A dohányzás lehet elegáns és a társasági élet egyik fontos motívuma?

Manapság már leginkább csak a szivarozás ilyen, az is csak a férfiak körében.

A cigarettázás már nem ilyen, sőt, ez egyre inkább egy stigmatizáló dolognak számít.

Mondjuk egy közösségben a dohányosok valóban egy kört alkothatnak a körön belül, hiszen ma már csak meghatározott helyeken lehet dohányozni. Ezzel együtt jár az, hogy külön kell vonulni vele, és ezt a legtöbb ember nem egyedül szereti megtenni, a kijelölt dohányzóhelyeken pedig általában elég érdekes beszélgetések zajlanak :)

Cigaretta pl. vékonyat, szipkából "Szörnyella de Frász-osan", az elegáns.

Töltött cigit szívni piszkos körömmel, sör mellé az nem az.

Férfiaknál a szivar/pipa elegánsabb, mint a cigi.

Dohányzó emberek között persze. Nekik meg is kell valamivel magyarázniuk a gyengeségüket, hogy úgy tűnjön, mintha uralnák az életüket.

Egyébként semmiképp sem. Számomra mindig az igénytelenséget jelenti.

Ezt a kérdést már egyszer feltette valaki. Talán nem te voltál, de szerintem igen, de ha ezt mondom, akkor gondolom úgyis letagadod. Mindegy, a válaszom ugyanaz:

A dohányosok körében lehet elegáns, mivel a bagósoknak is kell valamivel magyarázniuk a gyengeségüket, hogy ne tűnjenek gyengének, így mindenféle hülyeséget kitalálnak mint pl., hogy "távol tartja a szúnyogokat". Az, hogy szerintük elegáns, el tudom képzelni hasonló hülye magyarázatnak. Belemagyarázzák, hogy elegáns, hogy valami okot adjanak és még örülnek is a fejüknek. A társasági életnek is része köztük, mivel igénytelen az igénytelennek örül, és ők így jönnek össze. De ha azt hiszed, hogy azért dohányoznak, mert annyira baromira elegáns, meg közelebb viszi őket a "társasági élethez", akkor tévedsz, mert ez azt feltételezi, hogy elvből kezdték el, márpedig aki dohányzik, az gyenge és aki gyenge, annak eleve nincsenek elvei. Bukta.

Ha meg a nemdohányosokat kérdezed (gondolom azért nem teszed, mert félsz az igazságtól), akkor a válaszom továbbra is az, hogy számomra sosem lesz elegáns, és olyan társaságba sem akarok bekerülni, aminek az életét a bagózás határozza meg. Szimplán igénytelenségnek és gyengeségnek tartom.

A dohányzás pocsék dolog.

Bánom, hogy elkezdtem, most próbálok leszokni.

Nem hiszem, hogy önmagában elegáns.

Ha egy ember elegáns egyébként is, az dohányzás közben is az.

Ha valaki közönséges trampli, akkor úgyszintén trampli marad.

Tehát önmagában a dohányzás nem elegáns, de nem is az ördögtől való, ahogy mostanság beállítják.

Kedves előttem szóló, az a szánalmas, hogy a sok dohányos úriember lepontoz egy 19 éves srácot, aki képes volt erős maradni és a szemükbe vágja most az igazságot.

Nem a dohányosokat magukat nézem le, hanem a szokásukat. Igen, bizonyos mértékben őket is, de ismerek olyat, akit szeretek és tisztelek, ahhoz képest, hogy dohányos. Ennek ellenére teljesen helytelennek tartom a szokását. Nem érdekel, ki mit mond, igénytelenség és nincs semmi értelme. Nem azért kezd el cigizni az ember, amiért egy minőségi szivarra rágyújt, vagy egy finom bort felnyit, mert szereti az élet ilyen szép apróságait. A cigi, az más. Egy igénytelen szokás, aminek az ízét ráadásul elsőre senki nem tartja finomnak, csak be akar vágódni egy társaságban, menőnek akar látszani. Ne mondja nekem senki, hogy elsőre ízlett neki a cigi... valamiért mégis folytatták. Gyengeségből. Mert féltek különbözni. Sok cigis történetét hallgattam már végig és mindnek ez volt a lényege. Az egyetlen kivétel, amit meg tudok érteni, amikor valaki dohányos családban nő föl úgy, hogy már akkor passzív dohányos, mikor még sosem szívott bele. Persze, hogy kívánja szegény a nikotint, hiszen a szülei által kénytelen belélegezni.

És egy utolsó dolog, csak hogy mentségemre szolgáljon és megmagyarázzam a kiakadásomat: felőlem amúgy mindenki azt tesz magával, amit akar (bár ez se teljesen igaz, hiszen a társadalomnak én is része vagyok, és ha mindenki cigizik, akkor én leszek kisebbségben, de ettől tekintsünk el), szóval nem ütöm bele a dolgomat senki orrába, de a cigi az egy olyan dolog, aminek én is iszom a levét. Vagy inkább szívom a füstjét. Vili? Az a bajom vele, hogy a dohányos másnak is árt. Szerencsére egyre kevesebb helyen engedélyezik, de azért még jelen van nagyon is. Az iskolámban nem mehetek be úgy egy mellékhelyiségbe, hogy ne legyen dohányfüstös a ruhám és a hajam. Másodpercek alatt átitatódik füsttel azért, mert a sok proli 15 éves szaros már cigizik. Persze a felsőbb évesek is, de ők legalább már törvényesen, bár az iskolában nekik se lenne szabad. És ez alól komolyan nincs kivétel, minden áldott szünetben minden áldott WC-ben ott a füst, néha olyan sűrű, mintha köd lenne. Vágni lehetne. De ugyanez van, ha el akarok menni egy baráti társasággal akárhova. Mindenhol vannak cigisek, és mind a mi korunkban kezdi. És nem csak a füsttel van bajom: a cigi, mint mondtam, nézetem szerint igénytelenség, és ez mindenhol megmutatkozik, gondolok itt most az eldobált csikkekre. Felőlem akkor sárgítsa el a fogait, mit bánom én, de miért kell teleszemetelniük a várost, amiben én is lakok azokkal a rohadt csikkekkel? Képtelen vagyok felfogni. De tényleg, áruljátok már el, hogy miért menőbb eldobni, mint bedobni a 2 méterre levő kukába? Két lépéssel oda lehetne érni. Tudom, hogy nem olyan vagány, mint ledobni a csaj lába elé és eltaposni (a "társasági élet egyik fontos motívuma"), de így a fél város csikkekben gázol. Osztrákoknál, németeknél nincs ilyen, van annyi eszük, hogy bedobják a kukába és annyi igényességük, hogy nem kezdik el.

Pontozzatok le, szarok rá. Elég nekem a tudat, hogy nekem van igazam.

Figyelj, azt megértem, hogy zavar, hogy pl. telefüstölik a vécét. Én dohányzom, mégis utálom, ha valaki ezt csinálja, legszívesebben seggbe rúgnám az ilyeneket. Ennél is jobban utálom, amikor valaki a liftben gyújt rá.

De ez nem jelenti azt, hogy minden dohányos igénytelen lenne. Rászokni egy dolog, ez a legtöbbjüknél kamaszkori hülyeség, legalább is én kevés embert ismerek, aki már felnőtt fejjel szokott volna rá. De őszintén megmondom, én szeretek cigarettázni. Figyelek másokra, nem gyújtok rá ott, ahol nem szabad, nem dobom el a csikket az utcán, és szívem szerint azoknak is adnék egy taslit, akik az ablakon kipöccintgetik (nincs ezeknél otthon hamutartó meg szemetes???), de szerintem nem éppen helyénvaló egynémely tahó hibájából kollektíve minden dohányost leszólni, lenézni.

(Mellesleg, nem pontoztalak le, és még csak úriember sem vagyok, mert nő vagyok.)