Ha új a csizmám és a szögre van felakasztva, a sarkantyúját hogy lepte be e rozsda? Hiszen új!

Ma úgy hangzana, hogy vettem viszkit a bulira, de már megromlik a hűtőben is, olyan régen nem buliztunk, pedig még meg sem bontottam. (Tudjuk, hogy a viszki nem romlik meg egyhamar.)

Vagy női vonalon: megvettem azt a jó kis rucit, hogy legyen mit felvennem a bulira, de már megeszik a molyok a szekrényben, olyan régen buliztunk egy jót, csáje. (Tudjuk, hogy azért nem eszik meg olyan hamar a ruhát a molyok.)

Szóval ez egy ilyen költői túlzás, nem kell kutatni az igazságtartalmát, épp a túlzás benne a lényeg.

Van szép új, csörgős sarkantyús csizmám a tánchoz, de már olyan régen nem mulattam, hogy a falon lógva megrozsdásodott a sarkantyúja. (Tudjuk, hogy a sarkantyú nem rozsdásodik meg azért olyan hamar.)