Igaz, hogy régen (régebben mint 30 éve még a kevésbé tanult emberek is sokkal többet olvastak mint manapság)?

"Ezzel szemben a mai egyetemisták/főiskolások nagy része számomra hihetetlen módon alulművelt tűnik, a fiatalabb kollégáim között is sokan vannak, akik szerintem szabadidejükben soha egy könyvet nem vettek volna a kezükbe. Pedig már az én korosztályomban sem volt nagy divat az olvasás..."

Ez nagy igazság.

"Egy kiló kenyér ára körül vehettél ilyen könyvet."

A rendszer büszkén hangoztatta, hogy nálunk olcsó a könyv. Ez is támogatott dolog volt. Nyugaton meg jó húzós ára volt a könyvnek. Szerintem az ócska kivitelezés az másik téma, a szocializmusban a gyártástechnológia az az "így is jó lesz" elven működött.

"#6 azért az nem igaz, hogy más szórakozás "alig" lett volna. Akkor is létezett mozi, színház, koncert, illetve a mainál sokkal többféle hobbi volt intézményesítve: túraszakkör, kézműves kör stb."

Színház a mi kisvárosunkban nem volt. Mozi volt, de nem annyi hely, amennyi kellett volna.

Az én szüleim fizikai munkát végeztek, kimozdulni nem volt kedvük már este, de olvasni lehetett találni időt. Ja és a könyvek ára a 80-as évek végén kezdett megfizethetetlenné emelkedni.

14!

Miért nézném le? A férjem is az volt. Pont erre céloztam, hogy ez nem jelent semmit, nagyon értelmes, művelt, és a barátai is ilyenek általában.

Az viszont tény, hogy pl. napközben szoktam járni futni, és gyakran jön úgy ki a lépés, hogy a szomszédos két szakközépiskola mellett futok el, és rendszeresen érnek attrocitások (beszólnak fiúk, lányok, de olyan is volt, aki utánamköpött...). Az egyetem mellett valahogy nem történik ilyen (de a gimi mellett sem) 🙃

Szóval emiatt valóban vannak fenntartásaim a mai világban...

10

Persze, ezek léteztek, de a nagy többség ezek közül sehová nem járt. Moziba még elmentek a fiatalok mondjuk átlagban havonta, koncertre évente kétszer, de a fennmaradó időben nem volt más szórakozás, főleg otthon.

Nekem a nagyapámat a középiskolából kirúgták, és nem is fejezte be soha. Nem az esze hiányzott, hanem mai szóval "nehezen kezelhető gyerek" volt, de akkoriban csak simán balhésnak nevezték. Aztán a téeszidőszakban a téesz utána nyúlt, a pesti munkahelyéről a téesz kérésére kirúgták, mert nagy erős ember volt, és a téeszben nem volt férfi, kellett a munkaerő. (Abban az időben a férfiak elmentek városra dolgozni, az asszonyok mentek a földdel a téeszbe.) Szóval, nagyapám tehéngondozó lett, és szükség esetén egyedül földhöz tudott vágni egy rakoncátlankodó tehenet, a két szarvánál fogva, Toldi csak tanuló lehetett volna mellette.

Ezt csak azért írom, hogy nem volt valami sokdiplomás ember, de velem hetente hozatta a regényeket. Gyakorlatilag bármit elolvasott, amit én kihoztam magamnak a könyvtárból.

Korabeli szociográfiákban gyakran említik az interjúalanyok, hogy szoktak olvasni. Mindenféle munkásemberek is, főleg a fiatalabbak.

A nagyobb munkahelyeken volt könyvárus, aki hetente egy napon ebédidőben kirakodta a könyveket, és nála lehetett vásárolni. Az emberek látták, hogy a többiek is vesznek, és a példa ragadós.