Mért hiszi mindenki a magyarokról, hogy állandóan csak búvalb@aszottan zabáljuk a gulyásunkat? Valóban egy sokat evő, sokat depiző nép vagyunk?

Szia!

Nézz végig a metrón az emberek arcán. Mindenki magába van fordulva. Ha valakivel véletlen összenéztek és mosolyogsz, akkor meg tökzavarba jön és elnéz. Ez van sajnos. Van kivétel! Nem akarok általánosítani, de az emberek többségére tényleg a depresszió, az önsajnáltatás jellemző. Kaja: tényleg zsíros kajákat eszünk.

Én is pörgős, jókedvű vagyok és az egyetemista barátaim is, viszont a buszon nap mint nap kiakadok. A múltkor csak azért keveredett az egyik nő szóváltásba a másikkal, mert neki ma hosszú napja volt, dolgozott és koránkelt és jól esett neki belekötni valakibe. Most ez mi?

A második válaszolót kiegészíteném annyival, hogyha az utcán valakire rámosolygok, az nem zavartan félrenéz az én tapasztalataim szerint, hanem sokkal inkább azt hiszi beszívtam. A lényeg hogy még véletlenül sem ereszt meg egy "válasz mosolyt".

Ezt a nyarat külföldön töltöttem, ahol meg is lepődtem, hogy mindenhol hatalmas mosolyokkal köszöntenek, viszont jó érzés volt így kilépni az utcára. Ha valaki ilyet tapasztalt már, akkor az érti, hogy a magyarokról miért gondolja mindenki ezt!

Mert tényleg azok vagyunk. Ha éppen jó kedvvel ébredek, és felszállok a buszra (amit manapság ritkán teszek, mivel inkább sétálok)azt kel hallgatnom, hogy veszekednek, egymással az öregasszonyok, hogy mit képzel, hogy foglalja valakinek a helyet. és sokat esznek, mert a barátom nagymamájánál voltunk, és reggeltől estig, csak a kajáról volt képes beszélni, meg milyen jó is enni. Szerencsére vannak kivételek, de ha más az ingyen ölelőkbe is képesek belekötni akkor nem sok jóra számíthatunk a jövőben sem.

De az tényleg igaz, hogy a nevetés ragályos, bárhol is vagy: http://www.youtube.com/watch?v=uoYsQnENTUM

Úgy vettem észre, hogy a magyarok szeretnek panaszkodni, ettől meg könnyen depissé válik valaki, hiszen mindenben és mindenkiben csak a rosszat keresi és persze meg is találja.

A gulyás finom, én jókedvűen szoktam enni.

Ez is csak egy adott népre alkalmazott sztereotípia, bár, van benne némi igazság. Sajnos, valóban eléggé pesszimista nép a magyar, de szerencsére én ismerek a környezetemben vidám alkatú embereket is, meg aztán, minden nap adódik olyan helyzet, amin tudok mosolyogni.

A gulyás meg olyan, mint a görögök-girosz, japánok-szusi, stb. Egy adott nép nemzeti ételei, de valójában azért szélesebb a választékuk.

Ha egy angoltól megkérdezed h how are you, ha tegnap halt meg az anyukája, akkor is azt mondja h fine és nem borítja a nyakadba, tedd meg ezt egy magyarral....vezetők vagyunk öngyilkosságban, búvalaszottságban.Felhangzik a himnuszunk bmilyen sporteseményen és sírni van kedvem, annyi erőt, lelki támogatást nyújt,de hallgasd meg az olasz himnuszt...

Gulyásleves: Mert rossz az országimázsunk...annyi mindent magyarok találtak fel, de ha vki külföldi idejön visszük a Hortobágyra gulyást zabáltatni, ostort pattogtatni.