

„Régen nem a csicskáztatás ment, inkább a beavatás. Mert az ágybevetés is volt, de inkább a beavatás

volt az, ami esemény volt. Kamionozás a wc-én, vagy hold-ugatás. Kamionozás: ráültetik a wcre,

meg kell húzni a wc-láncot, az a duda, meg a kezébe adják a kefét, az a seb-váltó, és dübörögjön

hozzá. Aztán hold-ugatás, éjszaka kiültetik a párkányra, és ugatniuk kell a holdat. Ezek szoktak lenni.”

– „Volt beavatás is?

– Hát szokott lenni. Mi olyat csináltunk most, hogy takarodó után, amíg kimentek a vécére az ágyat

megfordítottuk, a deszkás részt tettük felülre és beágyaztunk. Az meg befeküdt, és jól meglepõdött. De

van olyan is, hogy kicsit kinyitjuk az ajtót, felrakunk 3–4 pohár vizet, bekopogunk, kinyitják, és rájuk

ömlik.

– Hogy bírják ezt az elsõsök?

– Ahogy akarják.

– Nem jelentették még a nevelõtanárnak?

– Lehet, hogy szeretnék jelenteni, de nem merik. Volt, aki már megpróbálta, de abból komoly problémák

lettek. Ki lett közösítve. A saját csoportjából is, és kollégiumi szinten is.

– Neked is volt beavatásod elsõs korodban?

– Volt, persze. Takarítás, két füles. Volt olyan, hogy hidraulika csõvel nyakon vágtak valakit, ez tömör

acélcsõ gumival bevonva, aztán meg fél órát keltették három vödör vízzel.

– Hogyhogy ezt nem vették észre ezt a nevelõk?

– Hát itt mindent meg lehet oldani. Még elsõben kell túl lenni rajta. Másodikban már csak piszkálódások

vannak.” (szakközépiskolai tanuló)

Folytatás:

– „Ágyazás van, meg ki kell menni a boltba vásárolni üdítõt, meg csokit venni. De csak a negyedikesek

csinálják, harmadikban még nem lehet. Ez szabály, régóta így van.

– Ez gyakorlatilag hogyan történik? Egy negyedikes hogyan csicskáztatja az elsõst?

– Bemegy az elsõsökhöz, kijelöli akit gondol, hogy jöjjön és ágyazzon meg neki.

– És van úgy, hogy ez durvább formát is ölt?

– Igen, egyszer volt, hogy a negyedikes ittasan fekvõtámaszt, meg felülést csináltatott egész éjjel,

egy elsõssel, meg hangoskodott. A nevelõtanár felébredt, így tudódott ki. Ki is rúgták a srácot, vagyis

hát megmondták neki, hogy jobb, ha elmegy.

– Kitudódott volna, ha nem ébred fel a nevelõtanár?

– Az elsõsök nem teszik szóvá, elfogadják.

– És miért fogadják el?

– Hát, ez a szabály, a hagyomány. Nyílt napon, amikor jönnek az elsõsök, a tanárok el is mondják

ezt nekik.

– A második, harmadikosok nem csinálják?

– Azok is megtehetnék, de nem teszik, csak ritkán.” (szakközépiskolai tanuló)

– „És hogy kezdik el a negyedikesek a szecskáztatást?

– Õk csinálják a szecskabált. Itt feladatokat adnak az elsõsöknek, ügyességi feladatokat, hogy pl.

piros arannyal kell fogat mosni, meg bekötött szemmel ezt, azt csinálni.

– A nevelõtanárok mit tesznek ez ellen?

– Leszidják õket néha, de nem büntetik szigorúan.

– Volt rá példa, hogy valamelyik elsõs ellenkezett?

– Igen, szólt az iskola igazgatónak, persze akkor rászálltak, végül kiiratkozott az iskolából is.

– Te hogy élted meg a szecskázást, mit kellett tenned?

– Egy ágyazásom volt, meg egyszer ki kellett a boltba mennem.

– Az elsõs társaidnak több feladatuk volt?

– Igen, volt akinek volt.

– Mitõl függ, hogy kit szecskáztatnak jobban?

– Hogy milyen arca van, ha nagyképû, akkor rászállnak

– És rád miért nem szálltak?

– Nekem volt haverom itt a koleszban, felsõbb éves.” (szakközépiskolai tanuló)

– „Hát megbeszéltük, hogy õ fog takarítani. Ágyazzon meg, õ vigye le a szemetet. Ezt megbeszéltük.

Aztán mondtuk neki, hogy eldöntöttük, hogy te fogsz takarítani.

– És próbált tiltakozni?

– Azt mondta, hogy nem csinálja. És akkor becsuktuk az ajtót, és elbeszélgettünk vele.

– Az mit jelent?

– Hát csak beszélgettünk.

– De most komolyan..

– Hát megmondtuk neki, hogy amíg itt van, addig neki kell takarítania. És ha nem csinálja, megverjük.

– És megijedt?

– Hát szerintem igen, mert megcsinálta egybõl.

– Fél maguktól?

Iskolakultúra 2005/8

Liskó Ilona: Kollégisták

– Nem tudom, hogy félne-e, mert mikor az egyikünk nekiment, akkor õ visszaütött neki, nem hiszem,

hogy félne, de megcsinálja.

– És amikor visszaütött, maguk mit csináltak?

– Akkor hármunktól kapott…

– És, amikor megverték, nem ment a nevelõtanárhoz?

– Nem. Nem tudom, miért, de nem megy el. Most a héten is volt, hogy a szobatársam feltörte neki

a száját, de megbeszélték egymással, hogy azt mondják, hogy véletlenül elgáncsolta, és az asztal

sarkába vágta.

– És valójában hogy történt?

– Hát leköpte a szobatársamat. Az elején csak be akart neki húzni egyet, de nem tette meg, de utána

megint leköpte, és utána már behúzott neki.” (szobafestõ tanuló)

– „Elsõben elkezdtük piszkálni. De nem úgy, hogy csicskáztattuk, hanem vertük szó szerint. Elég

sokat kapott.

– De miért?

– Én azt már nem tudom. Én csak azért ütöttem már meg, mert mindig, amikor megütötte valaki,

akkor azt mondta, hogy ez nem fájt. És akkor nagyobbat ütöttünk, és akkor megint mondta, hogy nem

fájt. Aztán ha én ütöttem, akkor abbahagyta. És akkor mindig azért csináltam, hogy már ne üssék. Akkor

mindig csak egyet ütöttem, és kész. Utána békén hagyta mindenki.

– És ez hogy múlt el?

– Másodikban már új emberkét találhattak, akit piszkálhattak. Így nem ütögetve, hanem szavakban.

Mert az egyik lány valami olyat csinált, amit nem kellett volna. Föltupírozta a haját, de ilyen rövid haja

volt, és elõl ilyen lapos volt, hátul meg ilyen pukli. És onnantól kezdve mindenki a hajával piszkálta.

De õ elmenekült az iskolából. (szakközépiskolai tanuló)

A „csicskáztatás” kollégiumi meghonosodásában nyilvánvalóan szerepet játszik a katonasághoz

hasonlóan hierarchikusan szervezõdõ, tekintélyelvû kollégiumi struktúra is,

vagyis az a Napirend és Házirend szabályaival körülbástyázott, a katonasághoz hasonlóan

merev intézményi közeg, amelyben az életkorral együtt növekvõ tapasztalat elõjogokat

biztosít. Azt tapasztaltuk, hogy ha ezt írásban nem is rögzítik, a nevelõtanárok által

képviselt kollégiumi rendszabályok eltérõ magatartási követelményeket szabnak meg a

fiatalabb és az idõsebb kollégistákkal szemben, vagyis az idõsebbekre és a fiatalabbakra

más-más kötelezettségek hárulnak, és másfajta jogokat élvezhetnek. Míg az elsõsöket

„be kell törni”, vagyis hozzá kell szoktatni a kollégiumi rendszabályokhoz, ezért szigorúan

számon kérik rajtuk a szabályok betartását és szankcionálják a szabálysértést, az

idõsebb kollégisták több szabadságot és több jogot élvezhetnek.

Ha érdekel az egész cikk:

[link]

Nyugi, annyira durva szecskáztatások már nem szoktak lenni a legtöbb suliban, max koleszban. Nálunk ilyenek voltak, hogy számold meg a fürdőben a csempéket, az udvaron a fűszálakat, meg ilyesmi.

Ha van a felsősök között barátod vagy rokonod, akkor szerencséd van, mert békén fognak hagyni.