Mit csináljak ezzel az agresszív idiótával?

Vázolom a helyzetet: van egy osztálytársam, aki tesiórán állandóan engem b*sztat. Rólam azt kell tudni, hogy egy elég vézna gyerek vagyok és labdaérzékem sincs sok... ennek ellenére becsületesen megcsinálok mindent, amit tesiórán mond a tanár és sportolok is. Egyébként fürge és gyors vagyok, csak labdajátékokban vagyok rossz.

A gyerekről azt kell tudni, hogy egy tipikus verekedős hülye, aki számára minden a bunyó körül forog. Egyébként ő még nálam is bénább, csak a küzősportokban tud érvényesülni. Magasságra kb. akkora, mint én, súlyra jóval több...

A helyzet az, hogy ez emellett egy elég gyerekes és nagyszájú gyerek. Furcsa szerepe van az osztályban, senki nem bírja annyira, csomószor külön van, nem haverkodik igazán senkivel, mégis néha mindenki röhög rajta, mert amolyan fő "megmondó", mindenkinek be mer szólni (tanároknak is), viszont amikor nem röhögünk rajta, sokan tényleg utálják, főleg a lányok, mert csomószor mindenkit leugat.

A gyerek tesiórán mindig kipécéz embereket (a leggyengébbeket természetesen, fő a sportszerűség), és időről időre cseszteti őket. Ez azt jelenti, hogy mindig beszól meg ilyenek. Engem különösen sokat szokott. Én egyébként megtanultam nagyjából kiállni magamért, általában egyszerűen visszaugatok neki. Az lesz*rom, ha beszól, persze ez is zavaró, de a problémám nem ez. A problémám az, hogy a gyerek nem tud normálisan játszani. Kosarazáskor nagyjából mindenkinek nekimegy és két kézzel lök, néha csak viccből utánarúg. Na, ez a kettő együtt (mármint ez, meg hogy folyton nekem pofázik) már nálam is kiveri a biztosítékot. Majdnem összeugrottunk. Ugyanazt csináltam, mint ő, hogy tudja meg, milyen. Én egyébként nagyon forrófejű vagyok, amikor eldurran az agyam, akkor szédülök, akármire képes vagyok. Sokszor lenéztek és sokan lenéznek most is, amit nehezen viselek, és ebben a gyerekben ennek egy újabb példáját látom.

Jogos a kérdés, hogy mit szól ehhez a tesitanár. A következő vele a helyzet: a mi tesitanárunk elég egyszerűen áll hozzánk. Amennyire látom, két dolog alapján ítél meg minket: 1. sportolunk-e 2. mennyire dolgozunk jól órán, milyen a stílusunk vele szemben. Én sportolok és dolgozok is, bár néha én is hülyülök, de mindig megcsinálom, amit mond. Én egyébként nagyon bírom, bár ő szerintem engem nem tart túl sokra.

Az zavar, hogy a verekedős gyereknek ezt az egészet ő elnézi. Mármint azt, hogy hogyan játszik. Lehet, hogy nem tud máshogy, de akkor meg ne vegyen részt, vagy maradjon csendben, szerintem. Mint mondtam, a srác küzdősportot csinál (tehát küzdősportot és nem harcművészetet), ezért kicsit tartunk ilyenkor tőle. Amikor erre kerül sor, én nem fogok meghunyászkodni előtte, akkor sem, ha én húzom a rövidebbet, mert a becsületem fontosabb. Így is sokan lenéznek, rontanék a helyzeten, ha hagynám magam. Az a baj, hogy tuti, hogy ő győzne, hiszen sokkal nagyobb rutinja van és több súlycsoporttal felettem áll. Bár azért valószínűleg én is bevinnék neki párat, jártam én is anno harcművészetre, meg mint mondtam, ha felmegy az agyvizem, akkor elég nehéz leállítani. De nem szeretném, ha ez megtörténne. A tesitanár valószínűleg melléállna. A többiek nem tudom, hogyan reagálnának, szerintem megpróbálnának szétválasztani, de egyértelműen mellém sem állnának, mert én sem vagyok túl központi figura, és a balhét sem szereti senki, ezért nem akarna senki belefolyni. Az egyetlen előnyöm az, hogy a gyereket kitiltanák az egyesületéből, ha megütne, márpedig neki az a legfontosabb dolog az ő életében. Bár lehet, hogy ez az adott pillanatban nem érdekelné...

A gyerekről nekem még az a véleményem egyébként, hogy számára ez a küzdősport az egyetlen, amivel ki tud tűnni, és valahol bénának érzi magát (az is, mármint a sportokban általában), ezért keménykedik. Megerősíti ezt az is, hogy úgy hallom, ott is csak a kisebbeket veri.

Egyébként bocs, hogy ilyen sokat írtam, de úgy gondolom, hogy ezzel egy átfogóbb képet kaptok, mintha azt írnám, hogy "van egy gyerek, aki szekál tesiórán, mit csináljak?", és így jobban is érzitek a helyzetet, mintha lesarkítanám.

Szóval ti mit tennétek egy ilyen helyzetben? A tesitanárom mondta egyszer, hogy ne hagyjam magam. Sokan azt mondják, okos enged, hagyjam békén. Ha békénhagyom, vég nélkül pofázni fog, mert látja, hogy idegesít (és igaza is van, mint ahogy mindenkit idegesítene), ha nekiugrok, egyikünknek se jó, ráadásul én leszek lecseszve. Mit tennétek a helyemben?