Nagyon fontos számomra ez a kérdés, szeretném, ha minél többen válaszolnának rá. Szóval: mindent összevéve melyik rendszerben éreztétek magatokat jobban: a kapitalizmusban vagy a szocializmusban?

Most jobb.

Igaz a szocializmusba a töbség számára nagyobb egzisztenciális biztonság volt, a gazdaság a hibák ellenére is jobban, és szervezettebben működött, és a mezőgazdaság meg az ipar is saját, meg minőséges termékeket állított elő, meg a maihoz képest egy stabilabb életszínvonal volt.

Az ideológia elég lagymatag lábon ált, de a vezetőség nagyrésze lekiismeretesebb volt mint most, és talán jobb munkát is végzett.

De most jobb: mert a roma lakosság, és még több nem roma szolíd segélyt kap, akkor meg dolgozniuk kelett.

Már másodikos, vagy harmadikos korunkban nyakunkba kötötték a kisdobos nyakkendőt, nem kérdezték, hogy akarsz-e kisdobos lenni. Felső tagozatban (5. oszt.) automatikusan úttörő lettél, ott már szabályokat tanultál (pl. 12 pont) esküt tettél rá, és mindenki szeme láttára megszégyenítettek, ha valamelyiket megsértetted. Amikor elvégezted az általánost, (akárhova kerültél = középiskolába, szakmunkásképzőbe) ajánlott volt kérni a felvételedet a KISZ-be (Kommunista Ifjúsági Szövetség). Kádár szerint: "aki nincs velünk, az ellenünk!" Tehát ki "kellett" mutatni, hogy nem vagy ellenük. Munkahelyen továbbra is tagja voltál a KISZ-nek, és ha ott kiemelkedő munkát végeztél (=megfelelő hangvételű felszólalásaid stb. volt), akkor már kérhetted felvételedet a pártba. De ha ezt nem is tetted meg, akkor is célszerű volt min. egy két éves Marxista-Leninista Tanfolyamot elvégezned, mert hiába voltál a saját szakmádban maximálisan jól képzett, nagy tudású szakember, e tanfolyam nélkül még csoportvezető sem lehetett belőled.

Egyébként a marxistán megtanultuk, hogy a "rotható kapitalizmus"-ban kizsákmányolják a munkásosztályt, amit ők már nem sokáig fognak tűrni.

Persze arról a rendszerváltásig semmit sem tudtunk, hogy ettől a "rotható kapitalizmustól" vettük fel azokat a kölcsönöket, amiket az elmúlt években fizettünk vissza.

A mindennapos jólét háttere: 1956. után Kádár addig járt ki a "nagy testvérhez", amíg megengedték, hogy minimális nagyságú magán-földtulajdona legyen a magyar gazdának, amin (no nem kereskedelmi méretekben) a családjának meg tudja termelni a szükséges zöldség stb. Így azzal lesz elfoglalva, boldog lesz (=a magyar paraszt röghöz-kötöttsége a legerősebb minden más környékbeli nemzetnél), és eszébe sem fog jutni a továbbiakban lázadni. Nem lesz több 56.

Abból a felvett kölcsönből fedezték azt, hogy valóban mindenkinek volt munkahelye (munkája nem biztos) volt lakása, nem volt hajléktalan, mert ezt a szocializmus eszméje ("a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet") nem engedte meg. Ezért volt erős az u.n. szociális háló.

De a gyárakban a termékek minősége csak a szoc. országokban volt eladható, igaz, hogy ennek a kereskedelemnek az útját is a nagy testvér határozta meg. Ezért volt az, hogy a jó minőségű magyar búzát kivittük a SZU-ba, cserébe a németektől vehettük a Trabantot, Bulgáriába a tengerpartra mehettünk nyaralni stb.

De arról már én is csak a rendszerváltás után szereztem tudomást, hogy Pesten a Kossuth tér alatt hatalmas kiterjedésű börtön-cella rendszert találtak, és hogy nagy valószínűséggel ott végezte az, aki "nem állt be a sorba". (Ha valaki akárcsak véletlenül is, de rendszerellenes kijelentést tett, vagy a kapitalizmust dicsérte stb. azt nagyon gyorsan és főleg csendben gyüjtötték be, és a családja sosem tudta meg, hogy mi lett vele)

Persze mindezekről a dolgokról akkor még semmit nem tudtunk, nem is beszélt róla senki. Éltük a mindennapi gondtalan életünket és valóban azt hittük, hogy minden a legnagyobb rendben.

20,05-ös vagyok!

Igazad van! Ma nincs semmi és senki aki összefogná a fiatalokat, aki szervezné a dolgokat, aki odafigyelne az igazán rászorulókra stb. Ma mindenki, akinek van lehetősége, a napi betevő után hajt, azért, hogy ki tudja fizetni a rezsit, a hitel-törlesztését stb. és sem ideje sem energiája nem marad másra. És sajnos nemcsak a szórakozásra, kulturálódásra, de sokszor még a saját gyermekeire sem.

Akkor a KISZ, a Szakszervezet, a Nőtanács és egyebek szervezték a közös kirándulásokat, az uttörő-táborokat, az iskolák szervezték a közös színházlátogatásokat.

Valóban könnnyű volt lakáshoz jutni, nem volt gond, ha egy ruhára, cipőre kiadtad a havi fizetésed egynegyedét, mert olyan olcsó volt a kaja és egyebek, hogy abból még úgy is vígan megéltél.

Azt írod, "a régi rendszer nem működött, mert rossz volt az elmélet". Az elmélet lényege az volt, bebizonyítani a világnak, hogy a szocializmus életképesebb, boldogabb, szebb életet nyújt a tömegeknek, mint a kapitalizmus. Ezt akarták bebizonyítani a világnak!

Persze én is "visszasírom" azokat az éveket.

Csakhogy azt is tudni kell, hogy az emberek, a tömeg, semmit nem tudott akkor arról, hogy az a jólét valójában minek a "terhére" ment, hogy az a gazdaság nem is volt olyan hatékonyan működő, nem is volt olyan sikeres, mint ahogyan azt nekünk akkor mondták.

Nagyon sokunkat ért sokkhatás a rendszerváltás után, amikor rádöbbentünk arra, hogy életünk nagyobbik felét csupa hazugságban éltük le, hogy az orrunknál fogva vezettek minket. Jószerivel végigdolgoztuk az életünket, és most öregkorunkra nagyon sokan vannak közöttünk, akik havi 50-60 ezer Ft nyugdíjból próbálják kifizetni a rezsit és próbálnak minden nap enni valamit. (Ők pedig fordítottak egyet a köpönyegükön, az MSZMP-ből csináltak MSZP-t, és az elmúlt 8 év alatt is csak folytatták azt, amit a korábbi 40 évben is tettek.)

Ne haragudj, de a gazdasági-politikai háttér ismerete nélkül nemigazán lehet elmondani, megmutatni annak a kornak a lényegét, mert az egész csak hazugság volt!

Nincs, legalábbis én nem látok más lehetőséget, minthogy ti jelenlegi fiatalok, most tanultok, képezitek magatokat, és amikor eléritek azt a kort, akkor kézbe-veszitek a dolgokat, és megpróbáljátok helyrepofozni az elmúlt 40+20 év elhibázott döntéseit!

Én 22 éves vagyok most, épp a rendszerváltás évében születtem, tehát nem éltem úgy igazán abban a korban, de elég volt nekem belőle éppen annyi s, mint amennyit a töri könyvből és a Terror házában tanultam róla.

Mint fiatal, nem olyan rég érettségiző, először is az úttörős dologgal kezdem:

Ha engem valaki ilyesmire kényszerített volna, megnézhette volna magát....utána pedig én magamat, amiért szembe szálltam a rendszerrel :D Sose bírtam elviselni, ha értelmetlen marhaságokra kell kötelezően pocsékolnom az időmet. Ennek ellenére én sem maradtam ki a hasonló közösségi élményekből! Általános iskolában színjátszó körbe jártam, ami évi legalább 2 táborral és tömérdek mennyiségű diákszínjátszó versennyel járt. Rengeteg jó sztorim van ezekről a táborokról, és akik az osztályból hétköznap utálták egymást, ilyenkor sokkal jobban elvoltak egymással. Ezután jött életem eddigi legszebb korszaka: a gimiben énekkaros lettem, és 5 évig tagja voltam (miután leérettségiztem, még egy darabig visszajártam). Az énekkarral minden próba olyan volt, mint egy hihetetlenül kalandos tábor, arról már nem is beszélve, hogy még a legszegényebbek is minimum 3, de akár 6 különböző országba is eljutottak a karvezetőnek köszönhetően, aki mindig megtalálta a legjobb árakat, megnyert egy csomó állami pályázatot/támogatást, stb., hogy töredékáron mehessünk versenyezni, koncertet adni, vagy csak simán nyaralni egyet Spanyolországban, Olaszországban, Svájcban, Franciaországban, Angliában, Csehországban, Ausztriában és ha jól hallottam, most New Yorkba készülődik az énekkar, csak én már ugye nem járok.

Ez mind a "szörnyű" kapitalizmus idején történt, Olaszországban pl. 2008-ban voltam...Mi ebből a tanulság? Nem kell ide semmi kötelező egyesület, mint az úttörők, egyszerűen elég lenne lelkes, diák centrikus, olykor önfeláldozó, értelmes tanárokat kiképezni, akik hajlandóak összehozni olyan szakköröket, közösségeket egy iskolában, ami igenis össze tudja kovácsolni a diákokat, méghozzá nem azért, mert "ha már itt vagyunk, legalább barátkozással tegyük kellemesebbé ezt a sz@rt", hanem egész egyszerűen a jókedvből fakadó nyíltságnak és annak köszönhetően, hogy mindenki együtt csinál valami olyasmit, amit nagyon élvez. Jó olyan embere között lenni, akik ugyanazt élvezik csinálni, mint te! És eszméletlenül jó érzés, hogy szünetben ha eszedbe jut egy dallam, amit csak úgy elkezdesz dúdolni, a szünet végére az iskola fele veled együtt énekel anélkül, hogy bárki is kényszerített volna rá akár egyetlen diákot is.

Szóval ebből a szempontból egyetlen hibája van ennek az országnak: egyre több borzalmas tanárt képeznek, és mint a múltkor hallottam egy leendő tanárnőtől, arra tanítják őt az egyetemet a jövő összes tanárával egyetemben, hogy a diák problémáival tilos foglalkozni, mert ha egyszer kedves, megértő és törődő vagy vele, onnantól kezdve soha többé nem fog tisztelni, hanem pajtásnak fog tekinteni. Ez a jövő tanárainak a szemlélete??? Most ez komoly??? VISZONT! Ez külföldön marhára nem így megy.

Az a te bajod, hogy egy olyan rendszert akarsz összehasonlítani az egykori "békeidőkkel", amely csak nevében demokrácia, és a kapitalizmus előnyeit pedig a politikusaink saját érdeküket szem előtt tartva elnyomják. Miért? Mert még mindig a kommunista politikusok csücsülnek a parlamentben (tisztelet a kivételnek), holott őket ha nem is kéne lelőni, de minimum a parlamentbe beengedni többé nem szabadott volna. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt 8 évben mi folyt itt kormány szinten. Most komolyan, milyen változást vártál egy olyan párttól a szocializmushoz képest, akiknek a nevében is benne van, hogy szocialista párt???

Szóval ne a magyar helyzetet vedd alapul, amikor összehasonlítod a szocializmust a kapitalizmussal, hanem mondjuk akármelyik szocialista rendszert az amerikaival vagy a dánnal, hollanddal skandináv országokéval, stb.

Munkával kapcsolatban pedig szintén lenne egy mesém:

Anyukám párja díszletfestőként dolgozik és van egy kollégája, aki rendszeresen részegen meg be dolgozni, ami miatt persze egy csomó forgatásról kirúgták már. Erre neki csak az volt a válasza, hogy jobb volt a kommunizmus, mert akkoriban legalább annyira lehetett részeg munkaidőben, amennyire csak akart, és nem kellett güriznie se a munkahelyén, plusz a fizetését is megkapta. Na nem ő volt az egyetlen ilyen ám! Arról már nem is szólva, hogy ha túl sok volt a villanyszerelő, de kevés az ács, simán betették a felesleges villanyszerelőket ácsként dolgozni. Ez pedig egy csomó szakmánál így volt, aztán mindenki csodálkozott, hogy miért van olyan sok ilyen dilettáns a szakmákban. Aztán ugye az x éves tervek, amit ha a malacos gazda nem tudott teljesíteni, mert nem született elég malaca, akkor a szomszédtól kellett vásárolnia, aki viszont túlteljesítette valami óriási csoda folytán. Szerintem ez sokkal rosszabb, mint a mai helyzet.

Ja és még valami: Magyarországon sose volt olyan igazi, 100%-os szocializmus, ez volt a vidám barakk. Ha igazi szocializmust akarsz látni, nézd meg, hogy élnek a kubaiak: nyomorban! Olyanban, mint az afrikaiak! Ott ráadásul nem is kap senki lakást az államtól, mint anno itt. Csak örökölni lehet, de az ingatlan vásárlás BE VAN TILTVA. A fiataloknak semmi perspektívája, mert nem tudnak külön költözni, családot alapítani. Anyucival és apucival kell maradni akkor is, ha nincsenek jóban egyáltalán...ja, de örökölni is csak akkor lehet, ha ugyanabban a városban élsz ám, ahol az ingatlan van, mert ha nem, visszaszáll az államra. Ez ugye megeshet akkor, ha a lány a fiú szüleihez költözik egy másik városba, de meghalnak a lány szülei. Na akkor a lány búcsút inthet annak a háznak. És ez csak egy a sok gusztustalanság közül, amit az igazi szocialista országokban tapasztalni lehet, de ennél még rosszabb az, ami Észak-Koreában van...szóval a magyar szocializmus még semmi nem volt...

20,05-ös vagyok!

Még csak annyit az előttem szólónak: Az 50-es, 60-as években beleszülettél egy korba, itt, a "legvidámabb barakkba" (Hofi).Azt hitted igaznak amit mondtak, a napi életszínvonalad alapján azt igazolva is láttad, ezért eszedbe sem jutott volna, hogy megkérdőjelezd.

Más ideológiát nem hallottál, mást nem láttál, mert a "vasfüggönyön" keresztül nem eresztettek be semmi mást, és te sem mehettél azon kívülre.

Ezért van az, hogy amikor a mi korosztályunk szembesült az igazsággal a rendszerváltás után, az sokunk számára volt sokkoló. Akik még ma is visszasírják azokat az éveket, azok egy része azért, mert talán "kiestek az elit körből", mások, mert ma sokkal nehezebben élnek, mint akkor, és azt sírják vissza és egyáltalán nem a rendszert.

D: Hogy a rendszerváltáskor mit és hogyan kellett volna csinálni, az már szinte "napi politika" és ebbe tényleg nem kellene itt belemenni.

Én szintén nem sokat éltem az előző rendszerben, de amit tudok róla, az nem tetszik.

Volt egy minimum, amit mindenki megkapott, de annál többre nagyjából esélyed sem volt. Ma ha van célod és hajlandó vagy tenni érte, akkor legalább esélyed van, hogy elérd.

A kötelezően szervezett ifjúsági foglalkozásokról is megvan a véleményem. Ma sok mindenre ráhúzzák, hogy agymosás, például tévéműsorokra. Holott ma te döntöd el, hogy bekapcsolod-e a tévét, akarod-e azt hallgatni, ami ott megy. Régen pedig köteleztek rá, hogy lépj be a különféle szervezetekbe és légy aktív. Az szerintem lényegesen jobban deformálta az embereket - lásd sok középkorú felnőtt, akik 80 körül születtek, leragadtak ott, hogy a fix munkahely és a trabant kell, semmi más.

Ma az embereknek felnőttként kell viselkedni. El kell dönteni, mit akarnak, és cselekedni kell, saját elszánásból. Igen, "szülő" nélkül maradtunk, de ez jó. Azt csinálunk, amit akarunk, és felelősséggel tartozunk érte.

Nem igaz az sem, hogy minden a pénz. Ezzel azok takaróznak, akik lusták bármit tenni. Például van egy cicám, állatmenhelyről hoztuk. Tudod, kik dolgoznak egy ilyen menhelyen? Önkéntesek. És kizárólag adományokból tartják fenn magukat.

Ha mindenkit csak a pénz érdekelne, bezárhatnának ezek a helyek.

Ma is van lehetőséged a szabadidőd értelmesen, társaságban eltölteni. Például én most fogok menni önkénteskedni. Sok idő, és egy fillért nem kapok érte. De jó társaságban vagyok (ilyen munkát nem vállal be az, aki kőbunkó) és tudom, hogy jót teszek.

Ja még egy gondolat: próbálj meg olyan körülmények között élni, ahogy a szocializmusban éltek az emberek. Veszel egy panelt, 8 milla, 10 évig nincs kocsid, de utána veszel egy kis kocsit, nem veszel narancsot és rokonait... azon a színvonalon a mai minimábérnél alig magasabb jövedelemből meg lehet élni. Akkor meg miről is beszélünk? :)

Nem is tudom...90 előtt is volt Túró Rudi, de ha végiggondolom, akkor, lehet, hogy a Guru jobban ízlik. Csak az a baj, hogy drága... :-)))

Fiatalok összetartásáról: próbáld ki a barátaiddal a szerepjátékot. Szerintem az összetartja a társaságot, csak jó mesélőt kell találni. :-)Ez is egy jó példa: nem a múltat kell visszasírni, hanem a múltban már bevált jó dolgokat kell megtalálni a jelenben.