Kis segítséget kérek! Hogyan váljak végre férfiassá?
Úgy testileg, mint lelkileg. 18 éves vagyok, általános iskola vége óta kissé embergyűlőlő, mert ott történt pár olyan dolog, ami teljesen taccsra vágta az önbizalmamat, amit ezóta sem szereztem vissza. Azóta kb. ez a gyűlölet határozza meg az életemet, mindenki iránt, aki sikeresebb nálam. Az önbizalmamat is ilen "menőgyerekek" vették el, azóta az összes ilyet utálom tudatalatt. A másik, hogy sosem voltam eleve valami férfias, nagyon sokáig tól "anyás" voltam. Sosem voltam benne ilyen gyerekkori hülyeségekben, mindig is túl komoly kisgyerek voltam, inkáb felnőtt-társaságokat kerestem. Nehéz volt mindig is beilleszkedni a korombeliek közé. És még valami: egyszerűen túl érzékeny vagyok, nem jó az idegrendszerem.
A külsőm sem túl biztató: mindig mindenhol én voltam a legkisebb, az, aki a tornasor legvégére kerül. Alacsony vagyok és nagyon vékony (60 kiló). Nem mondanám, hogy nem vagyok izmos, de csak a saját súlyomhoz képest. Tehát ilyenekben, hogy pl. fekvőtámasz, húzodzkodás, ahol az ember a saját súlyát kezeli, jó vagyok, de amikor pl. súlyemelésre kerül sor, ahol az abszolút izomzat számít, nem a relatív, nagyon gyengének számítok. Egyébként meg mindenem ropog, bármerre mozdulok, ami egy emberen ropoghat, az nálam ropog. Sokszor van, hogy valamim egyszerűen elkezd "rosszul működni", váratlan helyeken érzek fájdalmat. A másik meg, hogy nem eszem eleget (konkrétan k**** keveset) és nem is szokott étvágyam lenni. Ezek nem olyan nagy dolgok, de összességében elég zavaró. Sportokban, ami ugye egy férfias pont lehetne, azóta vagyok béna, hogy az önbizalmam elveszett, azóta valahogy nem tudok célozni a labdajátékokban és félek csapatjátékokban játszani. Egyetlen jó, ami fizikai szinten elmondható rólam, hogy szívós vagyok és fürge.
Uff, most látom, milyen hosszúra sikeredett. A hosszas bemutatkozás után jöjjön a kérdés: HOGYAN LEGYEK FÉRFIAS/JÓ A CSAJOKNÁL? A nyüzüge lúzereket senki nem szereti, ezt megértem. Hanem úgy gondolom, hogy belül nagyon is érett vagyok, csakhát először mindenki a külsőségeket nézi ugyebár... A testi dolgokon megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogyan tudnéák változtatni. Növésre és hízásra nem tudok technikákat az evésen kívül, ami annyira nem megy. Erősíteni erősítek itthon, de az alkatomnál fogva mindig is le leszek maradva.
A belső tulajdonságaimon pedig már régóta próbálok változtatni, több-kevesebb sikerrel. Az a gond, hogy úgy érzem, rossz korba születtem, mert ami manapság a korosztályomban divat, azt én rühellem (erről külön oldalakat tudnék írni, úgyhogy ezt hagyjuk). Mind a lányok, mind a fiúk oldaláról. Nem találom a helyem.
18 éves vagyok, úgy érzem, már késő van. Ha a jelenlegi állapotomban maradok, csapnivaló felnőtt lesz belőlem, annak ellenére, hogy kisgyerekként mindenki nagy jövőt jósolt nekem az eszességem miatt. Aki végigolvasta, átélt már hasonló dolgokat, tud jó tanácsot adni, azt kérdezem: MI A FENÉT CSINÁLJAK?
válasza:Nem tudom, hogy a korodbeli lányoknak mit jelent a férfi szó, de szerintem az a FÉRFI, aki felelősségteljes, határozott, kedves és gyöngéd, de tud kemény is lenni bizonyos helyzetekben.Sokan (pasik) azt gondolják, hogy csak gyúrni kell egy kis izmot, trágárul beszélni és kész is vannak, de ez nagy tévedés!Lehet, hogy rövid távon ez tetszik a lányoknak, de ha valaki komoly párkapcsolatot akar, akkor nem ilyet választ, hanem mondjuk olyat mint te vagy.Azt szokták mondani, hogy amíg saját magadat nem fogadod el és nem szereted, ne várd el, hogy más megtegye.
35/N
válasza:Szerintem te normális vagy nincs azzal semmi kond, hogy nem szeretsz csapatjátékokban játszani az meg hogy kisnövésű vagy nem jelent semmit van még jó pár ilyen gyerek. Nekem is eléggé elvették az önbizalmamat általánosban, most már ez visszajött valamennyire de a kis visszahúzódó még mindig bennem van amit sokszor nem értenek mások h minek meg én sem szeretek csapatjátékokban játszani :) De hát így fogadnak el... Azzal h nem szereted mások szokásait, szerintem próbálj alkalmazkodni v ilyesmi attól még nem kell szeretni csak ne lássák rajtad, hogy megtagadod teljesen ;)
16F
válasza:Hízásra:
Duplázd meg a reggeli és esti étkezésed mennyiségét (vagy legalább az estit, a reggelihez elég ha még hozzáteszel egy szelet kenyeret). Eleinte eltart egy darabig míg magadba tömöd, de pár nap múlva már jóízűen fogsz enni. Mindig figyelj a rendszerességre!
Emellett kezdj el valamit sportolni, vagy otthon eddz (fekvőtámasz, felülés stb. és het 1x menj el futni), hogy ne hájas, hanem izmos legyél.
A több evés plusz sportolás nekem bevált. Sikerült 15kg-ot híznom (persze ez változó, valamikor 1-2 kilóval kevesebb), így elértem a normális szintet.
Hogyan lehetsz férfias?
Először is nem foglalkozol a régi sérelmekkel, mert Te ennél erősebb vagy. Sok szarságon megy át az ember, de ettől lesz erős.
Továbbá úgy öltözz, hordd a hajad, ahogyan neked tetszik. Ne akarj pár iszákos ringyó miatt "menő" fiú lenni.
Mindenki nagy jövőt jósolt neked, valószínűleg ez be is fog következni, csak még várnod kell egy kicsit. Aztán mikor a "menőgyerekek" már rég kiégtek, Te még mindig a toppon leszel.
Én sem érzem úgy, hogy jó korba születtem, de ezen nem változtathatok. Különben is, egyik kor sem volt szent, csak ez kivételesen mocskos.
MI A FENÉT CSINÁLJ?
Maradj önmagad.
válasza:Tényleg az a baj,hogy először magadat kellene elfogadnod.Ami igen nehéz,tudom/gondolom.
Nekem is voltak ilyen problémáim,bár annyira azért nem.Szerintem nekem az segített a legtöbbet hogy anyukámmal és a legjobb bnőmmel megbeszéltem.Kiöntöttem a szívemet.Rengeteget sírtam hülyeségek miatt.Hiába mondták ők,hogy fogadjam el ezt az egészet,nem ment.Aztán egyre több ember mondogatta.Most ott tartok,hogy vagyok amilyen.Nem tudok és tulajdonképpen nem is akarok megfelelni embereknek.
Sajnálom,hogy általános iskolába megtaláltak a bunkó,paraszt,menőző fiúk..nekem is voltak ilyen osztálytársaim.ezt szerintem túl kell élni.
Szóval.A sok beszélgetés talán segíthet.Mert hiába nézel ki,ahogy,belülről egy igenis értékes ember lehetsz,amit lehet most nem,de később biztos lesz aki megbecsülje.Remélem:) Sajnos most ez a divat,hogy a lányok többsége a bunkó-parasztokra gerjed..el kell fogadni.Kivételek persze még mindig akadnak.
Ha gondolod,dobj egy privit.Nagyon szívesen beszélgetek,meg igyekszem:)
16L
Hé nagyfiú! Semmi okod az aggódásra :)
Ahogy írsz, látszik, hogy intelligens, értelmes, okos srác vagy. A külsőségeken valamennyit lehet javítani, pl. valamilyen sport. Arra majd rájössz hamar, hogy melyik a legjobban testhezálló számodra. Ami igazán fontos, az ápoltság, de ezt te is tudod.
Nekem egy elég csúnya barátom van, akit mikor bemutattak, az jutott eszembe: "ohh, szegényke hogy néz ki". Majd elkezdtünk beszélgetni, sokszor találkoztunk, érdekes és szórakoztató társaság volt.. és nagyon okos. Az agyával fogott meg. Már 4 éve együtt vagyunk, imádom, tisztelem, és nekem ő a legszebb a világon. :)
Többféle társaság van, járj olyanok közé, ahol jól érzed magad. Ne irigyeld a nálad sikeresebbeket, te is lehetsz az. Nyilván nem leszel menő egy izommutogatós bodyteremben, vagy piálós dizsiben, de nem is az a te pályád. Fiatal vagy még, hajrá, bármi lehet, csak tőled függ. Esés után ahányszor felkelsz, annyival erősebb leszel. Különbenis, az éles elméjű, okos, bölcs lányoknak nem a külsőségek a legfontosabbak.
válasza:Nőként azt gondolom, hogy nem azoknak van esélye, akik beleférnek az úgynevezett "férfias" kategóriába. Egy normális nő megbízható, komoly férfit akar társnak (legalábbis magamból kiindulva írom ezt). Nálam az a férfi eleve esélytelen, aki úgynevezett "társasági ember", aki szemmel láthatóan sokat ad a külsőre (de azért legyen tiszta és ápolt), aki haverozik/csajozik. Az, aki csendes, visszahúzódó, értelmes, halk és kedves, már esélyes. Akit magam mellé el tudok képzelni az kb. ilyen és azt hiszem sokan így vagyunk. Sokkal többet számít az, hogy legyen lelked, megbízható legyél.
Visszaolvasva úgy tűnik, mintha azt írtam volna: "fehér lovon ülő herceg" (talán van ebben valami). Amilyen vagy, az a nők egy részének jó.
Talán érdekes neked is: a legtöbb barátnőmnek vagy ismerősömnek a férje nem az a kimondottan "férfias pasi". Ahogy látom a legtöbbször (sajnos) a pénz mindennél többet számít. (23/N)
válasza:Hát azért bunkó nem akarok lenni, nem az én stílusom. Az is a baj egyébként, hogy tele vagyok komplexusokkal, valahogy teljesen úgy érzem, hogy én egy visszamaradott kis korcs vagyok (kb ezen a téren (csajozás) tényleg 12 éves szinten vagyok), amit a méreteim is alátámasztanak. Valahogy van bennem egy olyan érzés, hogy ha én kezdenék nyomulni valakire, akkor kiröhögnének (egyébként már előfordult). Az osztályomban is teljesen ez a szerepem: a kis szemüveges tudóspalánta, aki mindig minden tudományos dologban otthon van és mindig jelentkezik és jó tanuló, de állandóan otthon ül, elvont, és csajozni senki nem tudja elképzelni. Pedig én sem vagyok fából, nekem is vannak vágyaim (így névtelenül ki merem jelenteni: rendkívül mocskos fantáziám van:D egyébként mindig is gyanítottam, hogy ez pont azoknál alakul ki, akik visszafogottnak tűnnek), csak engem mindenki amolyan "semlegesnek" tekint. Főleg a csajok.
Egyébként örülök annak, hogy sokan értékes embernek tartotok az írásom alapján, ez tényleg mindig megvigasztal, de nem tudom, hogy ez a jelen körülmények között mire elég. Senkitől nem kapok olyan visszajelzést, hogy értékes lennék. Meg hát nem is vigasztal. Mire jó az nekem? Nem leszek tőle boldogabb. És lehet, hogy majd 30 évesen mindenki engem akar, de mégis mi a fenét csináljak addig? Pont addigra fog lemenni a "csajozós" időszak...
És az a gáz, hogy nem tudom, hogy az értékeimből mennyi fog így megmaradni. Most ez nagyon önsajnáltatósnak fog hangzani, de- kb. elsorvadok így. Állandóan itthon ülök és tépelődök és hiába is próbálnék másra koncentrálni, addig nem leszek boldog, amíg nem lesz végre csajom. Most már ott tartok, hogy 100%-ban ez tölti ki minden gondolatomat, már a tanulás se megy annyira és egyre gyakrabban és hosszabb ideig betegszem meg (régebben kb. egy évben egyszer ha voltam beteg). Szóval nem bírom erről elterelni a gondolataimat. Nem is akarom egyébként, erre akarok konkrétan megoldást. Tudni akarom, hogy én miért nem kaphatom meg azt, amit mindenki más. Meg amúgy már ilyen egész pici dolgok is irritálnak, pl. egy ismerősünk kb. 60 éves és most vált el nemrégiben és van új élettára (azért nem írok barátnőt, mert szerintem ebben a korban az röhejesen hangzik). És pl. ezen is kiakadtam, hogy most őszintén egy 60 éves ember hogyan tud ismerkedni? Meg úgy egyáltalán hogyan ismerkedik bárki is, ha soha senki nem beszél erről, meg mindenki csak poénkodik állandóan de senki nem veszi komolyan? Engem ez kikészít, mert mindig csak a saját hiányosságomat látom ebben, amiből mások viccet csinálnak. Persze, biztos marha könnyű úgy, hogy az emberhez csak úgy odamennek...
Egyébként azt sem lehet mondani, hogy nem próbálkozok, most is udvarolok egy lánynak, de már annyi félreérthetetlen jelzést leadtam, hogy szerintem ha ennél tovább mennék, átcsúsznék a "hülyét csinálok magamból"-kategóriába.
A kondizást megfogadom.
Elnézést, hogy megint ilyen hosszút írtam, tudom, hogy csak úgy dől belőlem az önsajnálat, de valahova mégiscsak ki kell ezt adnom. Senkit nem engedek igazán a magam közelébe (1:korombelieket azért nem, mert nincs szükségem egy olyan papolására, akit utálok, mert az idegesítő bunkó menőgyerek kategóriába sorolom, 2.: barátaimat azért nem, mert szerintem kiábrándulnának belőlem, ha állandóan panaszkodnék és ha látnák, hogy milyen gyenge vagyok 3.: mást, szüleimet pl. azért nem, mert úgyse tudnának segíteni hisz teljesen más világban élnek, és különben se ismernek igazán). Szóval jól esik legalább ide leírni.
Várok még válaszokat!
Nem tudom, olvasod-e még a válaszokat,talán már jobban érzed magad,de azért leírom:
Általánosban engem is taccsra vágtak, kezdve ott, hogy megjegyzéseket tettek az alakomra; kiröhögtek a hátam mögött (bőven sejtetve, k/miről van szó); állítólagos barátaim leszóltak; strébernek, könyvmolynak tituláltak...szerintem érted miről beszélek, hidd el, folytathatnám.
Középsuliban már egészen mássá formálódtam, ha a közelebbi barátaim ott láttak volna nem ismertek volna rám:szorongtam, alig szóltam valakihez-kezdetben mert irritált a társaságuk, később meg már beskatulyáztak és féltem megszólalni.
Nálam így ment le négy év, úgy, hogy alig mertem valakihez hozzászólni- most más osztályban tanulok, érettebb fejjel már igyekszem beilleszkedni, de ugye a közösség itt is klikkekre oszlik és igazán egyikbe se illek be és a mai napik reszket a kezem, ha a többiek előtt kell beszélnem.
Mindenesetre itt már jobb kedvű vagyok, tudod, meg kell tanulni változtatni, kontrollálni magad (nekem főleg a bunkó megjegyzések terén, de azt hiszem haladok) és főleg-és amit én nagyon bánok, hogy eddig nem tettem meg-próbálj kiszabadulni a rád húzott skatulyából!
Bocs, ha szájbarágósnak hangzott ez az egész, de egy kicsit magamra ismertem és tényleg jó ez a panaszterápia.
A végéig nem akartam leírni, de 18/l vagyok, és így azt tudom tanácsolni, hogy ha valaki férfi, az fejben dől el, és ha én látok egy magabiztos srácot, már csakazértis megnézem, függetlenül a külsejétől.
Az önbizalmad növelésére a sport-kondizás tényleg jó megoldás lehet, de hidd el, néha elég kinyitnod a szádat és beszélgetned kicsit a többiekkel-ha nem érdekel a problémájuk, legalább úgy tehetsz.
Ennyit tudtam írni, remélem már nem aktuálisan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!