Régen miért volt több nyelvzseni?

"Amikor a Nyugat egy-egy nagy irodalmárának életrajzát, kiderül, hogy mennyi nyelvet beszéltek."

Olvastak, nem beszéltek.

" Kőrösi Csoma Sándor jut eszembe, aki állítólag 17 nyelvet tudott"

Az teljesen más történet. Ő utazó volt.

"Hogy lehetett régen ennyi nyelvzseni?"

Nem valószínű, hogy átlagosan sokkal több volt. Csak egy különbség van: régebben a legtöbb ember Magyarországon is 2-3 nyelvű környezetben nőtt fel, ahogy a világ jelentős részén az emberek most is élnek. Mondjuk polgári vagy nemesi környezetben egy magyar anyanyelvű gyerek már intenzíven tanult németül és esetleg franciául is (német iskola, francia nevelőnő), és ha esetleg a Felvidéken élt, akkor körülötte szlovákul beszéltek stb.

Pont úgy, ahogy ma egy algériai gyerek otthon a helyi dialektusban beszél, az iskolában franciául és angolul tanul, a tévében és könyvekben pedig az irodalmi arab megy. Nem véletlen, ha aztán felnőtt korában ezek mellé könnyen megtanul néhány további nyelvet.

"Az akkori nyelvtudásnak nevezett tudás ma nem lenne elegendő a középfokú szóbeli nylevvizsgához."

Az, hogy nem beszélték, nem jelenti, hogy rosszul tudták a nyelvet. Egy műfordító, ha ez szükséges lett volna, 1-2 hónap gyakorlással eljuthatott volna a középfokú beszéd szintjére, míg aki mondjuk Londonban pincérként megtanul középfokon beszélni, az nem lesz műfordító hasonló mennyiségű fordítási gyakorlat után.

19:51

Azért baj, mert mostanában nagy divat ez a "beszélni kell tudni, nem olvasni vagy írni". Ami baromi nagy mítosz, mert az üzleti életben és a tudományos életben pont hogy elsősorban írni és olvasni kell tudni kifogástalanul, a beszéd meg, ha szükséges, néhány hét alatt begyakorolható. Egyedül a recepciós az, akinek a beszéd nagyon fontos. Úgy látszik, mostanában mindenki recepciós akar lenni :)))